Jó kaja

Alkalmatos készség híján eddig a készítők változó minőségű kínálatára voltunk utalva, ha kürtőskalácsot ettünk volna. Az eddigi legjobbat a szigetszentmiklósi strandon ettem.

Ez a helyzet azonban gyökeresen megváltozott, mióta Szepyke hírt adott a kínálatba került sütőfákról. Nem csak hírt adott róla, de volt olyan édi-bédi, hogy a beszerzésben is segédkezett, így már nem lehetett akadálya a saját kezű sütésnek. Senki se riadjon vissza tőle, nem boszorkányság. A hosszú tésztanudlik sodrása pedig kifejezetten jó játék gyerekeknek is.

Mielőtt a receptre térnék még egy történet a kürtőskalácsról.

Kedvenc strandomon, a Balaton partján, naponta többször megjelenik egy ember, kürtőskalácsot árulva. Évek óta ugyanazzal a hangsúllyal kántálja maga fabrikálta reklámversikéjét. Tekintettel az idegenforgalomra és a régi reflexekre, németül is kínálja portékáját. Az Ő előadásában ez Trompetenkuchen-nek hangzik, ami magyarra visszafordítva trombitasüteményt jelent. Egyszer már nem állhattam meg, hogy ne kérdezősködjek afelől, tudja-e mit is mond. A válasz roppant pragmatikus volt. Nagyon jól tudja, hogy a két névnek köze sincs egymáshoz, de kellett valami frappáns, egyszavas név hozzá, ha már igaz német neve nincsen. 🙂

Akkor hát lássuk a receptet, ami csak elsőre tűnhet komoly adagnak, a kisülő kalácsok általában azonmód el is tűnnek, 4 személy fölött már duplázható is a tészta mennyisége. A fogyási sebességére jellemző, hogy esély sincs egészben lefényképezni.

0,5 kg liszt
3 tojás sárgája
5 dkg vaj
1 evőkanál cukor
fél kocka élesztő
vanília
2,5 dl tej

tojásfehérje
kristálycukor
ízlés szerint fahéj, vágott dió, stb.

Az élesztőt és a cukrot feloldjuk a tejben. Ha az élesztő megindult, beletöltjük a lisztkupac közepébe nyomott mélyedésbe. Hozzáadjuk a tojás sárgákat, vaníliát és az olvasztott vajat. Alaposan megdagasztjuk és kelni hagyjuk.

A megkelt tésztából zsemlényi darabokat véve, lisztezett deszkán hosszú nudlikat sodrunk, amit feltekerünk a megvajazott sütőfára. A végeket a következő menethez nyomjuk, nehogy sütés közben legöngyölődjön. Tepsi széleire támasztva kelni hagyjuk.

A tojásfehérjéket villával lazán felverjük – nem habbá – és megkenjük vele a megkelt tésztát. Tálcára terített kristálycukorba forgatjuk, majd jó parázs fölött pirosra sütjük. A megsült kalácsot, a sütőfa kúpos végével lefelé asztallaphoz ütjük, amitől lecsúszik a fáról.  A cukorba keverhetünk fahéjat is – nekem ez a kedvencem – de forgathatjuk a cukron kívül durvára vágott dióba is.