Jó kaja

Mostanában estére készül meleg étel minálunk. Nappal nincsenek itthon a dolgozók, és ha mégsem lenne étvágyuk vacsorára, másnap ebédre műanyag dobozban elviszik magukkal.

Félve vettem elő a karfiolt a hűtő aljából, mert szegény péntek óta várta, hogy sorra kerüljön. Szerencsére a hűtő gondosan vigyázott rá, semmi baja sem volt. Gyors vacsorának számít nálam, a sütési időt leszámítva fél óra alatt megvan.

1 közepes fej karfiol
4 tojás
tej
2 ek liszt
15 dkg sajt
só, bors, szerecsendió

A karfiolt nagyobb rózsáira szétszedtem, és a trendeknek fittyet hányva kidobtam a torzsáját (nyulat nem tartunk, a macska meg nem volt vevő rá). Annyi sós vízben, hogy ellepje, feltettem főni. A tojásokat is főni tettem, 10 perces keményre. A jénait kiolajoztam, morzsával körbehintettem. A sajtot lereszeltem.

Kevés olajon sárgulás kezdetéig pirítottam a lisztet, felöntöttem 2 dl tejjel, majd simára kevertem. Visszatettem a tűzhelyre és addig töltögettem tejet hozzá, amíg felforrva sűrű palacsintatésztára hasonlított. Kikapcsoltam a lángot, megszórtam sóval, borssal, szerecsendióval és belekevertem a reszelt sajt nagyját. A megfőtt, de nem szétfőtt karfiolról leöntöttem a vizet és fedő nélkül hagytam, hogy a maradék elpárologjon, a rózsák pedig foghatóra hűljenek. Közben meghámoztam a tojásokat.

A karfiol rózsákat egymás mellé sorakoztattam a tálban, közédugdostam a negyedrét vágott keménytojást és a tetejére töltöttem a sajtos mártást. A maradék sajtot a tetejére szórtam és bedugtam a 160 fokra beállított sütőbe. Nem akartam magasabb hőfokon készíteni, mivel bizonytalan volt a vacsorázók érkezése, így legalább volt ideje szépen összeérni. Egy jó órát töltött a sütőben, és pont szépen megpirult, mire elérkezett a tálalás. Ebben most semmi furmány, csavar, egzotikum sincs, talán már Nagyszüleink idején is hasonlóképp készült.