Jó kaja

Gyerekkori emlékem a tejberizs fagylalt. Ezért mentünk el az Auguszthoz, mert a közelebbi cukrászdák fagylalt választéka enyhén szólva is foghíjas volt.

Nagyon megörültem a minap Flat-Cat kockára fagyott tejberizsének, mert megadta a végső lökést az egykori íz reprodukálásához. Azt már tudtam előre, hogy nem lesz olyan extravagánsan díszítve, de nem is az a lényeg benne.

A felfújtas formáim korántsem mondhatók aprónak, ezért másfélszeres mennyiségből álltam neki, ami pont megtöltötte a hat pekvancot.

15 dkg arborio rizs
8 dl tej
10 dkg fehér csokoládé
méz kóstolás szerint adagolva
1 citrom reszelt héja és leve
2 dl tejszín
9 (?) tojás fehérje
kevés vanília kivonat

Megfogadva a tanácsot, a rizsszemek elsüllyedését megelőzendő betettem a forgókésesbe aprítani. Fergeteges röhögéssel nyugtázták a rizsszemek ezt a ringlispilezést, csak épp aprulni nem akaródzott nekik. Forgattam én kiadósan, de be kellett látnom, hogy csak a zajt csapom, hasznot nem hajt. Szerencsére a hab viszont velem volt, megtartotta a szemeket, szó sem lehetett ülepedésről.

A rizst felforraltam a tejben, főztem vagy negyed órát, majd bele tettem a csokit, mézet, vaníliát, citromhéjat és a levét. Lefedve melegen tartottam, amíg megpuhult.

A tejszínt felvertem a habszifonnal, a tojásfehérjét pedig a géppel. A tojásfehérjék számában nem vagyok egészen biztos, mert bár 8 volt ráírva, úgy látszott, mint amire került még, ugyanis a befagyasztott fehérje készletből olvasztottam ki hozzá. A habokat belekevertem és az egészet szétosztottam az előre behűtött formákba. Egyesével folpackba csavarva mentek vacogni, nehogy bármilyen szagot magukba akarjanak gyűjteni.

Tálaláskor kevés házi feketeribizli szörppel locsoltam meg, nem csak a fénykép kedvéért. Nagyon finom lett az íze hasonlított is a régire, de persze az állaga nem. Ez az, amit igazán finomra csak fagylaltgéppel lehet csinálni. Kell hozzá az a krémesség, viszont a benne levő rizsszemek miatt nem lehet az időnkénti botmixeres módszer használni.