Jó kaja

Ha virágkötő blogot írnék, itt biztos egy gyönyörű csokor köszöntené félmilliomodik látogatómat, aki ma várható. Így ezzel a csokis keksszel tudom virtuálisan megkínálni. Azért csak kerestem hozzá egy virágos tányért.

(tovább…)

Búslakodó gyümölcsök hasznosítására és akut édességhiány gyors orvoslására született ez a finomság.

Miközben élvezzük fahéjillatú karamellességét, megpróbálhatjuk elhitetni magunkkal, hogy csak a vonalainkra vigyázunk, egy kis gyümölccsel. 😉

(tovább…)

Lassan végére érünk a gyümölcsszezonnak, addig is használjuk ki a még termőket.

A szilva fűszeres édessége és a ropogósra sült zabpelyhes kéreg karamellessége ellenállhatatlanná teszi ezt a 10 perces munkával elkészíthető desszertet. A sütőből terjengő illat még a szürke hét végét is felvidította.

(tovább…)

Ha ez így megy tovább, idén a korosabb hölgyek nem nyaralni mennek, hanem túlélőtáborba. A túlélés biztosítéka nem az erős harci tőr, hanem egy adag ebből az alul-felül csokis, nagyon karamelles különlegességből.

Az se idegenkedjen tőle, aki számára (még) furcsa a só hangsúlyozott szereplése a receptben. Azt nagyanyáinktól tudjuk, hogy minden sütibe, tésztába is jár egy csipet só, hogy kikerekítse az ízét. Itt annyi a különbség, hogy háttérmunkásból színpadi szereplővé lép elő, izgalmasan feldobva ezt a töményen édes süteményt.

(tovább…)

Kevés haszonnövényünknek volt jó éve az idén, a szerencsés kivételek egyike a cukkini. Aki figyelmesen olvassa a blogokat, az is láthatja, hogy helyenként szinte belefulladnak a termésbe. Sógoromék is így jártak, nem is győzik elég zsengén lekapkodni a túlnépesedő cukkiniket.

Ez egyike azon kevés recepteknek, ahol nem baj, ha nem arasznyi hosszúságú korában szedik le, mert a nagyobbra nőtt picit rostosabb, alacsonyabb víztartalmú.

(tovább…)

Szemtelenül öregszik ez a nagy legény. Őszi csemete lévén, még egy évig az óvónéniket boldogítja, suli nélkül lébecolhat tovább.

A kérés az volt, hogy bármit, csak csokitortát ne, mert az nem az esete. Erre föl csináltam Neki ezt a csokinak álcázott, de belül szinte csokimentes tortát. A családi köszöntés végére nem sok maradt belőle, pedig jó nagyra sikerült.

(tovább…)

Tulajdonképp nem is ezt akartam megsütni, amikor a konyha felé vettem utamat. Nagyon rég készülök kipróbálni a kukoricapelyhes sütit, amihez Kata minapi receptje adott újabb lökést. Szokásom szerint ott őriztem a böngésző egyik fülén, de nem olvashattam el alaposan. Mikor ma eszembe jutott, akkor szembesültem vele, hogy a mi mértékünket messze meghaladó mennyiségű cukor van benne.

Ez eldöntötte a kérdést, hogy ismét halasztódik a kukoricapehely bevetése, marad a jól bevált zabpehely. A kisördög persze elkezdett dolgozni bennem, hogy csinálni kéne egy olyan sütit, amibe egyáltalán nem adok cukrot. Nem tűnt nagy varázslatnak, hiszen a reggeli kakaómat is teljesen cukor nélkül iszom.

A kukoricapehelyhez pedig keresek majd egy másik receptet, de ha Valakinek van sós receptje hozzá, ossza meg, ne kelljen újra kitalálnom.

(tovább…)

Ez a délelőtti termés.

Esküvő lesz a családban és ilyenkor automatikusan kezdhetek pogácsát gyártani. Valahogy mindenki ezzel akarja kínálni az éhhalál szélén lézengő násznépet. 🙂

(tovább…)

Még a hétvégén sütöttem, mikor az esti összepakolás során rájöttem, hogy a másnapi kerti buliba kéne vinni valami rágcsát is. Tudtam, hogy édeset többen is fognak hozni, a sós szokott hiánycikk lenni.

Ilyenkor jön jól a feledékeny konyhások megmentője, a fagyasztóban lapuló leveles tészta. Ha pedig az már kinyújtott állapotban vacog, az igen nagy segítség. Azért az igazi az olyan lenne, amit felcsavartak, nem összehajtottak.

Mivel a helyszín borosgazda pincéje volt, nyugodtan csináltam erősebben fűszerezve, hadd csússzon rá a jó bor.

Tanulság az, hogy két dobozzal kell tartani raktáron, mert rendkívül illékony, alig lehetett eldugni, a család csípőset el nem viselő tagja elől, hogy legyen mit magunkkal vinni.

(tovább…)

Az alma és a tészta is rendkívül sokoldalú alapanyagunk. Érdemes együtt is kipróbálni.

Tipikusan a Nagymamák konyhájának emlékét idéző édesség, ami alkalmas volt akár váratlanul beállító unokahad kényeztetésére is. Néhány alma, pár tojás és egy kis tésztaféle mindig akadt a ház körül, így egy Nagyi nem jöhetett zavarba.

(tovább…)