A dolog jellegéből adódóan, természetesen nem én öregszem, kizárólag a blog.
A nagy gyengélkedés közben szépen átsiklottam afölött, hogy hétfőn volt egy éve, hogy az első recepteket feltöltöttem.
Ennyit a híres precizitásomról 🙁
Azt a kutyafámat!
Egy cikk nyomán több blogon is megjelent bejegyzés a magyar áruk kérdéséről.
A leghosszabb beszélgetés talán Eszternél alakult ki. Érdekes volt figyelni a sorjázó véleményeket, amik – bizonyos politikai színezetek áthallása ellenére – sokkal általánosabban szóltak szezonról, helyben termett árukról.
A hozzászólást írók egy sajátos metszetét alkották a táplálkozóknak, hiszen többségük maga is blogot ír, de legalábbis figyelemmel kíséri blogisztán történéseit. Akárhogy is van, a táplálkozásukkal szemben az átlagnál igényesebb, arra jobban odafigyelőkről van szó. Ennek ellenére éreztem a bizonytalanságot a már fogalmak értelmezésénél is. A szezonalitás és a regionalitás ma a gasztronómia fő sodrásában is kulcsfontosságú kifejezések, újra és újra belebotlunk, megkerülhetetlenek.
Mielőtt az értelmezésükkel foglalkoznánk, gondoljuk végig az eredetét.
Szobafogság és főzési szünet idején az ember megpróbál kis rendet tenni a képeinek tengerében. Így került elő ez a kép egy tavalyi epertortáról. Családi születésnapra készült és mivel az eperszezonba esik, meg az érintettnek sincs ellenére, hagyományosan epertortát szokott kapni. Túl kézenfekvő a gyümölcskocsonyával fedett túrótorta, ami bár finom, lassan halad az unalmas felé.
Volt egy fél csomag ostya tortalap, abból került egy réteg az aljára, egy pedig a tetejére. Persze nem maradt ropogós, de segített megtartani ennek a csupakrém tortának a formáját. Ennek megfelelően hosszúkás torta készült, de ferdén szeletelve sikerült hagyományos tortaszeleteket formázni.
Ajándék ez a bögre. Nem tudom melyik fazekasnál vette az, Akitől kaptam, talán nem is érdekes.
Három süni tallózik a fűben, a másik oldalán pedig egy kis bagoly van. Lehet, hogy célzásképp választódott ki pont ez?
Pont kellemes vastagságú kerámia, még nem kényelmetlen inni belőle, de elég sokáig melegen tartja a beletöltött teát.
Ma főszereplővé vált, egyfajta tudományos léböjtöt tartok.
Mit is vacsorázik az ember lánya, ha a hűtőt kinyitva azt látja, hogy semmilyen főzött étel sincs benne és 10 percen belőle éhen akar halni?
Az történt ugyanis, hogy az egész telet kihúztam komolyabb influenzák és egyéb kórságoktól menten, szégyen szemre májusban ért utol. A tegnapi műsor szobafogság, ágymeleg és hársfatea volt, nem főzőcskézés.
Egy jól tartott hűtőszekrény mindig kisegíti az őt etető gazdákat valami meglepetéssel.
Ez a torta kérem szépen egy kenyér, csak álcázza magát. A címben említett módra névadójaként pedig én voltam a tökéletlen.
Egyszer már sikerült majdnem tökéletes kenyeret sütnöm, most is annak futottam neki. Addig tökéletlenkedtem azonban, amíg a szokott sütőformába való adagot állítottam össze, ami a jénaihoz „kissé” túlméretezettnek bizonyult.
Úgy jártam, hogy nem sikerült elég ellenállónak lennem, amikor a piacon a magokat és aszalt gyümölcsöket kínáló pulthoz keveredtem. Alaposan összevásároltam mindent, aztán ahogy fogyogattak, sorra lettek olyan zacskóim aminek az alján még kóválygott valamennyi, de már egy önálló receptbe kevés lett volna. Ilyenkor veszem elő a hasonló recepteket, már csak azért is, hogy megelőzzem a molyokat és ne azok egyék meg.
Ha hihetünk az egyes hozzávalók egészségességének, ettől biztos bárki meggyógyulhat. Ha orvosság helyett azért nem is ajánlanám, a finomsága kedvéért feltétlenül, és azért is mert csupa rostos gabona és aszalt gyümölcs. Ebből enyhébb lelkiismeret furdalással torkoskodhatunk.
Vállalom, hogy ezzel a recepttel többek előtt nem leszek népszerű.
Az ízlés dolga, hogy valaki csak a száraz húsokat szereti, vagy a zsírosabb, bőrös darabok is kedvére vannak. Ez ugyanis az utóbbi kategóriába tartozó csülökből készült. nem is akármilyenből, hanem igazi malac csülökből. A zsenge hús a könnyen olvadósra puhuló bőrével, ami alatt zsír alig akad, rendkívül izgalmas alapanyaggá teszik.
Az ember szívesen kóstol szokatlan, különleges ízeket, de a hagyományos fogások is csak sorra kerülnek időről időre. Magyar konyhánk egyik alapíze a hagymás, paprikás lében párolt hús, amit általában a pörkölt vagy paprikás névvel illetünk. Most nem mennék bele annak taglalásába, hogy az egyes elnevezések mennyire kapcsolódnak a készítés módjához és mennyire tájjellegűek, sokkal fontosabb most az, hogy az itt leírt technikával készült fogásba nem kerül zsír csak annyi, ami a húsban volt. Ezáltal könnyebben ehetik a bármilyen okból zsírkerülő étrenden élők is, bármilyen pörköltnek alkalmas húsrészből készítve.
Ez a gyors sütemények kategória dobogóra esélyes receptje.
Nem kell gyúrni, pihentetni, nyújtani és még mosogatni is csak két edényt kell. Mégis ellenállhatatlan az eredmény, gyakran még a kihűlést sem éri meg.
Legközelebbi alkalommal eperrel vegyes tölteléket teszek rá, elvégre jó viszonyban vannak a rebarbarával. Ahogy jön a többi idénygyümölcs, jóformán változtatás nélkül készülhet azokkal is.
A közösségi oldalak talán legnépszerűbbikét használók kedvéért csináltam egy dobozt a jobb oldalsávba, amiből közvetlenül elérhető a „rajongói” oldal.
Fura elnevezések honosodnak meg, egy-egy fordítás kapcsán. A rajongói oldal tükörfordítása a fan page kifejezésnek. Viszonylag rövid, egész más stílus értékű, hangulatú kifejezés.
Én nem lájkolom a kifejezést, de nem tudnék jobbat kitalálni.
A Jó kaja oldalát viszont érdemes lájkolni, lehet csatlakozni a rajongók egyre népesebb táborához. 🙂
Értesítés az új receptekről 
Kövessen twitteren 
info kukac jokaja.hu