Nagyon csokis és nagyon finom. A magozott fél meggyszemek savanykássága pedig remekül passzol az igazán keserű csokihoz.
A Szépségtárból kölcsönöztem ki az alap receptet, ami ugyan tavalyi, de mit sem veszített finomságából.
Minden receptben automatikusan csökkentem a cukor mennyiségét, most is így tettem. Ezzel elért arra a határra, amikor már előfordul olyan, aki számára megrázó élményt jelent, mi azonban így szeretjük.
Nagyon nyárias, könnyű desszert, így az eperszezon vége felé.
Megcsinálni nem sokból áll, persze eltüntetni még kevesebből.
Ha lenne most valami jeles nemzeti ünnep, annak szólna az ajánló, hiszen a színei arra predesztinálják. Így csak a fekete tányért kellett elővennem – ami egyébként ritkán ad jó hátteret a kaják fényképezéséhez – mert a fehérbe beleveszett volna.
Szerintem így még az is megeszi a epret, Aki amúgy nem nagy rajongója. Ennyi finomsággal? Még szép! 😉
A gyümölcslevesek királya a mi szemünkben a meggyleves. Szerencsére nem kell hozzá sok gyümölcs, így már szezon elején is megkockáztatható egy jó marékkal.
A hagyományos módon készítve is finom levesnek izgalmasan egzotikus csavart ad a kókusztej és a vörösbor. Érdemes kipróbálni!
Fagylaltgép volt az ajándék e torta mellé. Természetesen sokáig nem lehetett várni a kipróbálásával, amúgy is csúcsszezonja volt a fagylaltnak és mindennek, ami hideg.
Ha már lúd alapon, bemelegítésképp egyből David Lebovitz sok helyen megénekelt sós karamellfagyijára esett a választás. Azért ennél sok egyszerűbbet el tudok képzelni, de ha ez sikerült, már semmi se lehet akadály. Amilyen bonyolult, olyan finom is, vagy még annál is. Nagyon tömény, súlyos fagylalt, az abszolút maximum belőle két gombóc, de az már helyettesítheti az ebédet.
Alkalmatos készség híján eddig a készítők változó minőségű kínálatára voltunk utalva, ha kürtőskalácsot ettünk volna. Az eddigi legjobbat a szigetszentmiklósi strandon ettem.
Ez a helyzet azonban gyökeresen megváltozott, mióta Szepyke hírt adott a kínálatba került sütőfákról. Nem csak hírt adott róla, de volt olyan édi-bédi, hogy a beszerzésben is segédkezett, így már nem lehetett akadálya a saját kezű sütésnek. Senki se riadjon vissza tőle, nem boszorkányság. A hosszú tésztanudlik sodrása pedig kifejezetten jó játék gyerekeknek is.
Mielőtt a receptre térnék még egy történet a kürtőskalácsról.
Nagyon finom lekváros kiflicskékkel állított haza minap a születésnapos. Ajándékba kapta valakitől, ezt az igazi nagymamás házi süteményt.
Nagyanyáink sütögettek ilyeneket a barátnőkkel tartott zsúrokra, ahol habos kakaó mellett kifliket majszolva csevegtek.
Abban nem vagyok biztos, hogy nem nagyobbra csinálták a kifliket, mert ez bizony egyetlen falatnyi, a szélessége mindössze 2-3 centi. Tisztelem is a kitartását annak, aki sütötte. Szerintem egy átlagos adag tésztából sok tucat ekkorka kiflit lehet tekerni.
Kétfelvonásos bejegyzés első része következik.
Ez a torta döntetlenre áll, a saját szépségversenyemben, ezzel. Ennél szélesebb körben nem vállalnám a megméretését, reménytelenül kihullana a selejtezőben. Az órabérem se jönne ki tortakészítésből, szerencsére nem is fenyeget a cukrászdanyitás veszélye. Amúgy is jobb lenne csak tisztes távolból nézni az ott előforduló kínálatot.
Születésnapra készítettem, előzetesen puhatolódzva az ünnepelt elképzelései felől. Három kulcsszót kaptam: eper, karamell, csoki. Ezekből kreáltam ezt, bónuszkánt még rebarbarát is belekomplikálva.
Végül nagyon jó választásnak bizonyult. Kellett a tejkrém tömény édessége mellé a gyümölcszselé és a friss eper savanyúsága. A többieknek sem lehetett ízlésük ellen való, mert komoly közelharc alakult ki az utolsó szeletekért.
Bizonyára sokan megjegyeztük, hogy az élet nem habostorta. Ez viszont teljességgel az!
Előre bocsátom, hogy nem én csináltam. Keresztfiunk ünneplésére hozta valamelyik rokon, egy győri cukrászdából (nem tudom melyikből).
Trendkövető stílusnak nem mondanám, de nyilván a rendelés se arról szólt. A hagyományos tortadivat korrekt megjelenésű példánya. Ízében is hagyományos, két sárga piskótalap között jó vastag csokikrém, az egész vastag habpaplan alatt.
Megkóstoltam és okozott meglepetéseket.
Mi sülhet ki abból, ha marad a tortára való csokidíszek gyártása után egy kis csoki odahaza, és éppen eperszezon van?
Nálunk az idei év felfedezettje a rebarbara.
Valamikor, még gyerekként kínált valamelyik szomszéd kompóttal, és elég alaposan elvette a kedvem tőle. Csak arra emlékeztem, hogy savanyú lében bizonytalan kinézetű foszlányok úsztak. Köszöntem, nem kértem repetát.
Aztán idén kipróbáltuk, először egy torta készült belőle, aztán a sikeren felbuzdulva rögtön egy sütemény is.
Most ellenállhatatlan, piros szárakat kínáltak a piacon – a múltkoriak zöldek voltak – amit egy adag eperrel ismét tortába szántam, ezúttal „kicsit” bonyolultabb kivitelben. A születésnapos csokit, karamellt és epret emlegetett, mindezt egészíti ki a rebarbara. Azt láttam, hogy sok lesz ez egy tortába, így először kevésbé csináltam zselésre, abból lett ez a pohárkrém. A tortába valót keményebb zselének csináltam, de az majd egy önálló bejegyzést érdemel.
Értesítés az új receptekről 
Kövessen twitteren 
info kukac jokaja.hu