Jó kaja

A gyerek soron kívül megtízóraiztatott, így csak egy könnyű ebédre volt kapacitásunk. Sikerült az időt is ellötyögni, gyorsan kellet valamit összedobni. Vettünk egy kis fej karfiolt, amit rózsáira szétszedtem. Feltettem főni, megsóztam, szórtam rá pici köménymagot, majorannát, még egy gerezd zöldpaprikát is beledobtam. Amíg főtt – a karfiol elég hamar megpuhul – bekevertem egy grízgaluskát. Mikor szinte puha volt, beleszaggattam a galuskákat és egy kis tejföllel behabartam. A végére a levesnél sűrűbb, a főzeléknél levesebb lett. Szerintem fél órán belül megvolt, és 10 percen belül eltűnt.

Az esti grillezés parazsát hasznosítva készítette el ezt az egyre népszerűbb receptet székely barátunk. A padlizsánokat a parázsba téve, időnként megforgatva ráncosra sütötte. Tálcára téve bőven megsózta, így a saját gőzében megpuhult héját könnyen lehúzhatta. (tovább…)

Lehet, hogy inkább a szakács volt játékos kedvében?

Nagyon szép, pirosra színeződött paprikákat kaptunk, igazán ebből szeretjük a lecsót, elsősorban a színe miatt. Szeretem a levét sűríteni, amire a legjobb a padlizsán, ami rengeteg, paradicsom által kieresztett levet képes felszívni.

A paradicsomot és a paprikát karikákra vágtam, a padlizsánt apró kockákra. Kiolvasztott szalonnakockákon félfőre vágott hagymát pirítottam, rádobtam a paprikát és kicsit sütöttem rajta, majd ment rá a padlizsán és a paradicsom. Mire minden megfőtt, a padlizsán felszívta a fölösleges levet, hogy ne lecsólevest ebédeljünk. (tovább…)

Grillezni jó dolog, főképp ha jó társaság is összejön erre az alkalomra. Egyik kedvencem, a könnyű műfajban a töltött, sült gombafej. Minimálisan több munkával, inkább csak több odafigyeléssel, készíthetjük több variációban, ezzel a társaság húskerülő tagjaira is gondolva.

A gombát inkább csak törölgessük le egy papírtörővel, csak akkor öblítsük le gyorsan, ha nagyon piszkos. Szivacs módjára képes a vizet magába szívni, amit nem győzünk majd a sütés közben elgőzölögtetni. Törjük ki a gombák szárát, és tegyük el, remek gombakrém levest csinálhatunk belőle. (tovább…)

Öcsém születésnapjára vittünk egy jókora tállal. Némi süteménnyel és tortával remekül helyettesítette a vacsorát. Így húsmentes receptként is finom, de lehet belekockázni sonkát, maradék sült húst, felvágottat, úgy aztán végképp egytálételnek számít. Nagy adag, étvágyától és a belepakolt kiegészítőktől függően 6-8 ember jóllakik vele.

0,5 kg apró tészta
3-4 piros vagy zöld húsú paprika
3-4 paradicsom
1 nagy doboz tejföl (esetleg majonéz is)
só
bors
zöld fűszerek (kakukkfű, bazsalikom, kevés zsálya, metélőhagyma …)
salátaolaj
(balzsam)ecet

Tegyünk fel vizet forrni, és főzzük meg a tésztát, de ne túl puhára. Szűrjük le, alaposan mossuk meg hideg vízzel, hogy kihűljön, és csöpögtessük le. Amíg  fő, a salátás tálba töltsünk egy kis olajat, ecetet és alaposan keverjük össze.  Szórjuk bele a sót, borsot, az apróra vagdalt fűszereket és azzal is keverjük el. (tovább…)

Konyhás csapattalálkozóra készült, mutatós köretnek gondolva. Végül elfogyott önálló fogásként, és nem hiányzott róla semmi.

Spenótos galuska és puliszkából szaggatott galuska, ami átlós csíkokban került tepsibe, juhtúrós, tejfölös öntettel átsütve.

Egy csinos darab szalonnát, a legjobb a húsos kolozsvári, vágjunk kockákra és olvasszunk ki. A pörcöt vegyük ki a zsírból és őrizzük meg a tetejére.

A spenótos galuskához alaposan nézzük meg, mit veszünk, nehogy otthon lepődjünk meg. (tovább…)

Időnként képes meglepetést okozni a hűtő mélye. Még az újkrumpli szezon vége felé csaptam le az utolsó láda mogyorónyi apróságra, aminek akkor csak egy részét használtam el. A többit fólia zacskóba alaposan becsomagolva elsüllyesztettem a zöldséges fiók mélyére. Alaposan elsüllyedt, mert csak minap kerül elő, meglepetésemre hibátlan állapotban.  Gyors utánagondolás nyomán alighanem közel két hónapot töltött ott.

Nem hagyhattam ki, hogy kedvenc köretem készüljön el belőle, amit aztán nem is köretként ettem meg, hanem csak úgy magában. A fantasztikusan bonyolult receptje alig pár sor. (tovább…)

Tartok tőle, hogy a törökök olyan képet vágnának hozzá, mint mi a gulasch-hoz, de nem is az autentikusságtól finom ez a recept. Maradt egyszer mindenféle zöldségünk, ami már külön-külön kevés lett volna egy fogáshoz. A terv szerint lecsóként végezték volna, ám sikerült olyan, paradicsomnak látszó golyókat bevásárolni, amik teljességgel használhatatlannak bizonyultak. Ekkor született ez az ebéd, amit török lecsóként különböztetünk meg az „igazitól”.

Egy padlizsánt kétcentis kockákra vágtunk, egy cukkínit félcentis karikákra, a paprikákat hosszú csíkokra, a hagymát félfőre. (tovább…)

Könnyű nyári egytálétel, húsmentes fogásként, de akár köretként is.

Keressünk a piacon nem túl nagy, lehetőleg még újra hasonlító, vékony héjú krumplikat, ez így július végén még nem nehéz. Alaposan mossuk meg, egy kicsit meg is dörzsölhetjük a fém sikáló szivaccsal. 60 dkg krumplit vágjunk  félcentis szeletekre, és sózzuk meg. Lehetőleg teflonos edénnyben, pici zsiradékon kezdjünk el párolni egy fej nagyobb kockákra vágott hagymát. (tovább…)

Több nekifutás után, tegnap ebédre sikerült az eddigi legjobb cukkíniszeleteket sütni. Eddig előre bekentem fűszeres olajjal, aztán a sütés közben péppé ázott, és véletlenül sem pirult meg. Most a teljesen natúr cukkíniszeleteket tetem a serpenyőbe. Ebbe a teflonos serpenyőbe épp csak annyi olajat tettem, mintha ecsettel kentem volna meg. Annyira felforrósítottam, hogy szinte füstöljön. Célszerű lett volna földimogyoró olajat használni, mert az magasabb hőfokon kezd csak füstölni. Ebbe a forró serpenyőbe dobáltam a cukkínik szeleteket, egyszerre csak annyit, hogy ne feküdjenek egymáson. (tovább…)