Kedves meglepetés ért, Wise Lady jelezte, hogy szereti amit itt csinálok. Jó érezni a megbecsülést, hogy az ember nem hiába teszi közkinccsé hosszú évek alatt összegyűjtött receptjeit, nem hiába dolgozik a receptek közzétehető formába öntésével. Köszönöm Wise Ladynek és köszönöm mindenkinek, aki jóindulattal figyeli ténykedésem, aki hozzászól és aki csak épp erre jár.
Köszönöm a sok szorgalmas rámkattintást, a számláló átlépte a bűvös 100 000-es számot, és olyannál, Aki játszani is akart, nem véletlenül járt épp erre.
And the winner iiiiiiiis:
SZEPYKE és BELYUS
Gratulálok mindkettőjüknek, úgy látszik fürgébbek voltak a számlálónál.
Emlékeztetőül a nyereményként kitűzött süti képe, igérem megpróbálom a hétvégén megsütni. Ha igaz, holnap kifugázzák a konyha burkolatát és eltűnnek a munkások. Délután takarítás és konyha összerakás következik, mert most a sütő a dolgozó sarkában, a hűtő a nappaliban tanyázik, és az összes működő konyhatechnika a mikró, az egylapos villanyrezsó és persze a kávéfőzőgép.
Szepyke jelezte, hogy nem volt könnyű a linkből kitermelnie a mailcímet, ezért elárulom, hogy a rendkívül fantáziadús info_kukac_jokaja.hu címen érhettek el.
Ahogy a számlálót elnézem estére akár el is érheti a kerek értéket.
Lehet figyelni! 🙂
Hamarosan eléri a számláló a 100000-es számot. Ez alkalomból egy kis játékra hívok mindenkit. A következő héten érdemes lesz figyelni a számlálót. Akinél a 100000-et mutatja, az nyomja meg a „Print Screen” gombot (esetleg az „alt” gombot is hozzá) és egy képszerkesztő programba, esetleg wordbe másolja be a képet. Ez a képernyőjének a látványa lesz, rajta azzal, amit számláló mutat.
Többen kérdezték hozzászólásban és mailben is, hogyan zajlik az internetes vásárlás. Vagy 6 éve vásárolok, nem mondom, hogy heti rendszerességgel, de pártucat alkalommal már biztos.
Mivel foglalkozásom miatt a német nyelvből napi gyakorlatom van, szívesebben vásárolok Németországból, mint mondjuk Amerikából. Van egy olyan előnye is, hogy nem számít importnak. Ha Amerikából hozatunk be nagyobb értékű, elsősorban műszaki, cikkeket, előfordulhat, hogy vámot kell fizessünk rá, amit előre be kell kalkulálni az árba.
Jellemzően olyan dolgokat érdemes vásárolni, amik idehaza nincsenek, vagy aránytalanul drágán érhetők el. Nagyon hasznos segédeszköz a geizhals.at árösszehasonlító oldal, ami az osztrák és német kínálatot öleli fel, lényegesen szélesebb merítéssel, mint az itthoni hasonlók. Azért elsősorban az itthoni árakkal kell tisztában lenni.
A kérdés órák alatt lavinává duzzadva gurult végig a blogokon, így hozzám is elért. Kétfelől is megtalált, Szepykétől és Max irányából is. Ennyi kedves érdeklődés elől nem szabad kitérni.
Időnként ambivalens érzésekkel figyelem a környezetért aggódók munkáját. Vegyes érzéseim oka az mód, ahogy egy részterületet, részkérdést kiemelve, arra koncentrálnak, ami által elsikkad a dolgok összefüggésükben való szemlélete. Ez a magyarázata a címben használt zárójelnek is. Úgy gondolom vásárlásaink (mint egész életünk része) tudatossága nem csak a környezeti szempontokra kell kiterjedjen. Ugyanígy része kell legyen a saját egészségünk védelme, a szociális, etikai vonatkozásaira való gondolás is. Ennyi bevezető után lássuk a kérdéseket. (tovább…)
Csengetett a postás, illetve nem tudom, csengetett-e mert épp nem voltam itthon, így csak a cédulát találtam a levélszekrényben. Tudtam, hogy mit hozott, reggel szinte nyitásra ott is voltam a postán, hogy végre hazavigyem.
Ez volt benne. Ez 100 gramm vanília, ami 23 szál, 17 – 19 cm hosszúságú. (tovább…)
Kaptam két tartalmas hozzászólást a rostélyoshoz. Úgy látom célszerűbb bejegyzésben folytatni a témát, mint hozzászólásban, hiszen így képet is el tudok helyezni.
Időrendben haladva Toma hozzászólása az első. A hús valóban jó ízű így is. Egyszerűen mást vártam, lehet, hogy bennem volt a hiba. Nem vagyok gyakorlott marhasütő, épp a megfelelő hús hiánya miatt. Nem tudom szakmailag megfelelően megítélni, hogy jól sikerült-e a sütés, megfelelő pillanatban hagytam-e abba. Azt gondolom, nem volt túlsütve, legalábbis akadt olyan az asztalnál, aki inkább nem is kért belőle.
Toma! Szerinted se volt túlsütve?
Újdonságba futottam a legutóbbi nagybevásárláskor. A Charolais húsmarha fajta itthon tenyésztett példányaiból származó, hizlalt, érlelt rostélyosra.
Jóképű darab, nem? Gusztán rávákuumozva egy műanyag tálcára, karton szalaggal körberagasztva. A hátoldalán még egy olyan használati utasítás is van, ami ajánlja, hogy a csomagból kibontva szellőztessük egy fél órát, hogy a hús magához térjen. 80 dkg-s darab, a Malacka Raj parancsnoka szerint ideális versenysúly a steakek mezőnyében. Érdemes megnézni, hogy többféle húsrészből van, erre még visszatérünk.
Még régebben írtam egy kis bejegyzést, nem is igazán recept volt, kőleves címmel.
Ahogy az lenni szokott, a megjelenést követő napokban jópáran elolvasták, tudom, hogy akadt, akinek tetszett is. Utána beállt napi néhány megtekintésre.
Este nézegettem a statisztikákat és meglepve tapasztaltam, hogy többségében a keresőből érkezve 170-en voltak kíváncsiak rá.
Mi történt tegnap, hogy egyszeriben mindenki kőleves után kutakodott a keresőben?
Nem hiszem, hogy egyszeriben ilyen népszerűvé váltak népmeséink, de akkor mi történt?
Értesítés az új receptekről 
Kövessen twitteren 
info kukac jokaja.hu