Nyaralás közben gyorsan, könnyűt, ez volt a cél ennek megfőzése során is. Ráadásul nincs velünk a család hajdinautáló tagja, nyugodtan lehetett kicsapongani.
Nem tartott sokáig az elkészítése, no meg persze az eltüntetése sem, amint az már a legtöbb étellel történni szokott.
A hőségkaják újabb gyors darabja.
Az alapot a piacon – nem hiába – kínált zsenge ceruzabab adta. A többi már a hűtő tartalmán múlt, onnan került elő egy darabka rokfort és néhány szelet maradék párizsi, a húsevők kedvéért. Nekik persze komoly kétségeik lehetnek, hiszen a parizer és a hús csak akkor említhető egymás szinonimájaként, ha otthon készül.
Alig pár percre kell a tűzhelyt bekapcsolni és kész is a finom ebéd.
Még nem érett le a meggy, így friss gyümölcsből főzhetjük. Nem kell hozzá más, mint fejenként egy összemarék megy, kanálka cukor fűszerek és egy kis tejszín vagy tejföl.
A legjobb előző nap megfőzni, hogy kihűljön – lehetőleg egy jókora kondérral, mert úgy is mindenki rá fog járni.
Olyan nyomulós fajta ez a tojáslikőr, a fagylalt után most a muffinba is bekéredzkedett.
Ettől persze nem vált a sütemény korhatárossá, az alig valamennyi alkohol bőven kisült belőle. Ott maradt viszont a finom íze.
Kicsit sok lett a tészta a 12 fészkes tepsihez, komoly ferdetorony nőtt a tetején. Kapott toronydíszt is, egy-egy kávés csokiszemet, ami remek kontraszt a vaníliás, tojásos tésztához.
A nagy megkönnyebbülés után kellett valami gyors, mégis emlékezetes vacsora.
Nem hazudtolva meg önmagam, kihasználtam az időt, amíg Párom várt a sorára az államvizsgán felfedeztem a gyöngyösi piacot. Érdemes volt. Roppant módon tudnék örülni annak, ha itt nálunk ilyen élénk piac lenne, ennyi alkalmi árussal, magántermelővel.
Az eddigi esős időjárás kevés hasznot hozott, talán egyedül a gomba nem bánta. A Mátra lábánál pedig hoztak a piacra bőséggel. Érdekes módon vargánya nem volt, rókagomba viszont annál több, fővárosi szemmel nézve egészen barátságos áron.
Mint oly sok receptet, ezt is több nép vallja magáénak. Spanyolországból indult útnak, de gyökeret eresztett Franciaországban is. Nincs is egy olyan recept, amire azt lehetne mondani, hogy ez az eredeti. Szokták leegyszerűsítve a fokhagymával ízesített majonézt is aiolinak adni, rosszabb vendéglőkben tubusos alapon. Az itt közölt recept alapján elkészített mártásban viszont nincs tojás, így az arra allergiások is fogyaszthatják.
Nagyon nyárias, könnyű desszert, így az eperszezon vége felé.
Megcsinálni nem sokból áll, persze eltüntetni még kevesebből.
Ha lenne most valami jeles nemzeti ünnep, annak szólna az ajánló, hiszen a színei arra predesztinálják. Így csak a fekete tányért kellett elővennem – ami egyébként ritkán ad jó hátteret a kaják fényképezéséhez – mert a fehérbe beleveszett volna.
Szerintem így még az is megeszi a epret, Aki amúgy nem nagy rajongója. Ennyi finomsággal? Még szép! 😉
Most már nem csak tölteni valóan zsenge, apró tököcskék vannak a piacon, hanem gyalulhatóra nőttek is. Kedvenc savanyúságosunknál mindig van egészen frissen gyalulva is, így aztán különösebb munka nélkül főzhető meg ez a villámgyors főzelék.
Ezen most egészen hagyományos fasírtgolyók voltak, de hústalan napokra a gombafasírt lehet az igazi feltétje.
Nagyon zsenge, karcsú cukkinik kelletik magukat a piacon, nem is kell ellenállni nekik.
Könnyű, diétás fogások készíthetők belőle. Ez is egy gyors vacsorának készült, önálló fogásként nem köretnek.
Maradt pár szál rebarbara és két maréknyi eper. Gyors lekvárfőzés következett, ha már az igazi befőzés elmaradt, az esőmosta árak miatt. Olyan gyönyörű színe lett, hogy megérdemel egy nagyobb fotót. Szerencse, hogy az ízes internetet még nem találták ki, biztos elkanalaznátok előlem.
Értesítés az új receptekről 
Kövessen twitteren 
info kukac jokaja.hu