Jó kaja

Péter és Pál napja közeledtével, mikor a kalászok szőkülnek, ismét szó kell essen a kenyérről. Ez nagyon finom, pikáns ízű kenyér, ami több napig is friss marad. Persze nem igazán lekvároskenyérnek való.

Hajában megfőzök 35-40 dkg kruplit. Még melegen meghámozom és áttöröm, majd lefedve hagyom kihűlni. 60-70 dkg lisztet a dagasztótálba teszek, és a közepébe nyomott mélyedésbe töltöm a fél bögre vízben feloldott élesztőt. Betakarom a liszttel, és hagyom kovászolódni. Az sem baj, ha ezt előző nap teszem meg, nyugodtan állhat a kamrában másnapig. Ráöntöm a krumlit, 2 dkg sót és egy jókora fej, finomra vágott, kevés olajon megpirított hagymát. Volt már, hogy két gerezd fokhagymát is nyomtam bele, attól sem lett rosszabb. 😉 Összedagasztom annyi vízzel, hogy rugalmas tésztát kapjak. Ha túl kemény, nehezen gyúrható a tészta, akkor a kenyerünk száraz lesz. Ha túl lágy, mindenhova ragad, és formában is alig süthető meg, a közepe össze is eshet. Az első kelesztés kb. 3/4 óra, de ez nagyban függ a konyha hőmérsékletétől, az élesztőtől, és ki tudja még mitől. Az mindenesetre látszik, hogy ha már szépen megnőtt, ilyenkor már fölösleges is az órát figyelni. A kelesztőtálban megnyomkodom, majd lisztezett felületen veknivé formálom. Ehhez tenyérrel laposra nyomom, és a két hosszanti oldalát alá hajtom. Sütőpapírral bélelt tepsire teszem, vagy ha lágynak ítélem, akkor a formába. A második kelesztés általában röveidebb ideig tart, nem szabad elfelejteni idejében bekapcsolni a sütőt. Beteszem a 200 fokra előmelegített sütőbe és 10 perc után 180 fokra visszahúzva sütöm kb. 40 percig. Sütőbe helyezés előtt egy ecsettel meg lehet kenni vízzel, így valamivel később szilárdul meg annyira a héja, hogy ne engedje tovább dagadni a tésztát. Hasonló célt szolgál, ha pici tepsiben pár ujjnyi vizet teszünk a sütő aljába, mikor bekapcsoljuk. A megsült kenyeret rácsra téve hagyom kihűlni, így az alja sem puhul meg a saját gőzétől. A pék jutalma a langyos kenyér ropogós végéből kent zsíroskenyér, piros paprikával 🙂