Bár közeleg a gombás VKF forduló határideje, ez még nem arra készült, csak úgy, mert egy kis gombának mindig kell itthon lennie.
Elég sok levest is eszünk, nem csoda ha gyakran készül leves is a gombából. Nagy előnye, hogy feledékenység esetén 10 perc alatt lehet valami könnyűt, finomat „rittyenteni” belőle.
Úgy alakult, hogy elmúlt 10 óra, mire reggelihez jutottam. Úgy terveztem, hogy az ebédet kihagyom és elég lesz egy korai vacsora. Másképp alakult, aminek az inkább gyorsan, mint alaposan dolgozó hentes az oka.
Alaplevet készültem főzni, csirke alaplevet. Ehhez vettem egy jó kiló mellcsontot, amiről otthon láttam, hogy rengeteg húst hagytak rajta. Némelyiken egészben ott volt a mell alsó, zsengébbik darabja. Volt annyi, hogy érdemes volt leszednem.
Tulajdonképp nem is ezt akartam megsütni, amikor a konyha felé vettem utamat. Nagyon rég készülök kipróbálni a kukoricapelyhes sütit, amihez Kata minapi receptje adott újabb lökést. Szokásom szerint ott őriztem a böngésző egyik fülén, de nem olvashattam el alaposan. Mikor ma eszembe jutott, akkor szembesültem vele, hogy a mi mértékünket messze meghaladó mennyiségű cukor van benne.
Ez eldöntötte a kérdést, hogy ismét halasztódik a kukoricapehely bevetése, marad a jól bevált zabpehely. A kisördög persze elkezdett dolgozni bennem, hogy csinálni kéne egy olyan sütit, amibe egyáltalán nem adok cukrot. Nem tűnt nagy varázslatnak, hiszen a reggeli kakaómat is teljesen cukor nélkül iszom.
A kukoricapehelyhez pedig keresek majd egy másik receptet, de ha Valakinek van sós receptje hozzá, ossza meg, ne kelljen újra kitalálnom.
Gyors vacsora volt minap. Valami máshoz vettem egy darab tarját és olyan szép volt, hogy nem állhattam meg, le ne vágjak két hüvelykujjnyi szelettel belőle.
A húst megszórtam fűszerrel és épp csak kézzel belepaskoltam, nem klopfoltam vékonyra. Mivel egy óra múlva vacsoraidő volt, már nem tettem vissza a hűtőbe.
Még a hétvégén sütöttem, mikor az esti összepakolás során rájöttem, hogy a másnapi kerti buliba kéne vinni valami rágcsát is. Tudtam, hogy édeset többen is fognak hozni, a sós szokott hiánycikk lenni.
Ilyenkor jön jól a feledékeny konyhások megmentője, a fagyasztóban lapuló leveles tészta. Ha pedig az már kinyújtott állapotban vacog, az igen nagy segítség. Azért az igazi az olyan lenne, amit felcsavartak, nem összehajtottak.
Mivel a helyszín borosgazda pincéje volt, nyugodtan csináltam erősebben fűszerezve, hadd csússzon rá a jó bor.
Tanulság az, hogy két dobozzal kell tartani raktáron, mert rendkívül illékony, alig lehetett eldugni, a család csípőset el nem viselő tagja elől, hogy legyen mit magunkkal vinni.
Az alma és a tészta is rendkívül sokoldalú alapanyagunk. Érdemes együtt is kipróbálni.
Tipikusan a Nagymamák konyhájának emlékét idéző édesség, ami alkalmas volt akár váratlanul beállító unokahad kényeztetésére is. Néhány alma, pár tojás és egy kis tésztaféle mindig akadt a ház körül, így egy Nagyi nem jöhetett zavarba.
Nincs jó évük a cserepes fűszernövényeknek, egyedül a citromfű indult burjánzásnak.
Búsult néhány csirkecomb a hűtőben, amit úgy vettem, hogy majd a héten csinálok belőle valamit. A hétközi időbeosztásnak megfelelően nem sok időm volt rá.
Reggel összekészítettem és visszatettem a hűtőbe. Vacsora előtt csak át kellett tegyem a nyárikonyhai légkeverősbe, és mire mindenki hazaért és lenyugodott, lehetett tálalni.
Kedves társaság érkezett vacsorára. Ezek a falatkák várták a kiéhezett vendégeket, nehogy éhen haljanak a vacsora kezdetéig.
Nyár lévén, még ha ez aznap nem is érződött, könnyű falatkákból választhattak, amikben legalább a zöldségek visszatükrözték a szezont.
Az első tálon kétféle színű miniparadicsom és apró mozzarella golyó került a pálcikákra. Balzsamecettel és dióolajjal megcsepegtetve már tálalható is volt.
Pénteken módom volt Gyöngyösön piacolni. Nem tudom más napokon mennyire jó a piac, de pénteken nagyon.
Egy pesti piacnál lényegesen több a termelői áru, és kevesebb a nagybaniról származó egyenzöldség.
Az elmúlt időben volt eső is, aszaló forróság sincs, így aztán termett is gomba a közeli hegyekben. Igaz, hogy a nyári gombák szokása szerint elég sok volt benne a kukacos, de legalább a pesti 3-5 eFt-os ár helyett 900 Ft volt egy kiló vargánya.
Két nemes alapanyag került egy tányérra ebben a gyorsan elkészíthető fogásban.
Újabb változat a „hogyan dobjunk össze negyed órán belül valami ebédet magunknak” témára.
Maradt egy kis maréknyi vegyes darálthús a cukkini lasagne után. Mivel a darálthús, még ha kétharmad részben marha is, könnyebben romlik, mint amit egyben hagytunk, el kellett használni, hogy inkább én egyem meg, mint a fene.
Értesítés az új receptekről 
Kövessen twitteren 
info kukac jokaja.hu