Jó kaja

Tavaszi szezonja idején az eper szinte kikerülhetetlen, meg aztán miért is kerülnénk el egy ilyen finomságot?

Szintén indul a bodzavirágzás, ami a szokott szörpökön kívül más lehetőségeket is rejt magában. Mézes, virágos illata remekül harmonizál az eper ízével. Érdemes felfedezni könnyed illatát.

(tovább…)

Délelőtt megszűnt az internetünk. Valami nagyszabású fejreállás lehetett, mert a rózsaszín hibabejelentőn már a gépi hang arról mesélt, hogy egyes körzetekben… Az irányítószámunkban két egyes is lévén alaposan beleestünk. 🙁

Délután úgy döntöttünk, hogy elmegyünk az erős marketinggel beharangozott konyha szakkiállításra. Ez hiba volt, amit csak egy ottani röhögés enyhített.

(tovább…)

Ez a recept ideális akkor, ha rendkívül egyszerűen akarunk vendégeket elkápráztatni, de jutalomfalatkának, a saját szánkba se utolsó.

Akár 10 perc alatt is elkészülhetünk vele. Egyetlen különlegessége van, ez a karamell kéreg a tetején, amihez nem nélkülözhető a szakácsfáklyának is hívott gázégő. Egyre több háztartásban fellelhető már és a beszerzéséhez se kell egy talicska arany.

(tovább…)

Az édesszájúaknak most csalódást kell okozzak, ez a recept nem édes. Ennek ellenére jó szívvel tudom ajánlani, hiszen komoly meglepetés szerezhető vele, a muffintepsi láttán édességet remélők körében.

Nem csak nagyon finom egy ilyen töltött briós, de könnyű, mégis laktató fogás. Nem utolsó sorban nem kell külön köretet gyártani hozzá. Maradt két szelet lazac, ami kevés lett volna önmagában, így viszont mindenki elégedetten állt fel az asztaltól. A refrén ide is illik: a töltésre használt hozzávalóknál ne fogjuk vissza fantáziánkat.

(tovább…)

Mielőtt bárki elfogatóparancsot ad ki ellenem kannibalizmus vádjával, mindenkit megnyugtatok, blogisztán egyik alapítójának semmi baja sem esett.

A csillagos bajor mesterszakács, Alfons Schubeck egyik receptje adta az ötletet ehhez a tésztához. Kihagyhatatlan volt e két íz párosítását megkóstolni, hiszen a vaníliát hagyományosan az édességekhez kapcsoljuk. A kísérlet egyértelműen pozitív eredménnyel zárult, hasonlóan izgalmas kombináció, mint a már polgárjogot nyert csípős az édessel.

(tovább…)

Megjelent a Kifőztük receptújság májusi száma. Köszönet az éjszakába is dolgozóknak, hogy a végkimerülés határán is kitartottak!

Ismét rengeteg új recept, és vannak új szerzőink is, fogadják szeretettel Őket is!

Az újság, immár a szokottnak mondható módon, letölthető a képre, vagy az oldalsávban látható címlapra kattintva.

Időnként érik meglepetések az ember lányát, de ezért jó piacra járni.

Megtetszik egy csomag rebarbara és megveszi. Közben beáll mögé valaki, aki megkérdezi mit fog csinálni belőle. A bizonytalan válaszra, hogy talán kompótot, kap egy recept ötletet, ami állítólag Finnországból származik. Ez alapján készült el ez a torta és meg kellett állapítsuk, nincs is rossz ízlésük a a messzi északon élőknek.

(tovább…)

Mert most már velem is van!

Fura szerzet ez az F-betűs jelenség. Kitalálói új médiumnak, kommunikációs platformnak szánták. Az ötlet annyira bejött, hogy hamar túlnőtt ezeken a kereteken, emberek millióit vonva bűvkörébe. Mára szinte (szub)kultúrává vált, saját határain is túlmutató formákkal, nyelvezettel. Újdonságokra fogékony világunkat alaposan átformálta, megteremtve az üvegszerűen átlátszó felhasználót.

(tovább…)

Egyike az alap recepteknek, amik attól alapok, hogy szinte soha nem a leírtak szerint készülnek.

Már a nevénél kezdődnek a bajok. Attól függően hívja valaki tepsisnek vagy rakottnak, hogy gyerekkorában melyik járta a családban. Utána a hozzávalókról is lehetne késhegyig menő vitákat folytatni. A keménytojás mennyiségéről a kolbász vagy virsli dilemmáról avagy éppen a fojtsuk bele a tejfölbe, vagy hagyjuk inkább átpirulni frakciókról. Ezek is a gyerekkori ízek felidézéséről szólnak, hiszen erről az ételről mindenkinek van korai ízélménye.

Egy ilyen, mindenki által sajátjának ismert receptet talán kár is leírnom. Lehet, hogy senki se fogja a neten keresni, mikor ott a saját. Kíváncsi vagyok, lesz-e aki elolvassa?

(tovább…)

Tulajdonképp én nem is akartam mostanában sajtosat sütni, de kénytelen voltam. Persze ezért senki se sajnáljon, még ha végül egész nap ki se szabadultam a konyhából. Két sütemény, egy kenyér és 215 fénykép volt a nap mérlege. Ebből is látszik a profi és az amatőr fotós közti egyik különbség: a profi csomó rossz képet inkább el sem exponál, így nem kell ennyit selejteznie.

Amiért pedig kénytelen voltam ezt a sajtost megsütni, az egy fura bevásárlás volt. A nagycsarnokban, a sorba-állós sajtosnál „vintage cheddar”-t kínáltak, egész megfizethető áron. Nem tudom a vevők mekkora hányada sejtette, hogy ez egy érlelt, viszonylag öreg sajtot kell takarjon, én minden esetre kértem 20 dekával. Kaptam egy zacskót, amiben papírba csomagolva volt a sajt, ami a többi mellé került a kosaramba. A meglepetés otthon ért, amikor kicsomagolva kisebb – nagyobb, alaktalanra tört sajtdarabok néztek vissza rám, ami leginkább krumplicukorra emlékeztető látvány volt. Első mérgemet a kóstolás csillapította le, szinte parmezán erősségű, markáns sajt ízt éreztem, ami predesztinálva volt a sütésre.

(tovább…)