Jó kaja

Nemrég én is kaptam egy kedves felkérést, hogy nyúlétel főzésével segítsek egy kicsit népszerűsíteni ezt a méltatlanul elfelejtett húsfélét. Elég könnyen ráálltam a dologra, hiszen kevés újdonságtól idegenkedek, ráadásul a házinyúl már nem is újdonság, hiszen fordult meg a konyhánkon. Így ha nem is a nyúl éve lesz nálunk, de a nyúl hétvégéje biztosan.

Ahogy utána olvasgattam picit, azt a meglepő adatot olvastam, hogy Magyarország jelentős nyúltermelő Európában, ugyanakkor a mennyiség pár százaléka fogy csak el idehaza, a döntő többségét külföldön adják el. Elgondolkodtató, hogy ha arrafelé ilyen kapós, akkor lehet benne valami, amiért érdemes nekünk is foglalkozni vele.

(tovább…)

Saját levében reggeli bejegyzésemhez fűzött megjegyzése több gondolatot indukál bennem, ami megér egy új bejegyzést, miközben nem vitatkozom Vele.

Igaza van, az alépítmény létesítése jóval drágább. Ugyanannak a fenntartása viszont már olcsóbb, hiszen a kábeleket nem éri nap, nem mozgatja a szél, nem csap bele a villám.

(tovább…)

Annyira megihlette Szepykét a minap „alkotott” reggelim, hogy körkérdést indított azt tudakolva, ki mivel helyezi üzembe magát reggelente?

Először nem akartam válaszolni a kérdésére, hiszen erről már írtam jó régen. Kedves noszogatásának eleget téve mégis csak írok róla.

Azt hiszem a fantáziám, kreativitásom még nálam is nehezebben ébred, így aztán meglehetősen egyhangúak a reggeleim gasztronómiai szempontból.

(tovább…)

… avagy a szembe szomszéd kertje felülnézetből.

Tessék mondani, nem lehetne az elektromos, telefon, kábel-tv szolgáltatókat rákényszeríteni, hogy elássák a rasnya vezetékeiket? Csak úgy, az épített környezetünk védelme érdekében.

Ez nem egy új nyelvtörő mondóka kezdősora, ez annak bizonysága, hogy félkómás reggelen az ember képes két percre állítani azt a mikrót, amit minden reggel egyre szokott.

(tovább…)

Úgy látszik nagyon jó voltam, kaptam is bérletet ajándékba. Mondjuk nem igazán örültem neki, mert nem hangverseny sorozatra, operába vagy más kellemetes helyre szólt, hanem kizárólagos használatot biztosított a ház legkisebb helyiségére.

Így aztán ezt a bögrét igyekeztem néhányszor újratölteni, nehogy úrrá legyen rajtam az aszály. Legalább közérzetjavító intézkedésként a kávé feliratú bögrét vettem elő, hogy az illúziót javítsa – nem mintha utálnám a jó teát, csak nem szeretném, ha kizárólag kellemetlen állapotok emléke kapcsolódna hozzá.

(tovább…)

A VKF mostani fordulójára Garffyka olyan témát választott, ami először hidegen hagyott. A legtöbbször a maradékok sorsa az újra melegítés, és az eredeti formájában való eltüntetés. Aztán csak eszembe jutott két recept, amit az elmúlt napokban közzé is tettem, itt és itt.

(tovább…)

A pestoról legelőször a bazsalikom jut az eszünkbe, pedig sok más zöld és nem zöld fűszerféléből készülhet.

Ez kétszeresen sem szokásos, hiszen citromfűből készül és nem sósan, parmezánnal, hanem édesen, marcipánnal. A citromfű az egyik legfinomabb illatú fűszernövényünk, ami elég könnyen megnő a kert sarkában, vagy a virágládában is. Így télidőben ezeket nem tudjuk használni, viszont a legtöbb bevásárlóközpontban ilyenkor is kapni cserepekben. Egy csokornyi, cserépnyi elég is egy adaghoz, amivel vanília fagylaltot tehetünk különlegessé, de szerintem a legfinomabb egy rezgősen könnyű túrógombócon.

(tovább…)

Ez a mai menüm.

(tovább…)

Most borzasztó szerénytelen beszámoló következik – gondolom ez már a képen is látszik.

Tegnap délben értem haza, hogy nekiessek a hétvégi kaják megfőzésének. Általában hétvégére többfélét főzök, nagyobb adagban, így aztán a hét közepéig megvan az ellátmány. Ennek jegyében hoztam dagadót darálni, marhalábszárat, a burgundihoz, gombát, zöldségeket, krumplit …

(tovább…)