Jó kaja

Ha nagyon trendi, étteremszerű akarnék lenni, még folytathatnám: házilag savanyított nyári káposztából.

Igazából eszembe se jutott volna augusztusban savanyúkáposztát csinálni és főzni, ha rá nem éhezik valaki a családban, Akinek nagyon igyekszünk kedvében járni. Hátha ez is segítség Neki. Beteg ember gyomrát kímélni kell, így hát igyekeztem viszonylag diétásan elkészíteni, hátha rászánja magát és megkóstolja. Most a recept jön, holnap pedig a savanyítás, képekkel.

(tovább…)

Amilyen finom a saláta, olyan undok dolog fényképezni. Akkora kontraszt van a sötét cékladarabok és a saláta halványsága között, hogy vagy kiégnek a világos foltok, vagy csak fekete folt látszik a céklák helyett.

Fényképezés nélkül is érdemes nekilátni, most még zsenge céklát lehet találni a piacokon. Igazából a diónyinál kisebbeket keressük, azok igazán gyengék. Ha kicsit nagyobbakat kapunk, azokat nagyon vékonyra szeleteljük, gyaluljuk.

(tovább…)

Ünnepnapra virradtunk, amihez immár elválaszthatatlanul hozzákapcsolódott a kenyér is. Mi mást is tehettem volna ide egy gasztroblogon én is, mint egy veknit. Az ilyenkor közhelyes attribútumait azért lehagytam.

Már a gasztrobloggerek között is akadnak, akiknek nem csak emlékük nem lehet róla, de még csak nem is éltek abban a korszakban.

Elgondolkodtam, hogy az egész fiatalok, tudják-e hogy lett a nap egyik szimbóluma a kenyér?

(tovább…)

Kalandos sorsa lett ennek a húsdarabnak.

Eredetileg azért vettem, hogy hideg sültként helyettesítse a felvágottakat. Aztán vasárnap rájöttem, hogy elszámoltam magam a bevásárlásnál, és – ritka kivételként – kevés húst hoztam. Így az elkészült húsból levágtam fejenként egy jó ujjnyi szeletet, amiből hamar elkészült a vasárnapi pecsenye.

A második képen látszik igazán jól, hogy a hús mennyire szaftos maradt, egyáltalán nem száradt ki. Más részekkel – főleg a karajjal – is érdemes így bánni, hogy ne száradjon ki. Ha valaki hasonlóságot vél felfedezni a csúcsgasztronómiában használatos sous-vide eljárással készülő fogásokkal, az korántsem a véletlen műve. 🙂

(tovább…)

Minap említettem az álmom, miszerint minden piacon szeretnék változatos fajtájú, igazi, finom paradicsomot vehetni. Vannak már jelek, amik a változás kezdetére utalnak, a minden piactól még azért nagyon távol vagyunk.

Szombaton korán ébredtünk, és aki korán kel, nem csak álmos marad, de elmenve a piacra kincset is találhat. Felfedező útra indultunk, távoli piac felfedezésére.

(tovább…)

Nincs jó évük a cserepes fűszernövényeknek, egyedül a citromfű indult burjánzásnak.

Búsult néhány csirkecomb a hűtőben, amit úgy vettem, hogy majd a héten csinálok belőle valamit. A hétközi időbeosztásnak megfelelően nem sok időm volt rá.

Reggel összekészítettem és visszatettem a hűtőbe. Vacsora előtt csak át kellett tegyem a  nyárikonyhai légkeverősbe, és mire mindenki hazaért és lenyugodott, lehetett tálalni.

(tovább…)

Új ruhát öltött a botmixerem, és esze ágában sincs levetni. 🙁

Időt és pénzt nem sajnálva festünk hajat, ruhát és állandóan ismételni kell. Ez meg csak úgy mellékesen összejött és úgy tűnik, örök.

(tovább…)

Görögországi nyaralás után került a családi menübe ez a padlizsános finomság. Előételnek kaptuk, a nevét se tudjuk,  de sikerült egész jól leutánozni. Savanykás, fokhagymás, olajos, diós és a citromfűtől illatos – egyszóval finom.

A krémnek való padlizsánokkal együtt szoktuk sütni kezdeni, csak hamarabb kell kivenni, hogy még tartsa az alakját. Így egy munkával két padlizsános étel is elkészül.

(tovább…)

Nagyon igazi, földben nőtt, tövön érett paradicsomot kaptunk kedves ismerőseinktől.

Érdemes megfigyelni, hogy az 5 paradicsom 5 fajta. Ami persze nem csoda, ismerve a kert gazdáit.

(tovább…)

Miután a vendégek kellően elszórakoztatták magukat és egymást a csináld magad gyrossal, megérdemeltek valami finomságosat a vacsora végére.

A nagy klasszikus, a Rákóczi túrós ízei, fagylalttá átültetve, némi mediterrán, törökös beütéssel emlékezve a Fejedelem emigrációjára – még ha a túrós lepény nem is az Ő nevét őrzi.

(tovább…)