Jó kaja

Nem hittem, hogy egy sima lencse is tud még meglepetést okozni.

A dolog úgy kezdődött, hogy az év utolsó piacra menése előtt meglepve láttam: egy szem lencse sincs idehaza. Igazán komoly készleteket tartok, most is volt bab, meg csicseri- és sárgaborsó, hogy csak a hüvelyeseket említsem, de pont lencse és pont Újév előtt nem. Nagy baj azért nincs az ilyesmiből, jóformán még az édességes is félkilónként kimért lencsét kínált az év utolsó napjaiban. Hoztam is egy zacskóval, hogy a hentesutánzatoknál beszerzett füstölt dagadót legyen mivel tálalni, és az ezévi gazdagságunkat is bebiztosíthassuk.

(tovább…)

Elkészíteni egyáltalán nem volt képtelenség, megenni pedig még annyira sem, pusztán fényképezni felejtettem el, ami tényleg képtelen állapot(ot okozott).

Ezzel avattam fel a Karácsonyra érkezett lassúfőzőt. Átolvasva sok receptet – elsősorban amerikait, hiszen ott honos ez a technika – kitaláltam a saját verziómat. Teljesen átlagos, itthon talált hozzávalókból készült egytálételként tüntettük el.

(tovább…)

Ez egy szuper-titkos projekt, nem mutathatom meg. Amikor a recept megjelenik, még fele úton se leszünk Sógorék felé, akiknél összejön a szűk család (kb. 25 emberke). Nem láthatnak belőle többet ennél, mert oda lenne a meglepetés.

Ez a meglepetés persze így is csak részeleges lesz, hiszen rendelésre visszük a káposztát, az igazi oka, amiért nem bontom ki, az a szépen rágyógyult fóliázás. Ebből még ha kilötyögne is az egyébként sem híg leve, nem fog a csomagtartóba folyni, az alatt a 200 km alatt.

A mi káposztás edényünkbe ezek fértek bele:

(tovább…)

Az ilyen szürke, nyirkos időben, gyűrötten hazaérve életmentő lehet egy tartalmas, egytálételként megvacsorázható leves. Ha mindezt hamar meg lehet főzni, az további piros pont a recept mellett. Ez a lencsetál a főzési idővel együtt is belefér fél órába, ami akkor is nagy előny, amikor – mint tegnap – későn csap az ember a homlokára, hogy hamarosan rászorulók érnek haza.

Miért különleges? Egyrészt az ízesítése miatt, másrészt a vörös lencse okán, de legfőképp azért, mert valamikor régen, ilyen címen írtam be a gyűjteményembe a receptet.

25 dkg vörös lencse
20 dkg húsos kolozsvári szalonna
1 kis fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
só, bors, pirospaprika, babérlevél, mustár

(tovább…)

Mostanában estére készül meleg étel minálunk. Nappal nincsenek itthon a dolgozók, és ha mégsem lenne étvágyuk vacsorára, másnap ebédre műanyag dobozban elviszik magukkal.

Félve vettem elő a karfiolt a hűtő aljából, mert szegény péntek óta várta, hogy sorra kerüljön. Szerencsére a hűtő gondosan vigyázott rá, semmi baja sem volt. Gyors vacsorának számít nálam, a sütési időt leszámítva fél óra alatt megvan.

1 közepes fej karfiol
4 tojás
tej
2 ek liszt
15 dkg sajt
só, bors, szerecsendió

(tovább…)

Nagy kedvenc a családban ez a levesféle egytálétel. Rengeteg zöldség, könnyű csirkehús és pikánsan savanykás lé. Betegség során az első komoly étel lehet, amit bevesz a megviselt gyomor, most épp Anyósomnak fogjuk műtét után kínálni.

Nehéz kétszer ugyanolyanra csinálni, hoszen az épp kapható, kéznél levő zöldségek adják a javát, de ettől csak még izgalmasabb.

csirke farhát / nyak / aprólék
1 csirkemell
3 – 4 csirkemáj
citrom
tejszín
keményítő
1 kis fej hagyma
1 gerezd fokhagyma
só, fehérbors, szegfűbors, szerecsendió virág, kakukkfű
sárgarépa, petrezselyem, zeller, karalábé, kelbimbó, gomba, zöldborsó, brokkoli

(tovább…)

A sült kolbász méltán népszerű, de ismerni kell hozzá azt a forrást, ahol nyugodtan megvehetjük. Házilag megcsinálni sem ördöngősség, azonban már csak az adag mérete miatt sem mindennapos konyhai feladvány – fél kiló húsból nem állunk neki.

Gondolkodtam, hogy lehetne mégis asztalra varázsolni, legalább az ízét, a formájától akár el is tekintve. A téli időszak jellemző alapanyaga a savanyú káposzta, ezt is szerettem volna belekomplikálni. Így született ez az ebéd. Levestől és az asztalhoz telepedők étvágyától függően 2 – 3 személyes adag.

0,5 kg disznóhús
5 dkg szalonna
0,5 kg savanyú káposzta
2 közepes krumpli
só, bors, fokhagyma, kömény, paprika, csombor

(tovább…)

Ezzel a recepttel nem indulok a retro gyűjtésben, mert csak a neve emlékeztet az egykori konzervipar, kivételesen ehetőre sikerült termékére. Igaz, ott még kiegészítették a nevét a tordai módra megjelöléssel. Amíg az egy töltött kellevél volt, ez inkább a rakott kel egyik változata.

A gombhoz főztem a kabátot. Maradt egy jó adag főtt rizs, amit el kellett használni. Vettem hát egy kis fej kelkáposztát és egy darabka disznócombot.

(tovább…)

A recept ajánlásában el lehetne kezdeni ecsetelni a hüvelyesek egészségességét, tápértékét, inkább csak annyi írok, hogy rettenő finom. Igazi téli energiapótlás, tömény, finom ízekkel. Nem kerül az egyszerű, gyors ételek közé, rá kell szánni azt az időt, ami a bab megpuhulásához kell. Pont ennyi kell az ízek összhangba kerüléséhez is. Tipikusan olyan recept, amit nem érdemes kis adagban csinálni. Ugyanannyi a munka azzal is, és ami nem fogy el, remekül fagyasztható.

1 kg szárazbab (tarka- vagy vesebab)
1, 5 kg marhahús (lehet másból is, de jót tesz neki a marha karakteresebb íze)
0,5 kg hagyma
4 gerezd fokhagyma
10 dkg szalonna
1 l hús alaplé (ha van sonkafőzés után maradt füstölt levünk, azzal is finom)
1 l paradicsomlé (2 nagy sűrített paradicsom konzerv + víz)
só, bors, pirospaprika, oregano, csombor, chili
(kukorica konzerv – aki szereti, én nem teszek bele)

(tovább…)

A névadó recepthez tulajdonképp elég kevés köze maradt, mire elkészült. Kelkáposzta épp nem volt, itthon viszont kelbimbó akadt, és mivel rokonok, hát abból készült. A virsliről is kiderült, hogy valaki elette a leves elől, kénytelen voltam a debreceni megsütéséről lemondani, és belefőzni a levesbe. Ráadásul még csak nem is igazán leves, inkább egy ilyen csontig hatoló időben felmelengető egytálétel.

50 dkg kelbimbó
50 dkg krumpli
1 kis fej hagyma
2 – 3 gerezd fokhagyma
2 l húsleves (esetleg két leveskockából)
só, bors, majoranna, kömény, csombor
2 pár debreceni

(tovább…)