Alul szép – képtelen recept Notburgának, Dédnagyanyámtól
• 2010. február 22.
Reggeli blogszemlém során Notburgánál találkoztam egy ismerős recepttel.
Gyerekkoromban gyakran készült Nagyanyám konyháján, ha az unokákat várta egy kis kényeztetésre. Szerettük ezt a szaftos, tálkából kanalazható finomságot. A nevét ugyan nem értettük, hiszen gyerekként kit érdekel, hogy szép-e az édesség, akár alulról, akár másfelől szemlélve?
Később megörököltem a szakácskönyvét, amiben még Maminak, az én Dédnagyanyámnak az írásával szerepel ez a recept. A családban használatos neve mellé odabiggyesztette a Hofmehlspeis, vagyis udvari sütemény nevet is.
Értesítés az új receptekről
Kövessen twitteren
Amíg friss gyümölcshöz jutunk, használjuk a nagy téli klasszikust, az almát. Az ilyen süteményekbe remekül használhatjuk a kissé fonnyadt, de nem rothadt darabokat, kimondottan előnyös, ha nem túl szaftos a gyümölcs.
Az almás sütemények ritkán szárazak, nyögvenyelősek, és így télidőben sok más friss gyümölcsöt nem tudunk használni.
Az ilyen édes semmiség úgy kezdődik, hogy csörög a ház cukrászának telefonja. A túlsó végén az alig édesszájú barátok jelzik, hogy mindjárt érkeznek. Aki ismeri már a barátait, az nyugodtan nekiáll egy ilyen 40 perces sütinek, ki is hűl az még addig a mindjártig.





info kukac jokaja.hu