Jó kaja

Miután ügyesen belejöttünk a zúza tisztításába, és a leeső részekkel megörvendeztettük a macskát, főzzünk belőle valami finomat. A trendi, de nagyon finom, konfitált zúzára már utaltam a tisztítás leírásában, most a klasszikus recept jön, a zúzapörkölt. A marhahúshoz hasonlóan hosszú párolási időt igényel. Mivel jószerével semmi zsírt nem tartalmaz, különösen alkalmas zsírszegény, diétás pörkölt főzésére.

1,5 kg zúza (pucolva több 1 kg-nál)
30 dkg hagyma
2-3 gerezd fokhagyma
paprika
szalonna

(tovább…)

Vannak olyan húsrészek, amiknek az előkészítése nem egyértelmű, hiszen nem mindennapos vendégek a konyhánkon. Ilyen a baromfiak őrlőgyomra, a zúza is. Érdemes pedig megtanulni, mert viszonylag olcsón, nagyon finom ételeket főzhetünk belőlük. Az sem utolsó szempont, hogy finomrostú, jóízű sötét hús, ami gyakorlatilag zsírmentes.

Így néz ki egy szép libazúza, amit a piacon vettem. Ez meglehetősen világos példány, lehet ennél sötétebb, az semmit se jelent, főleg rosszat nem. Figyeljük meg, hogy két félből áll, és mindkettő oldalán vagy egy-egy ezüstös ín. Liba és kacsa zúzájáról ezeket el kell távolítani, mert szinte porcszerűen kemény, ehetetlen. A csirkezúzánál ez nyugodtan rajta maradhat, azon nem ilyen erős. (tovább…)

Én szóltam előre! Csak akkor álljunk neki, ha tudunk időt szánni az előkészítésére és szeretnénk zajos sikert aratni népes társaság előtt. Mivel a pacalról megoszlanak a vélemények, valaki vagy nagyon szereti, vagy teljesen elutasítja, célszerű egy kis grillezhető csirkefélével is készülni a szezonzáró kerti bulira. Megfigyelhető ugyanis, hogy a pacalt elutasítók inkább a csirkét kedvelik, mint mondjuk egy félangolos steaket.

Mielőtt végképp elvenném bárki kedvét is a pacalozástól, elmondom, ez a recept arról szól, hogy tudunk megfelelő előkészítéssel úgy bográcsolni, hogy bőven jusson időnk a társaságra is, elvégre az a dolog lényege.

Én pedig úgy gondoltam, hogy 500. bejegyzésként belefér egy olyan recept is, ami nem sorolható be az egyszerűen, gyorsan kategóriába. 😉

A megadott mennyiségekből több, mint 10 ember jóllakatható, de ne aggódjunk, a maradék (ha véletlenül lenne ilyen) remekül fagyasztható, és adagonként elővéve 10 perc alatt kivehető a mikróból az ebéd.

(tovább…)

Elismerem, a cím kissé „nagyvonalúra” sikerült, profi gasztromókusok világgá szaladnának tőle. A dolog arról szól, hogy nyaralói felszereltségű konyhában, minimális munkával is lehet új receptet létrehozni, ráadásul kifejezetten ehetőnek bizonyult. Maradt pár szelet tegnap a főtt marhanyelvből, ami már sok lett volna, ma viszont kevés. Ilyenkor biztos tipp egy raguféle, amiben meg lehet szaporítani valamivel, jelen esetben gombával.

25 dkg gomba
25 dkg főtt marhanyelv (bármilyen más húsból is jó)
1 kis fej hagyma
1 gerezd fokhagyma
só, bors, kakukkfű, gyömbér, szójaszósz, sambal oelek (erős pista)
2 szelet rozskenyér, a tegnapiból

(tovább…)

Ma folytattuk a marhanyelv feldolgozását. Sokat megint csak nem akarván szöszmötölni vele, az egyserpenyős megoldást választottam. Abban az egy serpenyőben viszont a minapi sültkolbász zsírja volt. A centis szeletekre vágott nyelvet belefektettem, és mindkét oldalán ropogósra sütöttem. Amíg sült meghámoztam pár szem krumplit, és nyersen durvára reszeltem. (tovább…)

Nem tudom, mennyire őriz tájjellegű vonásokat, mi Dalmáciában ettük először, azóta tiszteljük ezen a néven. Disznó vagy borjúmájat vegyünk hozzá, a marhamáj túl száraz, kemény és rágós lenne megsütve. Nagyobb szárnyasmájjal is megpróbálhatjuk, pl. pulyka, kacsa, pecsenye-liba.

A májat szeleteljük fel, lehetőleg egyforma vastagra, hogy azonos idő alatt süljenek meg. Nyomjunk 2 gerezd fokhagymát egy fél liter tejbe, és ebbe áztassuk bele a májszeleteinket. (tovább…)

Nagyobb családi összejövetelre készülünk, ahol csak gyerekből lesz vagy egy tucat, egyenként is remek étvággyal. Gyorsan összedobtam egy májkrémet, azt reggelire és vacsorára is szívesen megeszik. Annyira gyors voltam, hogy fényképezni is elfelejtettem. 🙁

1,5 kg disznómáj (lehet csirke is, de ekkora mennyiségben macerás megpucolni)
0,5 kg zsír
két jókora fej hagyma
3-4 gerezd fokhagyma
só
fűszerek

A zsír megolvasztottam és megpirítottam benne a nagyjából megvágott hagymát. Közben csíkokra vágtam a májat. (tovább…)

Nagyon hálás húsféle a disznó nyelve. Nem túl drága, szite zsírtalan, finom rostú húsféle, aminek fantasztikus ízű levese van, jellegzetesen többhasznú.

Egy kilónál kevesebből nem szoktam hozzákezdeni. Egy fazék vízbe odateszem főzni, mintha húslevest csinálnék. Szinte mindig a kuktában készül, csak vigyázni kell, ne főzzük péppé. Amikor majdnem puha, lehűtöm és a nyelvekről lehúzom a fehér, rongyszerű bőrt. Elég könnyen lejön, csak a töve táján kell egy kés élével levakarni. (tovább…)

Ritkán találkozni ezzel a fogással, pedig a hozzá való herét több-kevesebb rendszerességgel kapni pl. a Nagycsarnokban. Hentes barátomtól tanultam a receptet.

1 kg töke
5 dkg zsír
3 nagy fej hagyma
3 ek házipaprika
1 zöldpaprika
1 paradicsom
só

A tököket lehártyázom, letisztítom és felkockázom. A zsírban sárgára fonnyasztom az apróra vágott hagymát, majd beleforgatom a felkockázott tököket. (tovább…)

Mindenki konfitál – írta nemrég blogjában Chili&Vanília. No, ha mindenki, hát én se maradhatok ki belőle. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, a dolgot alapos szellemi felkészüléssel kezdtem: jócskán feltúrtam a netet receptek, technológiák után kutatva. Az alapgondolat, hogy lassan, alacsony hőfokon készüljön az étel, egyáltalán nem áll távol tőlem. Rendszeresen készül így ennivaló, de inkább sütőzacskóban, nem zsiradék alatt. Amikor megláttam egy linken, hogy Ízbolygó géppel konfitál, azonnal el kellett olvassam. Ilyen csodaedényem ugyan nincsen, (tovább…)