Jó kaja

Vettem egyszer egy zacskó csicseriborsót. A feléből főztem is valamit, de a többiek nem fogadták kitörő lelkesedéssel, így aztán hosszabb ideje kerülgetem már.

Végül elszántam magam – vállalva azt a kockázatot, hogy egyedül kell megegyem – és beáztattam egy napra. Közben volt időm összeolvasni rengeteg receptet, és örömmel láttam, hogy ezt is mindenki másképp csinálja, nagyot tehát nem hibázhatok.

Elöntöttem az áztató levét és friss vízben odatettem főni, a sokak által ajánlott késhegnyi szódabikarbónával együtt, jó bő vízben. Nem mértem, hány órán át főtt, de legalább kettő volt, amíg szép csendesen gyöngyözött. Amikor villa hátával az edény falának nyomva szétomlott, akkor megfőttnek nyilvánítottam.

5 dkg szezámmagot egy serpenyőben, szárazon megpirítottam, nem barnára, épp csak addig, amíg az illata felszállt. Kicsit hagytam hűlni, majd az öreg kávédarálóval megőröltem.

A főtt borsóról félreöntöttem a vizet- nem kiöntöttem – hozzáadtam a szezámot, sót, néhány gerezd fokhagymát, fél citrom levét és két löttyintésnyi dióolajat. Botmixerrel pépesítettem, közben hozzátöltögetve a borsó főzővizéből annyit, hogy sűrű krém legyen belőle. Ezzel tulajdonképp kész is vagyunk.

Tálaláskor még egy kis dióolajat csöpögtettem rá, és chilipehellyel hintettem meg. Egy részét kipróbáltam úgy is, hogy tekertem rá vegyes borsot a darálóból, az se rontotta el. Érdekes ízélmény volt megkóstolni a főtt csicseriborsót, csak úgy magában. Kifejezetten gesztenyés ízt éreztem, innentől világos volt, hogy csak jó lehet.