Jó kaja

Zűrös nap volt tegnap, mindenféle összejött, délelőtt az is kiderült, nekem kell tortát készítenem a délutáni köszöntésre. Egy ilyen komoly legény mégse maradhat torta nélkül. Így aztán arra gondoltam, hogy a Bécsi nyalánkság receptjének tésztáját alapul megsütve megkenem tejkrémmel (dulce de leche) és bevonom csokimázzal. Hazafelé be is szaladtam az Arbatba, de most épp nem volt karamelles, csak a natúr, azt meg annyiért meg nem veszem.  Gyors improvizáció következett, aminek az eredményeképp két zsebtehénnel mentem haza.

8 dkg keményítő
5 dkg dió / mandula
5 dkg (barna) cukor
10 dkg vaj

Volt pár szem maradék mandulám, amit dióval egészítettem ki a megfelelő súlyra. Ezeket a keményítővel együtt beszórtam a forgókésesbe, és finomra daráltam. Beledaráltam a cukrot is, majd a konyhagép táljába töltve összedolgoztam az olvasztott vajjal. Kis tepsit kibéleltem sütőpapírral – ez fontos, mert a karamelltől úgy hozzáragadna, hogy egyben biztos nem jönne ki – és kézzel beletapicskoltam a morzsalékos tésztát. 180 fokra előmelegített sütőben 6-8 percig elősütöttem.

Közben a tálban elkészítettem a krémet.

5 dkg vaj
2-3 ek méz
2 tubus cukrozott, sűrített tej

A vajat összeolvasztottam a mézzel és belenyomtam a tejet. A tálat visszatéve a gép alá egyenletesre kevertem a krémet. A félig sült tésztát kivettem, pár percig hűlni hagytam, hogy szilárduljon, majd ráfolyattam a krémet. Visszadugtam a sütőbe bő negyed órára. Ez idő alatt az egész rotyogott, mint ha az egész tepsiben folyadék lenne,és a tetején sötét karamellbarna bőr képződött. Amikor kész lett, kivettem a sütőből és mellé állítottam a nagy ventilátort – milyen jó, hogy még nem raktam el téli álmot aludni – ezzel siettetve a kezelhetőre hűlését. Mikor már csak kézmeleg volt, meg is szilárdult annyira, hogy el lehessen kenni rajta a csokimázt.

Pici nyeles láboskában, lassú tűzön, elkezdtem összeolvasztani közel 20 dkg csokifélét és 5 dkg vajat. Aztán inkább betettem a kikapcsolt sütőbe a tepsi után, az ajtót tenyérnyire nyitva hagyva. A maradék melegben gyönyörűen megolvadt és nem melegedett túl. Ráöntöttem a tepsiben megszilárdult tortára és elkentem, majd párszor az asztalhoz ütögettem, amitől a kenési nyomok eltűntek, a máz kisimult. Tálalásig betettem a hűtőbe. Köszöntés előtt kivettük a tepsiből, áttoltuk a sütőpapírról a tálra.

A tejkrémet felszívja a tészta, nem látszik külön. Nagyon finom szaftos lesz tőle, az alja és a szélei pedig ropogósak. Itt volt 5 felnőtt és 2 gyerkőc, de a torta negyede megmaradt, annyira kiadós. A sütési időt leszámítva nem tartott tovább fél óránál az elkészítése, és csak három edényt kellett elmossak.