Tömény finomság, csupa marcipán és olajos mag, talán még egészséges is?
Lelkiismereti problémákkal küzdők inkább ne csinálják meg, mert ellenállni úgysem lehet neki. Egyetlen megoldás van rá, csak még pontosítani kell a mikéntjét, ha a kalóriáit nem esszük meg vele együtt.
Egyike azon apró semmiségeknek, amik abbahagyhatatlanul finomak.
Én úgy kaptam a receptet, hogy állítólag libanoni eredetű. Nem tudok utána járni, de akár lehet is, még ha nem is annyira édes, mint az arab sütemények jó része.
Akár távoli eredetű, akár nem érdemes nekiállni, mert igazán nem tart sokáig, és finomsága ellenére anyagi romlásba se fog dönteni az elkészítése.
Ez akkor is függőséget okozóan finom, ha nem is pályázik a híressé vált Ladurée macaronok trónjára.
Arra viszont nagyon is alkalmas, hogy emlékezetes módon hasznosítsuk megmaradt tojásfehérjéinket. Az a kockázata meg lesz az akciónak, hogy a követeléseknek eleget téve, legközelebb tojássárga hasznosítására való receptek után fogunk kutakodni.
Olyan nagyon igazi, téli illatú, fűszerezésű finomság, akár Karácsonyra is készülhetett volna.
Akinél az először kóstoltam, tényleg inkább kekszféle volt. Ő kinyújtotta a tésztát, ráfektette a kinyújtott marcipánt, amit befedett a tészta másik felével. Én féltem, hogy sütés közben megolvad, kifolyik a marcipán, így hát inkább ilyen kis táskákat hajtottam belőle.
Akármelyik változatot is választjuk, készüljünk fel rá, hogy a kihűlési időt is alig éli túl, annyira gyorsan bír elpárologni.
Ez az abszolút 30 perces sütemény, de ebben már a sütési idő is benne van.
Az ötletet egy kedves ismerőstől kaptuk, aki amellett, hogy egy tüneményes kis srácot nevelget, próbálja haza ízekkel kényeztetni Katarból ideszármazott férjét.
Nem csak hamar megvan, de elég sokáig eltartható is lenne, ha már annyira feledékeny lennék, hogy nem tudnám, hol is a süteményes doboz. Ehhez persze még az orromat is be kéne fogni, mert olyan illata van, hogy nem csak nyomozókutya találja meg. Úgy látszik, nem nyomtam elég laposra, így ez most inkább a puszedli nevet érdemli ki, nem a kekszet.
Belgiumban dolgozott rokonainktól származik a recept. A belga édességek, köztük a kekszek is, híresen finomak – nem véletlenül népszerűek annyira, hogy rengeteg a házilag utánozható recept.
Ennek az egyébként egyszerűen és gyorsan elkészíthető receptnek meghatározó összetevője a szirup. Flamand vidéken létezik egy mézhez hasonlóan sűrű, karamellás szirup, azzal készítve hasonlít legjobban az eredeti belga kekszekre. A beszerzési forrásaink és kísérletező kedvünk szerint érdemes többféle sziruppal kipróbálni, egészen a juharszirupig. Mindegyikkel más állagú és ízű lesz a végeredmény, egyben azonban biztosak lehetünk, egyik változat se fog a nyakunkon maradni. Lehet használni hozzá a keksznyomó kézi készüléket, de akinek nincs – én is ide tartozom – az nyugodtan sodorja hengerré, és hűtés után vágja szeletekre. Lehet különféle kiszúró formákkal díszítést nyomni bele.
Mit tegyen az ember, ha valamelyik konyhai attrakciója nem úgy sikerül, ahogy azt elképzelte? Ha nem lett ehetetlen, akkor a legjobb, ha átkereszteli, és onnantól kezdve ilyenre akarta.
Ezek a hógolyók is vaníliás keksznek indultak. Nem lapítottam el kellőképpen, arra számítva, hogy majd sütés közben elterül. Ilyenkor persze ezt a szívességet nem teszi meg, nagyot akkor terült volna, ha túl közel teszem egymáshoz. Aztán a telefon is akkor szólal meg, nehezen letehető hívóval a másik végén, amikor már ki kellene venni, ezért lettek kissé rozsdamarták ezek a golyók. Kicsi álcázni ezt a fiaskót havazódtak be. Mindez azonban nem rontotta el a nagyon roppanósan omlós állagát, csak úgy olvad a szájban (a kézben nem).
Nagyon egyszerű és mégis mutatós, meg finom sütemény. A megadott hozzávalókból 60 – 80 db keksz lesz, tehát meglehetősen kiadós.
A mintázásánál szabadon kiélhető az összes kreatív hajlamunk – már akibe jutott belőle. Mivel a sütőből kivett, még forró kekszek puhák, hajlíthatók, azt is megtehetjük, hogy egy lapáttal rátesszük a vékony nyújtófára, amitől íves lesz. Ezt csak akkor, ha nem akarjuk hosszabb ideg tárolni, mert annyi helyet foglalnak el, hogy nem győznénk süteményes dobozzal.
Ezt a receptet is el lehet tenni a közelgő Valentin napra, de bármikor máskor is nagyon finom. Nem tudom a recept eredetét a szakácskönyvekben összegyűlt cédulák egyikén találta, eredet megjelölése nélkül. Elnézve a sok finomságot a hozzávalók listájában – különösen a liszt elhanyagolható mennyiségét – akár nagyanyáink korából is származhat, mindenesetre biztos nem háborús recept. Csak a tojás fehérje kell bele, alkalmas a készletek apasztására.
Még jóval Karácsony előtt figyeltem fel Lúdanyó receptjére, amit fel is vettem a megsütendők listájára, de ha mindent megsütök, amit oda felírtam, Húsvétra kellett volna halasztani a Karácsonyt.
Tegnap este elmagányosodtam és két blogolvasás meg bejegyzésírás közben rám jött az azonnali süthetnék. Ez volt a remek alkalom arra, hogy elővegyem a receptet és azt a zacskó piros borsot, amit direkt ezért vettem az Ázsiában. Ezek a vajas kekszek azért is remekek, mert nem csak hamar kész vannak, de a gép edényén és keverőjén kívül csak a kést és egy evőkanalat kell elmosogatni. Ez annyival bonyolultabb eset, hogy itt a mozsarat is, de az annyiból állt, hogy alátartottam a megengedett melegvíznek. A recepten kivételesen alig változtattam, azt is csak szükségből.
Értesítés az új receptekről 
Kövessen twitteren 
info kukac jokaja.hu