Jó kaja

Kissé kiment a divatból manapság a vaníliás kifli, pedig valamikor erre is minden háziasszonynak megvolt a saját receptje.

Érdemes pedig elővenni, mert nem csak nagyon finom, sokáig eltartható sütit süthetünk, de remekül bevonhatjuk segédmunkásnak a körülöttünk sündörgő apró praclikat, akik élvezettel segítenek a formázásban.

Az egyes receptek és persze a kész kiflik finomsága között az alapanyagok adják a különbséget. Ez nem a spórolósabb, hadi-receptek sorába tartozik, viszont rendkívül omlós, nagyon finom. A hozzávalókból másfél kilónál is több lesz, ami garantáltan el fog fogyni, persze készülhet fele mennyiségből is.

(tovább…)

Ne is mondja senki, én is tudom: nem lenne szabad közvetlen napsütésben, derítés nélkül, ilyen kemény árnyékokkal fényképezni. Tavasz elején még olyan jól esik a hét ágra sütő nap fénye, hogy mégis megtettem.

Persze nem a kép a lényeg, hanem ami rajta van, az pedig eszméletlen finom lett. Mikor megláttam Gabojszánál az Ő golyócskáit, tudtam, hogy hamarosan én is sort kerítek rá. A szokott változtatások nyomán ez sült ki belőle.

(tovább…)

3 – 4 éves gyerekek már örömmel segédkeznek a konyhában, kiváltképp a sütemények körül, ami számukra látványos és az eredménye kedvükre való. Érdemes kihasználni ezt a lelkesedést a konyhához szoktatásra, hamar eljön az az életszakasz, amikor hat ökörrel se lehet oda bevontatni Őket.

Így Húsvétra készülődve nem csak piros tojást festhetünk, hímes tojást sütiből is készíthetünk. Életkortól és kézügyességtől függően osszuk ki a feladatokat, a tészta gyurmázástól a szaggatáson át a díszítésig. Büszke örömmel fogják megmutatni az „ohodában” (copyright by Mirelle), iskolában a művüket.

(tovább…)

Van, hogy nagyon megtetszik egy recept és elhatározom, hogy megcsinálom. Ilyenkor nyitva hagyom egy böngésző fülön, amíg sorra kerül, aminek az a vége, hogy már 30 fül van nyitva, és a gépem fele memóriáját a böngésző eszi meg. Így járt ez a recept is, amit lassan egy hónapja őrzök imígyen.

Egy ideje barátkozom már a gondolattal, hogy közelebbi ismeretséget kössek a sós karamell ízével. A Limara által elénk tett rágcsa megadta a végső lökést, és csak csatlakozhatok a magasztaló dicsérethez: abbahagyhatatlanul finom. Méltó ahhoz, hogy az 1000. bejegyzés receptje legyen.

Eddig csak azért váratott magára, mert nem volt se pászkám, se sós kekszem idehaza, ráadásul sosem a boltban jutott eszembe, hogy vegyek. Végül ma külön elmentem a sarkiba, ahol csak egy agyon reklámozott sós kekszet kaptam. Nem érdekes a márkája – másikkal is ugyanilyen jó lehet – a reklám kérdésére meg csak azt mondhatom: tudok jobbat.

(tovább…)

Kimaradt két tojásfehérje és nem akartam befagyasztani, amúgy is kifogytunk a csemegékből.

A tényleges munka megvan 10 percből, a többi a sütő felmelegedése, lehűlése és a sütés ideje.

Ne ijedjünk meg attól, hogy a sütési idő leteltével puhának látjuk. Kihűlés után keményedik meg a kérge, de a közepe szaftos marad. Ha túlsütjük teljesen kiszárad s az nem az igazi.

(tovább…)

Néhány napja láttam egy receptet, ami egyszerűségével is megfogott, no meg a kókuszosságával.

Egy darabig eltartott, amíg sikerült időt szakítanom az elkészítésére, így nagyon közel került tavaszi nemzeti ünnepünk. A kettő összekapcsolódott a gondolataimban, és már csak egy lépés volt ennek az ehető kokárdának a megsütése.

Az alap receptnél csak a színezéssel, formázással bonyolultabb, de háromnegyed óra alatt kisütéssel, fényképezéssel együtt meg volt.

(tovább…)

Aki akar valami nagyon finomat, viszonylag kevés munkával sütni, az nyugodtan vágjon bele, nem fog csalódni.

Természetesen akár hősies áldozatként is kommunikálhatjuk az elkészítését, hiszen kizárólag a két megmaradt tojásfehérje, enyészet elől való megmentése érdekében áldozzuk fel szabadidőnket és ízlelő bimbóinkat. 🙂

(tovább…)

Minap vettem egy kis zacskó aszalt vörösáfonyát azzal, hogy valami kekszet fogok sütni vele. Keresgéltem receptet hozzá, és rátaláltam a számomra ideális összeállításra. Flat-Cat kekszében még mák is van, ami azonnal el is döntötte a melyiket szeressem kérdést.

Épp csak egy kicsit igazítottam a recepten, a saját ízlésemhez. A végeredmény fantasztikus narancsos illatú, ropogós, finomság, mákkal és savanykás áfonya darabokkal.

(tovább…)

Van Dédnagyanyám feljegyzései között egy recept, aminek nemes egyszerűséggel, jó sütemény a neve. Egyszerű, takarékos recept, de remek édes rágcsálnivaló, akár nagyobb társaság ellátására is.

Még Karácsony táján kellett valami száraz aprósütemény, amit előre meg lehetett csinálni, bírt több mint száz kilométer utaztatást és mégis csak méltó egy ünnephez. Ekkor született ez a sütemény, ami a régi recept folytatása, kiegészítése.

50 dkg liszt
20 dkg zsír
20 dkg cukor
1 cs sütőpor
1 tojás sárgája
1 egész tojás
fahéj
szegfűszeg

Gyúrjunk a hozzávalókból közepesen kemény tésztát. Ha ragadna, gyúrjunk hozzá még egy kis lisztet, ha töredezik, pár kanál tejfölt. Lisztezett deszkán nyújtsuk 3 mm vékonyra.

Eddig a régi recept.

Ebből a tésztából most csillagokat szúrtunk ki és 180 fokos sütőben 10 – 12 perc alatt megsütöttük. Amikor kihűlt, megkentük feketeribizli zselével és kettesével összeragasztva pihenni tettük egy napra. Ez alatt a tészta magába szívta a zseléből a nedvesség egy részét, és már nem akartak széjjel csúszkálni a csillagok. Olvasztott csokoládét kanalaztunk a tetejére és vágott, zöld pisztáciával ill. dió darabkákkal díszítettük. Nem mondom, hogy átlag hétvégi sütés esetén van az embernek energiája ennyit foglalkozni vele, de egyszer – egyszer belefér.

Kókuszimádóknak kötelező. Igazi nedves, ragacsos közepű apróság, intenzíven kókuszos, és még hamar meg is van.

Kicsit laposra sikeredtek, nem kellett volna ilyen kekszformára lapítanom. Szerencsére még így is szaftos maradt, a feltámasztott darab még meg is görbült, mire lefényképeztem.

Ha tudunk válogatni – nekem az Ázsiában sikerült – vegyünk nagyszemű kókuszreszeléket, nagyon feldobja, ha ráharaphatunk a kis forgácsokra. A kókusztej nem volt az eredeti receptben, megmaradt valami másból, és egy hirtelen ötlettel beleborítottam. Még kókuszosabb lett tőle, bele is írtam a receptbe.

(tovább…)