Fűszeres kenyér figyelmetlenül
A cím többszörösen magyarázatra szorul. Nem azért fűszeres a kenyér, mert ízesítettem a tésztáját, és nem azért figyelmetlen, mert kihagytam a hozzávalók közül.
A kenyeret Fűszeres Eszter oldalán láttam meg, ellenállhatatlan kényszert érezve, hogy hamar megsüssem. Láttam, hogy semmi nagyobb varázslat sincsen benne, így hát elővettem a mérleget, hogy most ne érzésre adagoljam a hozzávalókat, mert nyilván a mennyiségekben lehet a titka.
A bűvös mennyiségek így néznek ki Eszter szerint:
25 dkg rétesliszt
25 dkg sima liszt
35 dkg langyos víz (igen, dekában adtam meg a víz mennyiségét!)
2 kk tengeri só
1,5 kk szárított élesztő
1 kk cukor
Itt azért csak elkezdtem eltérni a mintától, nem tartok itthon száraz élesztőt, friss élesztőből van pár kocka befagyasztva, vésztartaléknak. Kb. egyharmad kockányi friss élesztőt oldottam fel a gondosan kimért vízben. A problémák (= a figyelmetlenség) itt kezdődött. A képernyőtől a mérlegig nem sikerült jól megjegyeznem a számokat, ki is mértem 30-35 dkg lisztet. Amikor a gép fulladozott a dagasztástól és a tészta csúzliguminak is elment volna, csak visszakocogtam a számítógépig, hogy jól kiröhögjem önmagam. Kivettem a tésztát a tálból beletöltöttem a hiányzó vizet és a tésztából csipetkét tépkedtem a tálba. Ha egyben tettem volna vissza, még most is csak a gombócot kergetné körbe a gép a tálban. Így azért hajlandó volt 10 perc kínzás árán egyenletesre keverni. Ezzel a dagasztásnak is eleget tettem, hagytam kelni, én meg leültem kipihenni a megrázkódtatást.
Amikor megkelt, lisztezett munkalapra borítottam, kettészedtem és átgyúrtam. A tepsibe leszabott sütőpapírt középen felhajtottam, és a két széle alá tettem a konyharuha hurkákat, ezzel modellezve Eszter formázását.
A sütőt 250 fokra előfűtöttem és amikor az ollóval bevagdalt kenyerek megkeltek, betoltam a tepsit a sütőbe. Utána küldtem egy deci vizet a sütő aljába, hadd gőzölögjön. Fél óra alatt szépen meg is sült, kivettem és a szokott módon a mikróhoz adott rácsra tettem hűlni. Amint kihúztam láttam, hogy figyelmetlenségem nem szakadt meg a lisztek kimérésél, mert képes voltam úgy bedugni a sütőbe, hogy nem húztam el a két kenyeret egymás mellől. Ez a magyarázata annak, hogy mitől olyan sápadt az egymás felőli oldaluk.
Ennyi balszerencse után viszont jó étvággyal bevacsoráztunk belőle. Nagyon finom, rugalmas tésztájú, ropogós héjú kenyeret ehettünk. Szerintem ismételni fogom – kicsit több odafigyeléssel – nem csodálom, hogy Eszter is gyakran megsüti.