Jó kaja

Tartok tőle, hogy a törökök olyan képet vágnának hozzá, mint mi a gulasch-hoz, de nem is az autentikusságtól finom ez a recept. Maradt egyszer mindenféle zöldségünk, ami már külön-külön kevés lett volna egy fogáshoz. A terv szerint lecsóként végezték volna, ám sikerült olyan, paradicsomnak látszó golyókat bevásárolni, amik teljességgel használhatatlannak bizonyultak. Ekkor született ez az ebéd, amit török lecsóként különböztetünk meg az „igazitól”.

Egy padlizsánt kétcentis kockákra vágtunk, egy cukkínit félcentis karikákra, a paprikákat hosszú csíkokra, a hagymát félfőre. (tovább…)

Nem tudom, mennyire őriz tájjellegű vonásokat, mi Dalmáciában ettük először, azóta tiszteljük ezen a néven. Disznó vagy borjúmájat vegyünk hozzá, a marhamáj túl száraz, kemény és rágós lenne megsütve. Nagyobb szárnyasmájjal is megpróbálhatjuk, pl. pulyka, kacsa, pecsenye-liba.

A májat szeleteljük fel, lehetőleg egyforma vastagra, hogy azonos idő alatt süljenek meg. Nyomjunk 2 gerezd fokhagymát egy fél liter tejbe, és ebbe áztassuk bele a májszeleteinket. (tovább…)

Először almáspiteként találkoztam vele, de más idénygyümölcsből is finom lesz, a cseresznyétől a szilváig. Különlegességét a tetejére sült édes „omlett” adja, mitől még szaftosabb az egész.

30 dkg liszt
15 dkg vaj
10 dkg porcukor
1 tojás
1 tk sütőpor
vanília
reszelt citromhéj

A szobahőmérsékletű vajat keverjük habosra a porcukorral és a vaníliával, dolgozzuk bele a tojást is. A lisztbe keverjük bele a sütőport és a citromhéjat, majd ezt keverjük el a vajas masszában. Béleljünk ki sütőpapírral egy közepes tepsit (kb. 25 x 35 cm) és a tésztát simítsuk el benne.

(tovább…)

Közeledik a szilvaszezon, hamarosan szeddmagad is lesz belőle. Ne nyissunk vitát arról, hogy a legjobb hasznosítása a pálinka avagy a lekvár, most az utóbbival foglalkozzunk. Azt a legtöbben kapásból rávágjuk, hogy a szilvalekvár szilvából és hosszú idejű keverésből készül. Ez így is volt, amíg komoly családi eseménynek számított, ami jó alkalom volt az összegyülekezésre is.

Ez a recept arról szól, hogy lehet a keverést kispórolni belőle. Azt is megoldották már, hogy a szilvát is kihagyják, de jóérzésű konyhás elkerüli az ilyen üvegeket a boltban.

(tovább…)

Nem csak egyszerűen elkészíthető és finom recept, de nem tartalmaz se tejet, se tojást, így allergiások is vehetnek belőle. Igazából valahol a fagylalt és a szörbet közötti átmenet, de aligha a pontos besorolása a lényeg. A vanília nem szokásos a citromfagylaltba, pedig szépen lekerekíti, simábbá teszi az ízét, illatát.

10 citrom
50 dkg cukor
víz
vanília

Alaposan mossuk meg a citromokat, ha kapunk vegyünk kezeletlen héjú, biocitromot. Reszeljük le a sárga réteget a héjukról. Nyomjuk ki a citromok levét. A cukrot fél liter vízzel tegyük fel a tűzhelyre, adjuk hozzá a lereszelt citromhéjat meg a vaníliát, és közepes tűzön főzzünk szirupot belőle. Hagyjuk hűlni, majd szűrjük le. Kevejük bele a citromlevet, és annyi vizet, hogy 1,5 liternyi legyen. Szűrjük le, kóstoljuk meg, mennyire savanyú, mert most még oldhatunk bele cukrot, ha a hiányát érezzük. (tovább…)

Könnyű nyári egytálétel, húsmentes fogásként, de akár köretként is.

Keressünk a piacon nem túl nagy, lehetőleg még újra hasonlító, vékony héjú krumplikat, ez így július végén még nem nehéz. Alaposan mossuk meg, egy kicsit meg is dörzsölhetjük a fém sikáló szivaccsal. 60 dkg krumplit vágjunk  félcentis szeletekre, és sózzuk meg. Lehetőleg teflonos edénnyben, pici zsiradékon kezdjünk el párolni egy fej nagyobb kockákra vágott hagymát. (tovább…)

A stangli méltatlanul beszorult a pogácsa árnyékába, pedig gyorsabban elkészül, mivel egyszerűbb a kinyújtott tésztát csíkokra vágni, mint kiszúrogatni. Bátran ajánlom a kezdő sütögetőknek, biztos sikert arathatnak vele.

0,5 kg liszt
20 dkg zsír
1 zacskó sütőpor
1 tojás
kb. 2 dl tejföl
só
paprika
szezámmag
esetleg 10 dkg reszelt sajt

A lisztet töltsük dagasztótálba, keverjük el benne a sütőport, sót és két teáskanál paprikát. Ha sajtosan csináljuk, adjuk hozzá a sajtot is. (tovább…)

Több nekifutás után, tegnap ebédre sikerült az eddigi legjobb cukkíniszeleteket sütni. Eddig előre bekentem fűszeres olajjal, aztán a sütés közben péppé ázott, és véletlenül sem pirult meg. Most a teljesen natúr cukkíniszeleteket tetem a serpenyőbe. Ebbe a teflonos serpenyőbe épp csak annyi olajat tettem, mintha ecsettel kentem volna meg. Annyira felforrósítottam, hogy szinte füstöljön. Célszerű lett volna földimogyoró olajat használni, mert az magasabb hőfokon kezd csak füstölni. Ebbe a forró serpenyőbe dobáltam a cukkínik szeleteket, egyszerre csak annyit, hogy ne feküdjenek egymáson. (tovább…)

Pörköltet enni jó dolog. Nem tartozik a gyors ételek közé, de éppen a hosszú főzési idő az, ami a csodálatosan selymes szaftú, harmonikus ízű recept lényege. Sajnos sokszor készítik úgy, hogy valóban zsírban úszó, nehéz fogás válik belőle, pedig ez méltatlan bánásmód. Semmi ördöngősség nincs abban sem, hogy minimális zsiradékkal készüljön, mégis hibátlan ízű és állagú fogást tálalhassunk.

Egy szép darab marha lapockát vettem, amit gondosan lehártyázva, 2-3 centis darabokra vágtam. A hús darabolásánál mindig figyeljünk oda arra, hogy a rostjaira merőlegesen vágjuk, a lehető legrövidebbre hagyva a rostokat, így lesz a leginkább omlós a húsunk. (tovább…)

Annának keresztelt családtagunk a hét elején ajánlotta figyelmembe ezt a receptet, amit a nosalty oldalon talált. Szerintem az ég világon semmi célzatosság nem lehetett a dolog mögött 🙂  Értve a célzást, összeszedtem a hozzávalókat és belevágtam.

A tészta:

10 dkg fenyőmag
8 dkg vaj
3 dkg porcukor
vanília
16 dkg liszt
1/3 tojás

Az olvasott receptben – melynek pedigréjében Thomas Keller neve ékeskedik – három adag tészta hozzávalói szerepelnek, de nem akartam raktárra dolgozni, így jött ki az egyharmad tojás. A fenyőmagot a porcukorral a késes aprítóban megdaráltam, nem baj, hogy nem egyenletesen aprók a szemcsék. Összekevertem a liszttel a vajat, belekevertem a fenyőmagot és a vaníliát, majd a pohárban felvert tojás harmadát. (Mire nem jó a grammos mérleg, lemértem a felütött tojást, és az 50 grammját fejben osztva méregettem, mennyit is tölttötem már le belőle.) (tovább…)