Jó kaja

Minap olvastam Lúdanyónál egy pozitív példaként említett cégről, és az általuk forgalmazott sűrített tejről. Mivel ma amúgy is el kellett menjek Lakihegyig, már nem volt komoly kitérő Halásztelek. Telefonon egyeztettem Katival, a cég kedves tulajdonosnőjével, hogy ott találom-e, aztán már csak a gázt kellett nyomjam (az esőre való tekintettel óvatosan).

Elmesélte, hogy nagyon nehéz bevezetni a piacra. A multikba reménytelenül drága bekerülni, a hazai láncok és boltok meg azt se tudják, mi is a sűrített tej. Kevés az olyan boltos, akit érdekelnek az újdonságok, belevág a bevezetésükbe. Akik útba tudják ejteni Halásztelket, azok hívják fel, szívesen ad el nekik. Küldenének postán is, de irreálisan megdrágítja a szállítási költség. Esetleg érdemes az egymás közelében lakóknak összeszervezni egy gyűjtő rendelést, aztán mehet a tejkrémes sütik gyártása.

(tovább…)

Nevével ellentétben korántsem csak pástétomok ízesítésére használható a recept alapján keverhető fűszerszám. Nagyon jó mindenféle májasba, húskrémbe és a komplex ízeket kívánó ételekbe.

Meglehetősen sokféle összetevője van, nem is lehet akkora adagot keverni belőle, ami reális idő alatt elfogy. Szépen becsomagolva különleges gasztroajándék, aminek értékét csak emeli, hogy a kezünk munkája van benne, ha nem is verejtékes ez a munka.

1  rész bazsalikom
0,5 rész  boróka
1 rész borsikafű
0,1 rész kardamom
0,5 rész citromhéj
0,5 rész édesköménymag
1 rész fodormenta
1 rész kakukkfű
1 rész koriander,
1 rész köménymag
1 rész majoranna
1 rész mustármag
0,5 rész paprika
1 rész szegfűbors
1 rész szegfűszeg
1 rész szerecsendó
1 rész szerecsendióvirág
1 rész zsálya

(tovább…)

Lehet sokféle müzlit kapni, finomakat is. Mégis érdemes nekiállni az összekeverésének, mert így az ízlésünk szerinti arányban keverhetjük a gabonákat, magokat és aszalványokat. Nem mellékesen sokkal olcsóbban jövünk ki, ami pl. müzlifaló korukat élő kamaszok mellet nem elhanyagolható szempont.

A sütőt előmelegítem 170 C-ra. Egy kis lábasban összeolvasztok 1 dl finom  mézet és 1/2 dl olajat, hogy teljesen folyékony állagú legyen. Összekeverem 20 dkg zabpehellyel és 10 dkg rozspehellyel, hogy a méz egyenletesen bevonja.

(tovább…)

Oscar látogatott el hozzám. 🙂

Daisy gondolt rám kitüntetőleg, amit nagyon szépen köszönök. Külön megtiszteltetés, hogy annak ellenére adta át, hogy kicsaptam a biztosítékát. Ezen ugyan picit csodálkozom, hogy a Duna közelében élvén miképp  nem gondolt még a kavicsok gasztronómiai hasznosítására 🙂

A lovagiasság szabályai szerint továbbadom, bár biztos lesz, aki többször is megkapja. Még szerencse, hogy az igazit se csak egyszer kaphatja meg valaki.

Szepykének, kedves majdnem druszámnak, akit mindig élvezetes olvasni.

Gabojszának, akitől nem csak jó recepteket kapunk, de nagyon sok segítséget a gyűjtőoldal gondozása által.

Wise Ladynek, aki szereti érteni, és elmagyarázni a konyhai dolgok működését.

Végül, de korántsem utolsó sorban Limarának, aki csalódást okozott nekem. 8 éve csak a magam sütötte kenyeret esszük. Kering a neten egy terjedelmes kenyérrecept gyűjteményem, sokakat megfertőzve az otthoni kenyérsütéssel. Kezdtem azt hinni, hogy tudok kenyeret sütni, erre rátaláltam a blogjára, és csalódnom kellett önmagamban. Én csak egy gyenge kezdő lehetek a nyomában.

Még joggal érezzük messzinek Karácsonyt, és ne is hagyjuk magunkat kereskedelmileg befolyásolni. Ezt a „receptet” is inkább tegyük el Ádventig. Persze, ha nem dísznek szánjuk, hanem természetes illatosítónak, akkor felmenthetjük magunkat a várakozás alól.

A narancsokat alaposan megmossuk, majd szárazra töröljük. Szeletelővel 3 mm-es szeletekre vágjuk. A szeletekből óvatosan piszkáljuk ki a félbevágott magokat, amire egy hegyes kés vagy spékelőtű / hústű jól használható. Ha van aszalógépünk, tálcáira terítjük a narancsszeleteket, a gépet 2 óráig magas fokozatra kapcsoljuk, majd 12 óra hosszat közepes fokozaton aszaljuk. (tovább…)

volt ma nálunk.

Főztem:
egy fazék körmös pacalt
a holnapi talira Gabojsza máléját tripla adagban
háromféle töltött puliszkatekercset, bő kilónyi darából
sütöttem egy kenyeret.

Párom közben lecsót főzött
fejtett bablevest
egy kiskukta céklát.

Érzem, hogy igen nehezemre fog felállni a gép mellől. Ugyan miért is? 🙂

A VKF szőlős menüjét mi mással zárhatnánk, mint gyümölccsel, ami persze csakis szőlő lehet. Mégpedig egy ritka, különleges fajta. Múltkoriban leltem rá a piacon, és olyan különös volt, hogy ki kellett próbálni.

A hamvas sötétkék szemek egészen hosszúak, hegyesedőek. Másfél – két centi a hosszuk, de nincs egy az átmérőjük. A laza fürtök szára már kezdett elszáradni, vagyis teljesen éretten szedték. Nem csak a megjelenése különleges, de az íze is. (tovább…)

A mustár is egyike azon ételeinknek, aminek sokszínűsége az ipari gyártás áldozatául esett. Általában 2-3 féle mustárt kapni, inkább csak a gyártók és a csomagolások adnak változatosságot. Pedig azon kívül, hogy magos vagy simára őrölt, édes vagy csípős, rengeteg lehetőség van a fűszerezésével játszani. Volt ennek hagyománya Magyarországon is, a végére, bizonyságképp bemásolom az ilyenkor, szüret idején készíthető, klasszikus receptet, a legendás Zilahy Ágnes könyvből. Érdemes odahaza kipróbálni, nem valami ördöngősség az elkészítése.

Nem lesz másra szükségünk, mint egy kávédarálóra, egy régi forgókéses kiváló hozzá, és néhány átlagos konyhai eszközre.

(tovább…)

Sok érdekesség van egy ilyen régi, kézírásos receptes-füzetben. Kipróbálandó receptek mellett olyan is akad, mint ez, amit manapság nem kell elkészítenünk, csak elgondolkodnunk rajta.

Manapság természetes módon próbálunk meg minőségi, a régióban termett, a szezonnak megfelelő alapanyagokból főzni, kerülni az ipari anyagokat, finomított cukrot, és még hosszasan sorolhatnám. Ne feledjük el, hogy ez nem volt mindig így, nem volt mindenki számára természetes (sajnos ma sem az, de más okból). Ma a finomsága és egészségesebb volta miatt kedveljük a mézet, volt időszak, amikor a répacukor, nádcukor nem volt elérhető, így a kincsként becsült méz volt az egyetlen elérhető édesítőszer. Volt azonban olyan időszak is, amikor épp a méz volt elérhetetlen. (tovább…)

Tavaly fedeztem fel az akkori borfesztivál forgatagában, Budafokon egy méhészet standját. Nem sok figyelmet szenteltem nekik – bár nagyon sokféle mézet kínáltak – mert évek óta ugyanattól a méhésztől vesszük a mézet, Leányfalun. Szerencsére észrevettem, hogy mást is árulnak, nem csak mézet. Voltak saját maguk préselte (ütötte) olajaik és még tökmaglisztjük is. Utóbbi egy nagyon érdekes dolog, Igazából melléktermék hasznosítás, mert a tökmagolaj préselése után megmaradó pogácsát őrlik meg. Ez a tökmag jellegzetes olajzöld színét őrző por alig zsíros ill. olajos, viszont őrzi a tökmag illatát, ízét. Remek kenyér adalék és az is nyugodtam fogyaszthatja, akinek a teljes meg ellen tiltakozik az epéje. Az idei zsákmány azonban nem tökmagos volt.

(tovább…)