Jó kaja

Macerásabb dolog pl. egy muffinnál, de időnként ilyennel is kell pepecselni. Ünnepi ajándéknak kiváló, feltéve, hogy el nem fogy odahaza.

280 g étcsoki
1/2 teáskanál olaj (ha van 2-3 dkg kókuszzsír)
1 1/2 dl tejszín
fél narancs reszelt héja
1 evőkanál Cointreau (vagy más jóféle narancslikőr)

a díszítéshez:

fehér csoki
mogyoró

Kis edényben megmelegítem – de nem forralom fel – a tejszínt, a reszelt narancshéjakkal. Hagyom kihűlni, majd leszűröm. Ez után beleolvasztom a csokit. Csak olyan meleg legyen, hogy kézzel ne érezzem kellemetlennek. A nagykönyv szerint 42 fokos kéne legyen, de azt nem egyszerű méregetni. beleöntöm a narancslikőrt, simára keverem, és a hűtőben alaposan kihűtöm.

Sokféle tanács alapján próbáltam golyókat formázni belőle, végül nem volt jobb, mint a két tenyerem között, gyorsan megforgatni. Az ember nyakig csokis lesz, de ez a csokipakolás jár a türelmes bonbonkészítőnek. Egy darab hungarocellt leterítettem sütőpapírral, és minden csokigolyóba fogvájót szúrtam, amit beleállítottam a szivacsba. Így a formázástól meglágyult golyók szinte lebegnek, nem lapulnak el.

Visszateszem a hűtőbe, hogy megkeményedjenek.

Kis edényben megolvasztom a kókuzsszírt és hasonlóan kíméletes módon a máznak szánt csokit. A fogvájóknál megfogva, belemerítem a trüffel golyókat. Amikre tört mogyoró került, azt azon frissiben meghempergettem benne, és úgy tűztem vissza a szivacsba. A fehér csokis díszítésre szántakat visszatűztem, és a szivacsostul betettem a hűtőbe. Egy kávéspohárban megolvasztottam a fehér csokit, és a kanálka hegyéről, gyors mozdulatokkal megcsorgattam a golyókat. Persze utána megint mentek a hűtőbe. Egyrészt, hogy megkeményedjenek, másrészt meg ne romoljanak, hiszen tejszín is van bennük, nem tarthatók el végtelenségig.

Gondosan begyűjtöttem kiürült desszertes dobozokat, azokba csomagoltam. Lányom szépen bevonta a dobozokat díszes papírral, így az se látszott, hogy valamikor konyakosmeggy volt bennük. A kész bonbonokat, a csomagoláskor gumikesztyűben fogtam meg, és azzal is csak rövid ideig, hogy ne maradjon rajtuk az ujjlenyomatom.