Jó kaja

Megint paprika és megint piros, de hát ki tudna ellenállni a szépségének, és ki ne vágyna valami színre a szürke őszünkben.

Készültem rá egy ideje, hogy kápia paprikából is kipróbáljam ezt a Balkánról ideszármazott salátát. Végre a paprika is szembejött a piacon, és az ötlet is kibújt a feledés homálya alól.

Mindenféle paprikából finom, de a kápia édessége és a tömör húsa még jobban illik hozzá. Legközelebb kipróbálom milyen lesz fél marék pirított dió beleaprításától. Szerintem jó lesz hozzá az a ropogós állag textúra.

(tovább…)

Egy ismerős hozta nekünk ezt a cserép virágot, mert nagy a lakásához. Ő is úgy kapta, nem tudta megmondani milyen színű lesz a virágja.

Ma ezzel a gyönyörűséggel lepett meg.

Soha rosszabb zsákbamacskát! 🙂

… elől nincs menekvés.

(tovább…)

Régóta van egy tejes a Fehérvári úti kispiacon, nem rég azonban nyílt egy második is. Nem messze az ismertebbiktől, de a sarokba bedugva kaptak helyet, az erdei gombások szomszédságában. Már múltkor is vásároltam náluk, nem volt kedvem sorba állni. Finom a tejük és sz eddigi legjobb házi vajat ott kaptam.

Ma is mentem „fejni” (három ásványvizes üveg tejet veszek ilyenkor, ami 3 napig talán kitart), ám most újdonságot is találtam: gyümölcsjoghurtot.

A szezonnak megfelelően szilvásat vettem, már csak azért is, mert máshol ilyet még nem láttam.

(tovább…)

Szüksége is van a változatosságra, hiszen az ilyennek nem lehet ellenállni, így aztán gyakori vendég nálunk a lecsó.

Nem gyönyörű?

(tovább…)

Lassan végére érünk a gyümölcsszezonnak, addig is használjuk ki a még termőket.

A szilva fűszeres édessége és a ropogósra sült zabpelyhes kéreg karamellessége ellenállhatatlanná teszi ezt a 10 perces munkával elkészíthető desszertet. A sütőből terjengő illat még a szürke hét végét is felvidította.

(tovább…)

Ha ez így megy tovább, idén a korosabb hölgyek nem nyaralni mennek, hanem túlélőtáborba. A túlélés biztosítéka nem az erős harci tőr, hanem egy adag ebből az alul-felül csokis, nagyon karamelles különlegességből.

Az se idegenkedjen tőle, aki számára (még) furcsa a só hangsúlyozott szereplése a receptben. Azt nagyanyáinktól tudjuk, hogy minden sütibe, tésztába is jár egy csipet só, hogy kikerekítse az ízét. Itt annyi a különbség, hogy háttérmunkásból színpadi szereplővé lép elő, izgalmasan feldobva ezt a töményen édes süteményt.

(tovább…)

Pörköltöt enni jó. Rémlik, mintha már mondtam volna, de hát ha egyszer így van.

Kedvenc pörköltnek valómból, a marhalábszárból készült. Akit nem zavarnak a kenőcsösen puhára fövő inas részek, annak ez a legjobb választás. A finomrostú húsa szinte elronthatatlan, lehetetlen kiszárítani, omlósan puhára fő.

A csavar a köretbe került, mert más étel mellé nemrég ettünk galuskát, nem akartam ismételni.

(tovább…)

Avagy a szenilis blogger esete a kajafényképezéssel.

Örömmel veszek a zöld hüvelyű zöldbabból, ha kapok, mert még ez a másodvetésből ősszel érő termés is szálkamentes.

Most is ez volt az alapanyag, amiből ezúttal nem a sajtos-besameles, változat készül. Ahogy csináltam, készültek is a fázisfotók, ahogy kell. Aztán az összeállított ételt betettem a hűtőbe, mert majd frissen, vacsorára terveztem megsütni. Talán már mondanom se kell, hogy este eszembe se jutott elővenni a fényképezőgépet, így most csak egy jellemző félkész állapotot tudok megmutatni.

Csak remélni merem, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki már sikeresen elkétbalkezeskedett egy fényképezést. 😉

(tovább…)

Kevés haszonnövényünknek volt jó éve az idén, a szerencsés kivételek egyike a cukkini. Aki figyelmesen olvassa a blogokat, az is láthatja, hogy helyenként szinte belefulladnak a termésbe. Sógoromék is így jártak, nem is győzik elég zsengén lekapkodni a túlnépesedő cukkiniket.

Ez egyike azon kevés recepteknek, ahol nem baj, ha nem arasznyi hosszúságú korában szedik le, mert a nagyobbra nőtt picit rostosabb, alacsonyabb víztartalmú.

(tovább…)