Jó kaja

Nagyon régi családi receptünk ez, Nagyanyám sokszor sütötte, mikor az unokáit várta.

A feljegyzés azonban az Ő édesanyjától származik, akit én nem ismertem, csak hallhattam Róla.

Nem bonyolult az elkészítése, hamar megvan, mégis nagyon finom, ropogós dióhabbal borított sütit kínálhatunk. Meglepően jól bírja a tárolást, főleg jól záródó fém dobozban. Egy hét meg se kottyan neki, feltéve, hogy megéri ezt a sütemények számára matuzsálemi kort. A hozzávalók a sütő nagy tepsijéhez valók, ahogy Nagyanyám írta, a nagy gáztepsihez.

(tovább…)

Mielőtt elérnénk az idei rövid farsang farkát, csak jöjjön egy farsangi recept. Fánkra tőlem hiába vár bárki is, a kalóriákkal vívott örök, reménytelen harc a tésztaféléket a nasi kategóriába szorította vissza, nem maradhattak meg ételnek.

Gondolom a cím magában hordja azt, hogy a legények szíve és gyomra közötti összefüggés nem új felismerés. Azt is tükrözi, hogy a hagyományos világban a farsang, a vidám összejöveteleivel, báljaival, az ismerkedés, a legényfogás időszaka volt.

(tovább…)

Ez a jómadár igazán jó madár, ugyanis nem csak szép és finom, hanem ha megsült, rögtön a körete is kész van. Igazi vasárnapi pecsenye, aminek kevesen tudnak ellenállni.

A rizs ezúttal nem mellé kerül, hanem bele, mondhatnám még a bőre alatt is rizs van, és tényleg. Ez a töltelék pedig nem csak azért finom, mert eleve annak csináljuk, de még a csirkéből kisülő, nem kevés szaftot is magába szívja, így aztán száraz se lesz, ízetlen pedig végképp nem. A bőre alá töltés legfeljebb leírva tűnik bonyolultnak, megcsinálni korántsem varázslat. Egy tanácsom van az első alkalomra, érdemes sárga bőrű, tanyasi csirkét venni, annak vastagabb, szakadásálló a bőre.

(tovább…)

Ez egy igazi Nagymama recept, unokák kényeztetésére, barátosnék fogadására.

Rendkívül egyszerűen, gyorsan elkészíthető, és napokig friss marad, ha marad. A recept legnagyobb nehézsége az utolsó pontja, ritkán sikerül a teljes tepsire vonatkoztatni.

Nagyon diós, nagyon finom, diókedvelőknek egyszerűen kötelező. Ugye diétás is, elvégre egy szem lisztet se szórunk bele? 😉

(tovább…)

A pestoról legelőször a bazsalikom jut az eszünkbe, pedig sok más zöld és nem zöld fűszerféléből készülhet.

Ez kétszeresen sem szokásos, hiszen citromfűből készül és nem sósan, parmezánnal, hanem édesen, marcipánnal. A citromfű az egyik legfinomabb illatú fűszernövényünk, ami elég könnyen megnő a kert sarkában, vagy a virágládában is. Így télidőben ezeket nem tudjuk használni, viszont a legtöbb bevásárlóközpontban ilyenkor is kapni cserepekben. Egy csokornyi, cserépnyi elég is egy adaghoz, amivel vanília fagylaltot tehetünk különlegessé, de szerintem a legfinomabb egy rezgősen könnyű túrógombócon.

(tovább…)

A klasszikus orosz céklaleves meglehetősen átértelmezett változata ez a recept. Alighanem kikapnék, hogy egyáltalán borscsnak merem nevezni, de amiben cékla van és leves, mi más lenne?

Azért is más, mert nem húsleves alapú, így aztán a tejjel és tojással haragban nem levő vegák is nyugodtan vehetnek belőle. Érdemes akkor készíteni, amikor salátának is főzünk céklát, elég egyszer összemaszatolni a konyhát.

(tovább…)

Sikerült az amúgy hamar elkészülő paprikás krumplit hat órán át főznöm, és nagyon finom lett.

Mostoha sorsú ételünk a krumpli paprikás, hiszen sokáig a szegénységgel volt rokonértelmű és ezáltal lesajnált receptnek számított a középosztályi konyhákon. Később olcsósága miatt előszeretettel tálaltak ilyen néven mindenféle borzalmat iskolai, üzemi és más közétkezdékben, ami szintén kevéssé erősítette a presztízsét.

Egyszerű étel, de épp ebben rejlik a nagysága, az alapanyagok – elsősorban a kolbász és a paprika – eldöntik, mivé is válik mire megfő. A csupa szemétből bélbe töltött, eufemisztikusan lecsókolbásznak csúfolt valamiből, és a fakó téglaporból biztos nem kerekedik ki emlékezetes fogás, hacsak nem számítjuk ide a rossz élményeinket is. Egy tisztességes füstöltkolbászból, jóféle paprikával és hibátlan krumpliból, ami hajlamos az enyhe szétfövésre olyat főzhetünk, amit ismétlendőként fogunk megjegyezni.

(tovább…)

Ez a recept jó példája annak, hogy kevés falrengető újdonság létezik a főzésben, viszont az alap receptek a végtelenségig változnak, a helyben termő növények, fűszerek függvényében.

A húsgombócok csak annyiban térnek el egy nálunk megszokott fasírttól, hogy kevesebb a kenyér és több a hús bennük, és Görögországban inkább marhából vagy birkából darálják, mint disznóból.

(tovább…)

Ezzel a recepttel köretként találkoztam, akkor sült hús mellé kínálták.

Úgy is nagyon finom volt, de nyugodtan megsüthetjük önálló vacsorai fogásnak, abszolút megállja a helyét úgy is.

Leírva lényegesen többnek tűnik vele a munka, mint valójában, a sütési idő nélkül ez is a félórás fogások közé tartozik. A sütőben töltött idő pedig remekül hasznosítható más tevékenységekkel. Az adag jóllakat négy embert.

(tovább…)

Újonnan honosított ünnepnapjaink egyike a Valentinné ángliusodott Bálint nap, amikor is a szerelmet, szerető szíveket ünnepeljük.

A boltokat elöntő giccsáradat felvásárlása helyett (időnként az az érzésem, hogy az egészet a Giccsgyártók Nemzetközi Konzorciuma menedzseli) inkább egy ilyen édes szívvel okozzunk meglepetést.

Természetesen ehhez is kitalálták már a teljességgel nélkülözhetetlen konyhai eszközt, de ha minden ilyet megvennénk, Ferihegy valamelyik hangárjába költöztethetnénk a konyhánkat. Ha ilyen lecsöpögtetős szívformánk nincs is, valami másféle inkább akad, ha pedig végképp szívtelen a konyhafelszerelésünk, csináljunk. Ehhez alufóliából hajtsunk 4 -5 cm széles csíkot, jó sok rétegben, hogy legyen tartása. A két végét csavarjuk egymásba, nehogy kinyíljon, esetleg kívülről még cellux-szal / szigetelőszalaggal biztosíthatjuk is. Ezt a formát tegyük tálcára / tepsibe / tányérra, amire előtte több réteg konyhai törlőt, esetleg géz anyagot ettünk, ami majd felszívja a kicsöpögő levét.

(tovább…)