Ropogós malacpofa – így válogatunk mi

Kategória: Disznóhúsok, Grillezés

Egy családban kialakul mindenki ízlése, kedvencei, meg azok, amiket nem (szívesen) eszik meg. Az ember eleinte ettől legalább kétségbe esik és úgy érzi nem tud megfelelni a kihívásnak, hiába volt minden nevelési szándék. Aztán rájön, hogy tulajdonképp minimális leleményességgel és többletmunkával egy főzésből több étel is megvan, ami között mindenki találhat kedvére valót.

Ez a fogás még a kocsonyafőzéskor kezdődött. A csapat jó része csak a színhúsos változatot szereti, viszont a bőrös részek nem maradhatnak ki ha egyszer kocsonya fő, nem leves.

Volt a kocsonyában egy fél fej, amolyan nagyobbacska süldőmalacról. Ennek az egyben lefejtett bőrös pofahúsát lazán fóliába csomagolva deszkára tettem. Került rá egy másik deszka és arra egy fazék víz. Ezzel elértem, hogy szép egyenesre, laposra fagyott meg. Másnap két adagra szétvágva betettem a fagyasztóba, ahonnan most került elő. Persze, hogy amikor már elfogyott, akkor jutott eszembe, hogy el kellett volna tenni még egy kicsit, valamelyik grillezés fénypontja lehetett volna.

Egy nap alatt kiolvadt a normál hűtőben, ahonnan egy órával sütés előtt kivettem, hogy szobahőmérsékletre melegedhessen. A húsos oldalát megsóztam, tekertem rá jócskán borsot és erre az oldalára fektettem egy jénai fedőbe. A tetejét éles kés hegyével berácsoztam és az egészet bedugtam a grill alá. Addig sütöttem, amíg a bőre kicsit kinyílt és a bőre kezdett ropogósan hólyagosodni. Ecetes torma, mustár feltétlenül jár hozzá.

A sütés előtti állapoton jól látszik, hogy ez nem a tokaszalonna. Meglepően sok hús van rajta és a bőre alatt épp csak egy kis zsírréteg. Messze nem olyan zsíros, mint a toka. OK, epekímélő diétába azért nem ajánlom, de epehajtónak például kiváló.

 


Írjon megjegyzést


  • - x -

  • Csatlakozz, hogy le ne maradj!

  • Fontos