Jó kaja

Ezt a kenyeret sütöttem minap. Tulajdonképp semmi különös, egy rozskovásszal és kevés élesztővel bedagasztott tészta. Nagyjából felesben tettem bele finomlisztet és réteslisztet, sőt egy evőkanál sikérrel is rásegítettem, hogy ne kelljen formában sütni.

Reggel dagasztottam be, kora délután gyúrtam át és estére süthettem meg. Amíg kelt, nyirkos konyharuhával terítettem le, nehogy nagyon kiszáradjon a külseje, és ne tudjon megemelkedni.

Az átgyúrás után cipót formáztam belőle, és a több helyről ellesett ollós bevágást próbáltam ki rajta. Mire megkelt, szépen kinyílt. Vízzel alaposan megkenve ment a 200 fokos sütőbe. Ügyeltem rá, hogy a bevágásba ne kerüljön víz, de lehet, hogy fölöslegesen. Jól látszik, hogy a csúcsai lettek a legbarnábbak, ami még szépített rajta. Amikor kivettem, ismét körbeecseteltem vízzel, és rácson hagytam kihűlni.

Lássuk azért az a kis hibát is. Tulajdonképp nem a kenyér hibája, az – meg én – csak elszenvedte. Ez a kenyér esett áldozatul a semmirevaló sütőpapírnak, ami úgy ráragadt, hogy ha akarom, se sikerül ilyen eltávolíthatatlanra. Az egész alsó héját le kellett faragnom, így most felemásan néz ki. Felülről héjas kenyérnek, alulról meg a keleti végeken honos, szenesített héjúnak, amiről a kés fokával már leverték a fekete réteget.