Gyors vacsora volt minap. Valami máshoz vettem egy darab tarját és olyan szép volt, hogy nem állhattam meg, le ne vágjak két hüvelykujjnyi szelettel belőle.
A húst megszórtam fűszerrel és épp csak kézzel belepaskoltam, nem klopfoltam vékonyra. Mivel egy óra múlva vacsoraidő volt, már nem tettem vissza a hűtőbe.
Ha nagyon trendi, étteremszerű akarnék lenni, még folytathatnám: házilag savanyított nyári káposztából.
Igazából eszembe se jutott volna augusztusban savanyúkáposztát csinálni és főzni, ha rá nem éhezik valaki a családban, Akinek nagyon igyekszünk kedvében járni. Hátha ez is segítség Neki. Beteg ember gyomrát kímélni kell, így hát igyekeztem viszonylag diétásan elkészíteni, hátha rászánja magát és megkóstolja. Most a recept jön, holnap pedig a savanyítás, képekkel.
Kalandos sorsa lett ennek a húsdarabnak.
Eredetileg azért vettem, hogy hideg sültként helyettesítse a felvágottakat. Aztán vasárnap rájöttem, hogy elszámoltam magam a bevásárlásnál, és – ritka kivételként – kevés húst hoztam. Így az elkészült húsból levágtam fejenként egy jó ujjnyi szeletet, amiből hamar elkészült a vasárnapi pecsenye.
A második képen látszik igazán jól, hogy a hús mennyire szaftos maradt, egyáltalán nem száradt ki. Más részekkel – főleg a karajjal – is érdemes így bánni, hogy ne száradjon ki. Ha valaki hasonlóságot vél felfedezni a csúcsgasztronómiában használatos sous-vide eljárással készülő fogásokkal, az korántsem a véletlen műve. 
Pénteken módom volt Gyöngyösön piacolni. Nem tudom más napokon mennyire jó a piac, de pénteken nagyon.
Egy pesti piacnál lényegesen több a termelői áru, és kevesebb a nagybaniról származó egyenzöldség.
Az elmúlt időben volt eső is, aszaló forróság sincs, így aztán termett is gomba a közeli hegyekben. Igaz, hogy a nyári gombák szokása szerint elég sok volt benne a kukacos, de legalább a pesti 3-5 eFt-os ár helyett 900 Ft volt egy kiló vargánya.
Két nemes alapanyag került egy tányérra ebben a gyorsan elkészíthető fogásban.
Újabb változat a “hogyan dobjunk össze negyed órán belül valami ebédet magunknak” témára.
Maradt egy kis maréknyi vegyes darálthús a cukkini lasagne után. Mivel a darálthús, még ha kétharmad részben marha is, könnyebben romlik, mint amit egyben hagytunk, el kellett használni, hogy inkább én egyem meg, mint a fene.
Milyen is az, amikor a lökött konyhás nyaral? Természetesen főz is időnként.
Első nap belebotlottam egy adag szép, bőrös libahájba, amit kisütöttem. Amikor ez a szép császár kínálta magát a pultban, már tudtam, hogy ebben a zsírba konfitálva tudom elkészíteni. Ráadásul mindezt meg tudtam csinálni a diófa alatt, hogy ne fűtsem a konyhát a hosszú idő alatt.
Az őrült konyhás képes a nyaralásból nyers hússal a hűtőtáskájában hazatérni.
Nem volt ez persze véletlen, tudhattam, hogy kevés idő és még kevesebb lelkesedés lesz a vasárnapi ebéd megfőzéséhez. Így az a szűzpecsenye épp megadta az alapot egy húszperces ebédkészítéshez.
A köret pedig fagyasztott zöldségkeverék átpárolásával állt elő.
Ezért a brassóiért még hentes barátomtól se kapnék ki.
Ő ugyanis esküszik rá, hogy amiben a húson, borson, fokhagymán és a krumplin kívül más is van, az legfeljebb csak utánzat.
A meleg nyárhoz annyi köze van csak, hogy megfelelő előkészítéssel hamar elkészül.
Lehet, hogy van remény hentes fronton?
Ezt a darab kolozsvári szalonnát itt vettem a Balaton partján. Kisüzemi termék, nincs messze a falu, ahol készült.
Nem csak szép, igazán finom is. Omlós, nyersen is simán elrágható, az embernek nem a csúzligumi jut az eszébe, ha beleharap, pedig nem egy kétmázsás mangalicából származik. Kellő ideig lehetett sózva és pácolva. Igazi füstön füstölték, nem holmi aromás lével töltött kádban fürdették.
Rég ettünk már oldalast, pedig szaftos, puha, jóízű pecsenyét lehet sütni belőle.
Tekintettel az agybuggyantó hőmérsékletekre csak olyasmit főzök mostanában, ami a nyárikonyhában is elkészíthető.
Az ottani felszerelésen csak a régi módszert lehetett elővenni, amivel a sparherd lapján remek pecsenyéket sütöttek Nagyanyáink.
Értesítés az új receptekről 
Kövessen twitteren 
info kukac jokaja.hu