Jó kaja

Egyszer már mutattam, milyen klassz tésztakészítő gépre tettem szert. Összehasonlíthatatlanul finomabb tésztákat ehetünk, ha magunk készítjük. Tulajdonképp nem olyan nagy munka, de érdemes egyszerre többet csinálni és megszárítva (fagyasztva) eltenni rohanósabb napokra.

Egyet nem szabad, a lasagne-nak valót egyben megszárítani. Akkora fazék nem létezik, amekkorába egyben beférne, ha pedig el akarjuk törni, abból törmelékhalmaz lesz, ezt az első próbálkozás alkalmával meg kellett tanulnom, így már araszos darabokra vágva szárítom. A tészta készítésről majd lesz egy külön bejegyzés, csak alaposabban rá akarok készülni.

(tovább…)

Ha mégis megettük volna a reggel mutatott töményen krémes sütit, a lelkiismeretünk egyensúlyba hozásához ideális ez a zsírmentes vacsora.

A hozzávalók garantálják, hogy csak finom lehet. Legtovább a spárga hámozása tart, miközben fő remekül elkészíthető az epres öntet. Tudom, ez megint egy olyan epres recept, ami nem édes. Ez nekem az idei év új íze és mindenkit jó szívvel bíztatok a kipróbálására.

(tovább…)

Egyike az alap recepteknek, amik attól alapok, hogy szinte soha nem a leírtak szerint készülnek.

Már a nevénél kezdődnek a bajok. Attól függően hívja valaki tepsisnek vagy rakottnak, hogy gyerekkorában melyik járta a családban. Utána a hozzávalókról is lehetne késhegyig menő vitákat folytatni. A keménytojás mennyiségéről a kolbász vagy virsli dilemmáról avagy éppen a fojtsuk bele a tejfölbe, vagy hagyjuk inkább átpirulni frakciókról. Ezek is a gyerekkori ízek felidézéséről szólnak, hiszen erről az ételről mindenkinek van korai ízélménye.

Egy ilyen, mindenki által sajátjának ismert receptet talán kár is leírnom. Lehet, hogy senki se fogja a neten keresni, mikor ott a saját. Kíváncsi vagyok, lesz-e aki elolvassa?

(tovább…)

A tavaszi hűtőkievő akció újabb állomásaként főztem ezt az egytálétel tartalmasságú levest, friss zöldségekből.

A fagyasztóban az alapléhez valók várták a kritikus tömege elérését. Ahányszor húst veszek, a lepucolt darabkákat a fagyasztóba teszem. Idővel összejön egész komoly mennyiség, olyankor kezdek ilyen módon levest főzni. Az ilyen fagyasztós gyűjteményben van mindenféle hús, disznó, marha, szárnyas – ennek még az őzgerincről lefejtett hártya is gazdagította az ízét.

(tovább…)

Ugye azt nem kell megmagyarázni, hogy melyik évszakot melyik hozzávaló is képviseli?

Így tavaszra a karfiol rengeteg variációját megettük már, sokat többször is. Üdítő változatosságként színesíti – jelen esetben szó szerint is – a legkorábbi, nagyon zöld finomság, a medvehagyma. Lehetne ezt is hússal készíteni, de nagyon finom anélkül is, és még a megfőzésébe se szakadunk bele.

(tovább…)

Szerencsére Limara kifejezetten arra buzdít a kiírásban, hogy bátran rugaszkodjunk el a gabona hagyományos értelmezésétől és felhasználásától, így be merek nevezni ezzel az étellel. Másodhegedűs szerepet tölt be a gabona, nevesül a hántolt árpa, de nélküle nem lenne ugyanilyen finom ez az étel. Ráadásul olyan szerény is, hogy leülepszik az edény aljára, nehogy fényképre kerüljön. A képen látható adag van vagy 6 liternyi, nagyobb társaságba vittem egyszer. A saját képtáramban a fényképét se leltem, de szerencsére elég sokan fényképeztek ahhoz, hogy előkerüljön. Köszönet érte Zuárdnak.

(tovább…)

Húsvét után három jellemző maradék van, amiből érdemes új ételeket készíteni. A tojás, a sonka és a sonka főzőleve.

A sonkára nincs gond, az nem volt akkora, hogy ráunhatnánk, a leve viszont ott foglalja a helyet a hűtőben. Gyors, könnyű ebéd készült belőle, amolyan egyszerűségében finom fogás.

Ahogy azt egy internetfüggő gasztrománnak illik, gondosan körbefényképeztem, aztán mikor már épp kikapcsoltam a gépet, előbújt a nap és ilyen szép árnyékokat varázsolt a tányérra.

(tovább…)

A tavaszi friss zöldségekre várva még egy utolsó alkalommal készült hüvelyes. Ezek a tél hagyományos ételei, a friss zöldségféléknél nehezebbek. Szárazbabot már nem szívesen főztem volna, a lencse még elmegy. Hamar meg is fő, és csak nem olyan nehéz, gyomrot töltő.

A piacon rábeszéltek egy kicsontozva felfüstölt csülökre. Megfőztem, és annak a levéből ill. a húsának egy részéből főtt ez az egytálételként fogyasztott leves.

(tovább…)

Kezdődik a medvehagyma szezon, ma már a piacon is láttam, csokorba szedve. Tavaly ipari mennyiséget gyűjtöttünk, még van a fagyasztóban, amit el kéne fogyasztani. Ebből a meggondolásból született ez a vasárnapi ebéd, szombaton. Lefóliázva ment a hűtőbe, ebéd előtt csak át kellett sütni.

(tovább…)

Tél végén, amikor már nagyon várjuk a friss zöldségeket, titkos fegyverként bevethetjük a póréhagymát.

Már nem olyan frissek, hogy igazán salátába szeretnénk szeletelni, viszont főzésre még remekül használhatók. Egyszerűen és hamar készülhet belőle akár vacsora is. Az egyszerűbb mód szerint nyersen összerakva, és lassabban, tovább sütve is megpuhul a hagyma. Aki viszont nem bírja epével, az két percre tegye forró vízbe, szűrje, csöpögtesse le. Amennyi időt itt pluszban rászánt, annyival hamarabb megsül, mivel a hagymát már előpuhította.

(tovább…)