Jó kaja

Ez az a rántotthús, aminek az egyik választható körete a sültcékla volt. A kevésbé száraz köreteket kedvelők rizst és gombaragut kaphattak.

A rántotthúsról sok újat nem írhatok. A karajról még egészben lehúztam a vastag bőnyeget róla, centis szeleteket vágtam és még a klopfolóval is nekiestem. A szokott módon liszt-tojás-morzsa panír került rá, és az első oldala fedő alatt, a második anélkül sült.

A gombaraguhoz elhasználtam az összes maradék gombát, amit a hűtőben leltem. Mindannyian szeretjük a gombát, és mivel itt nagy mennyiségben terem, gondolkodás nélkül szoktem venni egy kilónyit. Most volt még egész gombám is, meg a tejes beszerzés összes szára. Ezeket a forgókésesben péppé aprítottam, kevés olajon párolt hagymára dobtam és megsózva zsírjára pároltam. A darabokra vágott kalapok ekkor kerültek bele. Megszórtam kevés fehérborssal, kakukkfűvel, szerecsendió virággal. A saját levében hagytam puhulni, majd egy deci tejszínnel dúsítottam, és finomra vágott petrezselyemmel szórtam meg. Remekül meg lehet csinalni, amíg több részletben kisül a hús.