Jó kaja

Tulajdonképp én nem is akartam mostanában sajtosat sütni, de kénytelen voltam. Persze ezért senki se sajnáljon, még ha végül egész nap ki se szabadultam a konyhából. Két sütemény, egy kenyér és 215 fénykép volt a nap mérlege. Ebből is látszik a profi és az amatőr fotós közti egyik különbség: a profi csomó rossz képet inkább el sem exponál, így nem kell ennyit selejteznie.

Amiért pedig kénytelen voltam ezt a sajtost megsütni, az egy fura bevásárlás volt. A nagycsarnokban, a sorba-állós sajtosnál „vintage cheddar”-t kínáltak, egész megfizethető áron. Nem tudom a vevők mekkora hányada sejtette, hogy ez egy érlelt, viszonylag öreg sajtot kell takarjon, én minden esetre kértem 20 dekával. Kaptam egy zacskót, amiben papírba csomagolva volt a sajt, ami a többi mellé került a kosaramba. A meglepetés otthon ért, amikor kicsomagolva kisebb – nagyobb, alaktalanra tört sajtdarabok néztek vissza rám, ami leginkább krumplicukorra emlékeztető látvány volt. Első mérgemet a kóstolás csillapította le, szinte parmezán erősségű, markáns sajt ízt éreztem, ami predesztinálva volt a sütésre.

(tovább…)

Ez kérem szépen maga az édes bűnbeesés. Édes, illatos, ropogós, vagyis ellenállhatatlan kísértés.

Még az a szerencse, hogy a recept szerint négy napnál tovább nem tartható el, így legalább van mire hivatkozni az újabb torkoskodásnál.

Meg persze nem romlik, csak elveszti ropogósságát, ha megszívja magát a párás levegőben.

(tovább…)

Váratlan vendég jelezte érkezését, aki tudottan édesszájú, kellett hát valami gyorsan összedobható. Ilyenkor a tuti tipp a muffin, amit semeddig se tart bekeverni, és mindenki szereti. Most egy narancsos, diós változat készült. Mire kész lett alkonyodott, egészen izgalmas fényviszonyokat teremtve a fényképezéshez.

(tovább…)

Nagy kedvencem ez a pogácsa, már sokadszor sütöm. Ideális tömegétkeztetésre, mert az alap adag komoly szakajtónyi. Lehet persze felezni, de minek, így is maradéktalanul el szokott fogyni.

Az egyik nap begyúrom, másnak megsütöm kategória versenyzője, bár előfordult már, hogy csak negyednap került sorra – baja így se lett.

(tovább…)

Nyilván sokan ismerik spanyol nevén is: ensaimadas. Nagyon finom tojásos, zsíros tészta, aminek több különlegessége is van.

Az egyik a formája ez a képen is látható csiga.

A másik a szokatlanul hosszú kelesztési idő, mi miatt meg kell tervezni a sütését, nem lehet hirtelen felindulásból összedobni.

A harmadik pedig a hozzávalók között található disznózsír. Ez ma talán szokatlan egy édes kalácsban, pedig Nagyanyáink idején teljesen természetesen került a süteményekbe. Nekem annak idején még azt is megtanította Nagyikám, hogy amelyik receptben 10 dkg vaj szerepel, abba nyugodtan tehetek 8 dkg zsírt. Mindennek régi tapasztalat volt az alapja, hiszen akkoriban még nem volt ráírva mindenre az összetétele, így az se volt nyilvánvaló, hogy a vajban 20 % körül van ami nem zsiradék. No, ennyit a konyha tudományáról.

(tovább…)

Gyűltek egy ideje a befagyasztott tojásfehérjék, elérkezettnek éreztem a pillanatot, hogy egy részüket felhasználjam.

Ezt egyszer régebben már megcsináltam, de akkor megfogadtam, hogy hiába nagyon finom, legközelebb csak akkor, ha van sütőostyám. Lett. Süthettem.

(tovább…)

Társasági összejövetelre készült ez a finomság. Nagy merészen soha nem próbált recepttel készültem, de már a hozzávalók azt mutatták, csak finom lehet. Így is volt, és látva a sebességet, amivel eltüntették, alighanem más is osztotta véleményemet.

Nagy előnye még, hogy jól bírja a szállítást és akár napokkal előbb is elkészíthető anélkül, hogy veszítene finomságából.

(tovább…)

Olyan illatos növénykéről essen most szó, ami mára szinte teljesen kiszorult a konyhából, pedig Nagyanyáink még kedvelték. Ez a bükk- és tölgyerdők alján megbújó, apróvirágú növény a szagos müge, amit erdőmesternek is neveznek. Április végén, május elején érdemes szedni, akkor a legjobb az illata, amikor még nem virágzott ki.

Nem csak a hétköznapi életben illetik több néven, de a botanikusok se egyetlen nevet adtak neki. Galium odoratum mellett előfordul az Asperula odorata név is, ahol mindkettő második tagja az illatosságára utal. Pedig csalóka dolog ez az illat. Ahogy szedjük, azon frissiben alig érezni, kitartóan kell az ujjaink között morzsolgatni, hogy kiszagolhassuk. Ha azonban legalább egy éjszaka hagyjuk fonnyadni, sokkal intenzívebbé válik. Ez az oka annak, hogy a receptek is ilyen fonnyasztott állapotban használják.

(tovább…)

Közeledik az eperszezon! Kell szóljak, vagy érzi már mindenki?

Bemelegítésként egy olyan villámgyorsan elkészíthető édesség, aminek csak az eltűnése lesz még gyorsabb.

Igazából ez talán még receptnek se nevezhető igazán, inkább csak ötlet. Aki még tudja mi a habszifon, netán használja is, az akár bele is készítheti a krémet ami a hűtőben napokig eláll. Azzal aztán tényleg percek alatt tálalhatja a csemegét.

(tovább…)

A recept még a XIX. századból származik, ugyanis Dédnagyanyám – akinek a szakácskönyvében találtam – a század végén volt fiatalasszony. Amíg Nagyanyám élt, minden születésnapomra ezt sütötte.

Annak ellenére, hogy több generáción át hagyományozódott tovább a recept, egyáltalán nem elavult. Sok régi recepttel ellentétben nem 24 tojással és egy kiló vajjal készül. A dió helyett nyugodtan használhat mogyorót is, aki azt jobban szereti, garantáltan nem rontja el vele. Az ilyenekre mondta egykor Nagyapám, hogy bűnösen jó. Azért joggal remélhetjük, hogy bocsánatos bűn.

(tovább…)