Gondoltam, megnézem hány olyan recept is van fenn, ami jól jöhet amikor Húsvétra tervezzük a menüt. Hamar belebonyolódtam, hiszen rengeteg sütemény vagy főétel alkalmas lehet ünnepi asztalra, inkább csak azokat néztem meg, amiknek a címében szerepel a Húsvét.
Ha már megnéztem, ki is gyűjtöttem, csokorba, és névsorba szedve nyújtom át minden érdeklődőnek.
A Húsvéthoz kapcsolódó ünnepnapok ezen a csütörtökön kezdődnek, másnap Nagypéntek, aztán szombat már a Feltámadást köszöntő körmenetek napja.
A kereszténység az utolsó vacsorát és ezzel az Úrvacsora szentségének szerzését ünnepli.
A népi vallásosságban ehhez a naphoz étkezési szokások is kapcsolódnak.
Ugyan még csak az imént kezdődött a Böjt, azonban mindjárt itt a Húsvét is.
Elmaradhatatlan kelléke a színesre festett tojás, amit akkor is érdemes természetes anyagokkal készítenünk, ha a tojásfestékek sem lehetnek mérgezőek.
Azt is érdemes előre felderíteni, hogy hol kapunk fehér héjú tojást, mert az élénk színek azon érvényesülnek jobban, nem a barnán. Egy időben szinte csak fehér héjú tojást lehetett kapni, akkor a barnához a tanyasi képzete társult, az volt a keresett. Azóta szinte csak barna héjút tojó állományt tartanak, most a fehér számít ritkaságnak.
Ez a gyűjtemény eredetileg a Kifőztük receptújság húsvéti számában jelent meg. A jobb oldalon látható címlapképre kattintva ingyen feliratkozhat a lapra, és letöltheti a gépére.
álmos marad.
Ennek fejében csodálatos hajnali fényeket láthat, amit a fénykép nem is ad vissza igazán.
Teljen a Nagyhét olyan szépen, ahogy indult, hogy ne gyűrött idegekkel készüljünk a Húsvétra!
Minap a neten járva – naná, hogy recepteket olvasgattam – találkoztam egy hozzávalóval, aminek még a nevét se hallottam eddig. Ez volt a gomasio.
Kíváncsiságom természetesen nem hagyta, hogy anélkül menjek tovább, hogy rákerestem volna, mi fán is terem. Kiderült, hogy az ázsiai konyhákon régóta használt, szezámos ízesítésű fűszersóról van szó. Az is kiderült, hogy nem boszorkányság a házi elkészítése sem. Annak nem kellett kiderülnie, hogy a pirított szezámmag íze, illata ellenállhatatlan, annyira már régen ismerem magam. Mindezek után nem volt kétséges, hogy igen hamar rá fogom szánni azt a 10 percet, ami kell hozzá.
Most szóltak, hogy valamitől teletöltöttem régebbi receptekkel a gyűjtőoldalt.
Fogalmam sincs, mi történhetett. Semmi mást se csináltam, mint egy adatbázis mentést, ami rendszeresen előfordul.
Most mitől bolondulhatott meg?
Szerintem egy ilyen darab húsra kevesen mondanánk azt a hentesnek, hogy tartsa meg. Gyönyörű tiszta hús, még némi erezettséget is felfedezhetünk benne.
Pedig a látszat csal. (tovább…)
Nem a pirostojás festéke borult bele a sótartóba, ez a só magtól ilyen piros. Úgy látszik gyűjtöm a színes sókat, a fehéren kívül van már feketém és pirosom is.
A sót a természet festi, azzal, hogy nem tisztán rakódik le, hanem valamilyen „szennyező anyag” kerül bele. Ha megfigyeljük, az európai kősó is inkább szürkés, mint fehér, mielőtt finomítják. Az egykori tengerek nyomán lerakódó sóba természetes módon keveredhetett kevés iszap, elszürkítve a fehéret.
Ilyen piros a piros só.
Legalább is én úgy érzem, hogy nagy a szám – nem az enyém, mert az tényleg elég nagy – hanem amit a számlálóm mutat.
Akad Aki a mikróját üveghutának használja, én ekkora varázslatokra nem vállalkozom, ködösíteni viszont sikerült.
Ezt akár egy középiskolai fizikaórán is be lehetne mutatni, olyan látványosan sikerül.
Kell hozzá három falat maradék kaja, egy nagyobbacska jénaiban, mert lusta voltam kisebb edénybe átkaparni. Ebéd táján be kell nézni a hűtőbe, és ha észrevesszük, dobjuk be a mikróba. Teljes gőzzel melegítsük egy percig, annyi bőven elég annak a kevéske ételnek. Vegyük ki a mikróból, és csodálkozzunk.
Értesítés az új receptekről 
Kövessen twitteren 
info kukac jokaja.hu