Értesítés az új receptekről 
Kövessen twitteren Csúcsot döntöttem?
Most borzasztó szerénytelen beszámoló következik – gondolom ez már a képen is látszik.
Tegnap délben értem haza, hogy nekiessek a hétvégi kaják megfőzésének. Általában hétvégére többfélét főzök, nagyobb adagban, így aztán a hét közepéig megvan az ellátmány. Ennek jegyében hoztam dagadót darálni, marhalábszárat, a burgundihoz, gombát, zöldségeket, krumplit …
A húsokat előző nap megpucoltam és felvágtam, majd mentek befóliázva a hűtőbe. Hazaesésem után elsőben megpucoltam a zöldségeket, hagymákat, szalonnát kockáztam. A marhahúst körbepirítottam, a hozzá való zöldségeket is, majd az egészet beletöltöttem a lassúfőzőbe, nyakon öntöttem borral és megbeszéltem vele, hogy a következő 8 órában dolgozzon magában.
Ledaráltam a húst, megcsináltam a fasírtot, közben krumpli főtt és hagyma pirult, a hűtőből meg előkerült a maradék húsleves, így fél kettőkor levest és friss fasírtot ebédelhettünk, hagymás krumplival.
Fél háromra asztal leszedve, kenyér bedagasztva, az összes kalandjával együtt. Szerintem egész jól sikerült mindent sorra venni. Aztán székbe lerogyva képernyőt meredten bambulva pihiztem ki a rohammunkát.
info kukac jokaja.hu
Ilyen nálam is szokott lenni, de a legjobb az egészben, hogy mikor visszagondolok az eltelt napra, alig akarom elhinni, hogy ezt tényleg megcsináltam egy nap alatt.
A konyhai munkát is lehet nehéz fizikai munkának nevezni, vagy legalább igazi fizikai munkának.
Ügyes voltál, ez nem semmi!
Nagyon ismerős a helyzet, minden szombaton ezt csinálom. 🙂 De ugye, milyen jó érzés a végén, hogy mindezt sikerült megcsinálni?
Munka után édes a pihenés. 🙂 Ügyes voltál!:)