Ismét egy hideg innivaló, de ez már nem joghurtos.
Igazából talán nem is innivaló, inkább a desszertek közé sorolható. Akármi is, a lényege, hogy nagyon finom, mutatós és pár perc alatt elkészül.
A habveréstől sem kell megijedni és dobozba zárt műanyag habot venni. A jó öreg habszifonba ha beletöltünk egy vagy két doboz, 2 dl-es tejszínt, belecsavarjuk a habpatront, a hűtőben tartva majd’ két hétig kéznél az igazi tejszínhab.
A joghurt alapú italok sorában volt már egy édes és egy sós íz.
Erről igazán el se tudom dönteni, hova is tartozik. A kesernyés és savanykás ízek a meghatározók, ha mindezt el nem nyomjuk rengeteg édessel.
Különleges élmény, az olyan jegeskávéra hasonlít, amibe vanília helyett citromfagylaltot tettek.
Ahogy tegnap ígértem, jöjjön a következő joghurt alapú innivaló.
Amíg a rózsás illatú édes ízű, addig ez homlokegyenest ellenkezőleg sós, kissé csípősen üdítő.
Aki szereti a bolgár salátát vagy a tzatzikit, attól ez az ízesítés sem fog távol állni. Kicsit sűrűbbre csinálva salátaöntetként is különleges.
Nyári hőség idején sokszor evés helyett is inkább inna az ember. Nem is baj, mert nagyon fontos a sok folyadék, pótlandó a szervezet vízveszteségét.
Nagyon jóleső átmenet az inni- és ennivalók között a joghurt. Magában is finom, de török módra kissé megízesítve még inkább itatja magát.
Számtalan változata elkészíthető, ezek közül következik néhány – a kevésbé közismertek sorából.
Újra itt a nyár és újra itt vagyunk a Balatonon. Tegnap ugyan hoztunk magunkkal némi hűvöset, de szerencsére sok nem fért a csomagtartóba, így ma már szépen melegszik az idő és a víz is. Becsületből ugyan tegnap délután is beledugtam a lábam, de amint bokáig ért, visítva ki is húztam.
Megjelent a piacon egy szokatlan formájú paradicsom. A sok ízetlen egyengolyó után az ember örömmel fedez fel mindent, ami reményt keltően más.
Aki a paradicsomoknak kicsit is utánanézett, ismerheti a San Marzano fajtát. Olaszország egyik legelterjedtebb fajtája, jellegzetesen hosszúkás, kissé szögletes formájú. Ez is ilyen típusú.
Görögországból kaptuk ezt a receptet, valamikor régen, amikor még a levelezőlista volt a receptek cseréjének egyetlen módja, nem voltak blogok. Azóta már Ágninak is van blogja, izgalmas görög receptekkel.
Ahogy az lenni szokott, a sokszor megfőzött ételek már alig hasonlítanak eredeti receptjükre. Ez is olyan viszonyban lehet a sztifadóval, mint sok Gulasch a pörkölttel. Lehet, Ágni már meg sem ismerné.
Olyan sajtba botlottam minapi bevásárlásom során, amivel még nem találkoztam. Caciotta a tisztes neve, amiből nem nehéz kitalálni, hogy olasz eredetű.
20 dkg-os dupla viaszrétegbe mártott korongokban árulják. Egészen lágy, halvány sárga a tésztája, lyukakat nem látni benne. Nagyon kellemes, enyhe ízű sajt, ami néhány óra hűtőn kívüli tárolás után egész folyóssá válik. Mindezt úgy, hogy kifejezetten sovány sajtról van szó, a szokott zsírtartalom fele van csak benne.
Ahogy kicsit kutakodtam a neten, az lett a gyanúm, hogy elég távoli rokona lehet az eredetinek.
Elnézve a blogokon előforduló levesreceptek számát, valóban nagy levespusztítónak számítunk. Alig van olyan ebéd, hogy ne lenne leves az elején. Az inkább előfordulhat, hogy főzünk egy tartalmas levest, és egytálételként az a kaja.
A beköszöntött hőség ellenére sikerült nagyon zsenge zöldbabot kapni, annak egy részéből készült a mai leves. Minimális fűszerezéssel, a hozzávalók ízét előtérbe helyezve.
Nagy kedvencünk a feketeribizli, ez a rendkívül aromás, sötétlila bogyótömeg.
Abból a 20 literes vödörbe vett ribizliből készül likőr, szörp és zselé is.
A kép címe: Tájkép csata közben – a szörpkészítés alatt mutatja a konyha fedőnevű csatateret.
Értesítés az új receptekről 
Kövessen twitteren 
info kukac jokaja.hu