Bár közeleg a gombás VKF forduló határideje, ez még nem arra készült, csak úgy, mert egy kis gombának mindig kell itthon lennie.
Elég sok levest is eszünk, nem csoda ha gyakran készül leves is a gombából. Nagy előnye, hogy feledékenység esetén 10 perc alatt lehet valami könnyűt, finomat „rittyenteni” belőle.
Azoknak ajánlom, akik időnként kirúghatnak a hámból és kedvelik a ropogósra sült malacbőrt. Persze meg lehet találni azt a diétát is, amibe ez remekül beleillik, hiszen szénhidrát gyakorlatilag nincs benne.
A receptben nem sok új van, inkább a készítés technikája az, aminek kipróbálására bíztatok, ha utolérhetetlenül puha, szaftos pecsenyére vágyunk.
Szemtelenül öregszik ez a nagy legény. Őszi csemete lévén, még egy évig az óvónéniket boldogítja, suli nélkül lébecolhat tovább.
A kérés az volt, hogy bármit, csak csokitortát ne, mert az nem az esete. Erre föl csináltam Neki ezt a csokinak álcázott, de belül szinte csokimentes tortát. A családi köszöntés végére nem sok maradt belőle, pedig jó nagyra sikerült.
Ahogy ígértem, ez a gomba megér egy külön bejegyzést. Szeretem a gombát, ez nyilván látszik is a sok gombás recepten. Valamikor még tanfolyamra is jártam, annyira érdekelt. Sajnos sokkal ritkábban jutok hozzá a gombászáshoz, mint szeretném, nem is nagyon bízom meg már az ismereteimben.
Ezt viszont nagyon könnyű felismerni, annyira jellegzetes. A színében ugyan hasonlít a rókagombára, de alulnézetből egész más. A sárga gerebengomba – az összes többi gerebengombához hasonlóan – ugyanis csapos termőrétegű.
Itt a szeptember, megkezdődött a tanév, és itt a Kifőztük új száma is! Kihasználtuk a piacok gazdag zöldség- és gyümölcskínálatát, ételeink az őszelő terményeiből készülnek.
Az iskolásokra, és főleg szüleikre gondolva, gyorsan elkészíthető, finom reggeli innivalókat, péksüteményeket készítünk, ezek egy része helyet kaphat becsomagolva a tízóraiban is.
Magam is több recepttel igyekeztem emelni a lap színvonalát. Főztem zöldbabot pestoval, csatni szilvából és almából. Ilyenkor van szezonja a paradicsom és a szilva befőzésének. Ehhez adok ötletet egy fűszeres ketchup receptjével, és megmutatom miképp lehet igazi szilvalekvárt főzni, hosszas kevergetés nélkül.
Nem is tudom mikor került először, és talán eddig utoljára is, gyöngytyúk a konyhánkba. Sokáig nem lehetett kapni, mostanában egyre több helyen kínálják. Addig kínálták, amíg végül megvettem egyet, mert ilyen kísérletező kedvű vagyok.
Sok recept nincs a neten, azokból is a legtöbb azt ajánlja, hogy főzzünk belőle fácánlevest. A sötét, száraz húsa ugyanis alkalmassá teszi a vad módjára történő elkészítésre.
Végül nem leves lett belőle, hanem ez a sok zöldséggel, gombával, borral, szép lassan összepárolt ragu. A Mátra alján ebből már tudják, hogy miért is kapta ezt a nevet, a többieknek majd a végén elárulom.
Persze nem az, ami mögött komoly hirdetési kampányra való tőke áll, hanem a nagyobb múltra visszatekintő. 😉
Idén is rengeteg jó program lesz, amikről a képre kattintva lehet részletes tájékoztatást kapni. A kézműves vásár is őrzi színvonalát, távol tartva a kínai műanyag játékokat árulókat.
A sok éves hagyománynak megfelelően külön gyereksátor is van, ahol egész nap foglalkozások, előadások váltják egymást. Ezt a Savoyai tér mögött, a templom oldalánál lehet megtalálni.
Végül pedig ne feledkezzünk meg a jó borokról se. Érdemes a pincékbe belátogatni, ilyen hosszúságú pincerendszer sehol másutt sincsen.
Úgy alakult, hogy a város másik végében volt dolgom. Igen-igen rég jártam már a Bosnyák téri piacon, nem hagyhattam hát ki, hogy be ne pakoljam a kosaramat a kocsiba
Nem is jártam eredménytelenül. Azon túl, hogy szakadásig pakoltam a méretes kosarat, néhány érdekességre is szert tettem.
Úgy alakult, hogy elmúlt 10 óra, mire reggelihez jutottam. Úgy terveztem, hogy az ebédet kihagyom és elég lesz egy korai vacsora. Másképp alakult, aminek az inkább gyorsan, mint alaposan dolgozó hentes az oka.
Alaplevet készültem főzni, csirke alaplevet. Ehhez vettem egy jó kiló mellcsontot, amiről otthon láttam, hogy rengeteg húst hagytak rajta. Némelyiken egészben ott volt a mell alsó, zsengébbik darabja. Volt annyi, hogy érdemes volt leszednem.
Tulajdonképp nem is ezt akartam megsütni, amikor a konyha felé vettem utamat. Nagyon rég készülök kipróbálni a kukoricapelyhes sütit, amihez Kata minapi receptje adott újabb lökést. Szokásom szerint ott őriztem a böngésző egyik fülén, de nem olvashattam el alaposan. Mikor ma eszembe jutott, akkor szembesültem vele, hogy a mi mértékünket messze meghaladó mennyiségű cukor van benne.
Ez eldöntötte a kérdést, hogy ismét halasztódik a kukoricapehely bevetése, marad a jól bevált zabpehely. A kisördög persze elkezdett dolgozni bennem, hogy csinálni kéne egy olyan sütit, amibe egyáltalán nem adok cukrot. Nem tűnt nagy varázslatnak, hiszen a reggeli kakaómat is teljesen cukor nélkül iszom.
A kukoricapehelyhez pedig keresek majd egy másik receptet, de ha Valakinek van sós receptje hozzá, ossza meg, ne kelljen újra kitalálnom.
Értesítés az új receptekről 
Kövessen twitteren 
info kukac jokaja.hu