Jó kaja

Idén sajnos ez nem átvitt értelemben használatos, a megtermett, ha épp le nem rothadt, szőlő sikerült igen savanyúra.

Egyik kedvenc szőlőmből, az otellóból láttam szép fürtöket a piacon, gyorsan vettem is egy zacskónyit. Itthon kellett rájöjjek, hogy szépségével nem arányos finomsága. A jellegzetes aromája megvolt ugyan, de – a borbírálók dumájával szólva – karakteres savgerinccel rendelkezett. Kárba veszni mégse hagyhattam, kerestem valami gyors hasznosítási módot hozzá.

(tovább…)

Szürke őszi időben melengető vacsora, aminek az elkészítése nem veszi igénybe az egész napunkat.

Az adag egy teljes muffintepsire való, 12 darabhoz. Nem érdemes osztani a mennyiséget, mert másnap, kihűlve finom tízóraira is.

(tovább…)

Állítólag minden kezdet nehéz, ám ezt most részben cáfolhatom. Azért részben, mert csak rászánni magam volt nehéz, megsütni egyáltalán nem.

A rászánás nehézsége két dolgon alapult. Egyrészt azon, hogy szeretjük a töpörtyűt, így aztán hamarabb el szokott fogyni, mint pogácsává alakulna. Másrészt őrzöm egy rég megszűnt újpesti söröző pogácsájának emlékét, szerintem az volt A TÖPÖRTYŰS POGÁCSA. Így visszagondolva kőttes lehetett, hajtogatva, megszórva töpörtyűvel és paprikapehellyel. (Gondolom akkoriban az a pehely egyszerűen apróra vágott cseresznyepaprika lehetett.) Puha volt, foszlós, ízes és rettentő sok sört fel bírt szívni. Ahogy mondják, az árvák könnyét is …

Ez mégse kelt tésztás, bár van benne kevés élesztő is. Egy részét megutaztatják, a másik sem fog órák alatt elfogyni, márpedig a kelt igazából frissen, lehetőleg langyosan finom. Inkább a ropogósra, omlósra sülő, zsíros tésztát választottam, amolyan hibrid lett belőle. Dobozban legalább egy hétig eláll, ha elfelejtjük, hogy van.

A reformossága a rozsliszt használatában merül ki. Igazából az íze miatt tettem bele, de a rostjai sincsenek hiába, még ha diétás nem is lett tőle.

(tovább…)

Induljon jól a hetetek, a mai napfelkelte képével!

Az ilyenekért érdemes hajnalban kinézni az ablakon. 🙂

Finom, érett kápia paprikák tornyosulnak a piacokon. Ebből a legfinomabb a sült paprika saláta, ez a Balkánról hozzánk érkezett finomság. A legmacerásabb része a készítésének, a paprika megsütése és lehámozása. Akinek nincs gáztűzhelye és a grillsütőben se tud tüzet rakni, annak marad a sütő. Az a nagy hátránya, hogy mire a héja lehúzhatóra sül, addigra a húsa egészen megfő, löttyedten puha lesz.

Ezt oldottam meg a következő módszerrel, ahol olyan gyorsan melegszik meg a héj, hogy nincs ideje alatta a húsának is felforrósodnia.

(tovább…)

Minap Nokedli tett közzé egy grúz csirkés receptet, amiről eszembe jutott, hogy már rég csináltam meg azt a receptet, amit egy időben gyakran ismételtünk. Épp elhangzott a családi rendelés „valami csirkére”, így rögtön össze is állt a vacsora menüje.

Még a konyhalista hőskorában érkezett ez a grúz recept, nem tudom kitől. A hozzávalói talán szokatlanok, de nagyon harmonikus egésszé állnak össze, kevéssé nyitott ízlésűek számára sem idegen.

(tovább…)

Az újítás lényegét egyetlen képpel el is árulom.

(tovább…)

Ha virágkötő blogot írnék, itt biztos egy gyönyörű csokor köszöntené félmilliomodik látogatómat, aki ma várható. Így ezzel a csokis keksszel tudom virtuálisan megkínálni. Azért csak kerestem hozzá egy virágos tányért.

(tovább…)

Barátaink hozták ajándékba, szerintem ismernek valahonnan. 🙂

Ugye sokan tudják már, honnan érkeztek?

Na jó, segítek. Bár durumlisztből készült száraztészta van a képeken, nem Olaszországból származik.

(tovább…)

Nem volt jó éve idén a szilvának (sem). Többször is vettem szép, érettnek kinézőt, amiről otthon derült ki, hogy nem elég édes. Ezek többnyire főtt állapotban hasznosultak.

(tovább…)