Jó kaja

Nem zsemlecipó, ami bizonyos koron felüliek számára az ifjúság ízeit hozza emlékezetbe. Ez a legutóbbi kernyértermés, amikor épp zsemlekészítésre támadt kedvem. Kevés ennél egyszerűbb kenyérreceptet tudok elképzelni, szerintem kezdőknek is sikerélményt ad.

20 + 40 dkg liszt
1 kocka élesztő
1,5 dkg só (csapott evőkanál)
víz
tej

Az élesztőt feloldom egy bögrényi vízben és a 20 dkg liszttel kovászt keverek belőle. Ezt lehetőleg előző este összerakom a gyúrótálban, ha nincs rá idő, akkor legalább egy órát hagyom felfutni. Rászórom a többi lisztet, a sót és elkezdem dagasztatni. Annyi tejet adok hozzá, hogy rugalmas tésztát kapjak. Ha olyan kenyérfélét készítek, ami meg kell tartsa a formáját, nem terülhet szét a tepsin, a folyadék fele, vagy az egész, tej. Rugalmasabb lesz tőle a tészta. Letakarva hagyom kelni, kb. 40 percet, de időnként ránézek, nehogy világgá menjen. Meglisztezem, elválasztom a tál oldalától – ahova kelés közben mindig visszaragad – és kiborítom a tepsibe terített sütőpapírra. Lisztezett kézzel igyekszem egyforma darabokat tépni belőle, amiket gombócokká formázok. Szép gombócot úgy lehet belőle csinálni, hogy a szélét középre aláhúzom, fordítok rajta egy kicsit, és addig ismétlem, amíg szépen kifeszül, kisimul a teteje. Kettesével egymás mellé tettem, ami  a képen nem látszik, mert a közt is benőtték. Végül maradt három zsemlényi tésztám, és tepsin két helyem. Ebből a maradékból készült ez a kb. 15 cm hosszú kiscipó. A sütőt begyújtottam, és a zsemléket hagytam kelni. Kb. 15 perc után kereszt alakban bevágtam, és tejjel bekentem. Még 5 perc kelés, és ment a sütőbe, ahol 180 fokon sült 25 percet.