Divatos kifejezéssel beszélhetnénk a paradicsomleves tovább-, vagy újragondolásáról, de maradjunk annyiban, hogy más, mint a megszokott.
Mondjuk mifelénk amúgy sem az alaposan besűrített és bőkezűen megcukrozott változat járja, sűrített paradicsomból. A saját befőzésű paradicsomléből készül leves eleve finomabb, ha pedig betűtésztát főzök bele, kizárólag a szóköz karakterek jöhetnek. 🙂
Mindig tud új és újabb meglepetést szerezni az élelmiszeripari találékonyság. Most is ez történt. A sajtgyár boltjában járva adtak ajándékba egy dobozzal új termékükből. Annyira új, hogy még a címkéi se készültek el, de talán a csomagolása sem végleges.
Természetesen nem állhattam meg, hogy ki ne bontsam, bármennyire fáztam is tőle. A színe alapján lehet, hogy csajos kajának szánták?
Elindult egy ötlet és nem csak nekem tetszett meg, így hát lavina módjára hízva gurult tovább, lassan a kiagyalóját is maga alá temetve.
Az ötlet mögötti gondolatokat nem másolnám ide, tessék elolvasni eredeti környezetében.
A különböző pénzekből szervezett, erősen profitorientált „fesztiválok” korában nagyon kellett egy ilyen, „alulról jövő kezdeményezés” (van még, aki emlékszik erre az állandósult szókapcsolatra?). Ezt nem mások szervezik nekünk, itt nincs nagyrendezvény, ide az kapcsolódhat, aki fontosnak érzi. Tudva azt, hogy épp az étkezési hagyományok gyökereznek talán a legmélyebben, a dolognak komoly közösségteremtő ereje van. Ezt mutatja az is, hogy milyen sokan csatlakoztak hozzá, az első felhívásra.
Régóta összeszokott konyhás csapattal gyűltünk össze, most csak húszegynéhányan. Ilyenkor az ember igyekszik olyan ételt főzni, amit itt még nem kínált, és kerti körülmények között is elkészíthető. Az alkalom ihletésére valami gulyásfélét terveztem, de olyan változatot, ami módosítva őrzi a hagyományt.
Ez sült főtt ki belőle, és mivel alig maradt belőle, elmondhatom, hogy ízlett a Csapatnak.
A dologban sokkal több lett az improvizáció az eltervezettnél. Minden összeesküdött ellenünk, hogy ne tudjunk a többiekkel együtt főzni. Kocsi útközben lerobbant és egy távoli szerviz udvarán maradt a hétvégére. Természetesen a teljes felszerelés is ott pihent a csomagtartóban, hiszen örültem, ha a hűtőtáskát haza tudtam menteni. Végül kölcsön autóval, hirtelenjében összetoborzott felszereléssel vágtunk neki a napnak.
Ez a délelőtti termés.
Esküvő lesz a családban és ilyenkor automatikusan kezdhetek pogácsát gyártani. Valahogy mindenki ezzel akarja kínálni az éhhalál szélén lézengő násznépet. 🙂
Gyors vacsora volt minap. Valami máshoz vettem egy darab tarját és olyan szép volt, hogy nem állhattam meg, le ne vágjak két hüvelykujjnyi szelettel belőle.
A húst megszórtam fűszerrel és épp csak kézzel belepaskoltam, nem klopfoltam vékonyra. Mivel egy óra múlva vacsoraidő volt, már nem tettem vissza a hűtőbe.
Még a hétvégén sütöttem, mikor az esti összepakolás során rájöttem, hogy a másnapi kerti buliba kéne vinni valami rágcsát is. Tudtam, hogy édeset többen is fognak hozni, a sós szokott hiánycikk lenni.
Ilyenkor jön jól a feledékeny konyhások megmentője, a fagyasztóban lapuló leveles tészta. Ha pedig az már kinyújtott állapotban vacog, az igen nagy segítség. Azért az igazi az olyan lenne, amit felcsavartak, nem összehajtottak.
Mivel a helyszín borosgazda pincéje volt, nyugodtan csináltam erősebben fűszerezve, hadd csússzon rá a jó bor.
Tanulság az, hogy két dobozzal kell tartani raktáron, mert rendkívül illékony, alig lehetett eldugni, a család csípőset el nem viselő tagja elől, hogy legyen mit magunkkal vinni.
Már a múltkori, jól sikerült sajtozáskor fejembe vettem, hogy ki fogom próbálni juhsajtként is, ami most meg is történt.
Falrengető újdonság nincs a receptben, de azért figyelembe kellett venni a juhtúró eltérő tulajdonságait. A végére még egy idegborzoló tanulság is maradt.
Az alma és a tészta is rendkívül sokoldalú alapanyagunk. Érdemes együtt is kipróbálni.
Tipikusan a Nagymamák konyhájának emlékét idéző édesség, ami alkalmas volt akár váratlanul beállító unokahad kényeztetésére is. Néhány alma, pár tojás és egy kis tésztaféle mindig akadt a ház körül, így egy Nagyi nem jöhetett zavarba.
Ahogy tegnap ígértem, jöjjön most a töltött székelykáposztához készült káposzta savanyítása.
Így augusztusban már gyönyörűen megfejesedett káposzták kínálják magukat a piacon. A későbbiekkel ellentétben ezek még nem olyan tömör fejek, és nem is focilabdányi méretűek. Az én példányom nem volt másfél kiló se. Még a külső levelei is fényesek voltak, inkább csak azért húztam le egy réteget, hogy lássam, nincs-e sár alatta.
Értesítés az új receptekről 
Kövessen twitteren 
info kukac jokaja.hu