Jó kaja

Közeledik az eperszezon! Kell szóljak, vagy érzi már mindenki?

Bemelegítésként egy olyan villámgyorsan elkészíthető édesség, aminek csak az eltűnése lesz még gyorsabb.

Igazából ez talán még receptnek se nevezhető igazán, inkább csak ötlet. Aki még tudja mi a habszifon, netán használja is, az akár bele is készítheti a krémet ami a hűtőben napokig eláll. Azzal aztán tényleg percek alatt tálalhatja a csemegét.

(tovább…)

A recept még a XIX. századból származik, ugyanis Dédnagyanyám – akinek a szakácskönyvében találtam – a század végén volt fiatalasszony. Amíg Nagyanyám élt, minden születésnapomra ezt sütötte.

Annak ellenére, hogy több generáción át hagyományozódott tovább a recept, egyáltalán nem elavult. Sok régi recepttel ellentétben nem 24 tojással és egy kiló vajjal készül. A dió helyett nyugodtan használhat mogyorót is, aki azt jobban szereti, garantáltan nem rontja el vele. Az ilyenekre mondta egykor Nagyapám, hogy bűnösen jó. Azért joggal remélhetjük, hogy bocsánatos bűn.

(tovább…)

Ha már egyszer könnyített fasírt volt a vacsora, ahhoz járt egy könnyű köret is.

Amikor a fasírt a sütőbe került, akkor készült a saláta. Az a fél óra, amíg megsültek a húsgombócok, pont elég volt ahhoz, hogy az ízek összeérjenek, de még semmi sem kezdett összeesni, megpuhulni.

Szerintem egy marék aprított diót belekeverve akár önálló fogásként is megtenné.

(tovább…)

Úgy alakult, hogy senki se ebédelt meleget, ilyenkor kell valami könnyű vacsorát csinálni, hogy ne teljék el nap főtt étel nélkül.

Rendszerint akad a fagyasztóban egy-egy adag darált hús. Amikor valamihez húst veszek, inkább nagyobb darabot viszek haza és szétbontom a felhasználásnak megfelelő részekre. Az ilyenkor félretett részek, ha nem valók apróhúsnak, mennek a darálóba. A darált hús hálás alapanyag, pici fantáziával rendkívül sokoldalúan készíthető el.

(tovább…)

Kilátás a tetőtéri ablakból.

(tovább…)

Kalandomat a turbolyával már reggel leírtam, lássuk most a receptet.

Mivel csak Nagyanyám elbeszéléséből tudtam, hogy létezik turbolyaleves, nekiálltam feltúrni a netet. Néhány német oldal után hamar ráleltem idehaza is, Gabojsza meg Chili és Vanília is hamarabb rátalált. Ennyi jó ötlet alapján már nem volt nehéz megalkotni a saját levesemet.

(tovább…)

Nagyanyám sokszor emlegette, hogy a tavasz egyik első zöldje a turbolya volt, amiből levest főztek. Soha nem kóstoltatta meg velem, gondolom akkoriban a piacra már nem hozták, városi emberként meg nem szedett.

Minden tavasszal eszembe jut, de én se léptem még a tettek mezejére. Odáig jutottam, hogy a piacon már beszéltem egy „füvesasszonnyal”, aki csokorba kötött fűszereket árult. Elmondta, hogy senki se ismeri, nem kereste még, ezért nem hoz eladni. Megállapodtunk, hogy amikor már szedhető, megbeszéljük, mikorra hozzon. Az akcióra nem került sor, meglepetésemre a turbolya ingyen házhoz jött.

(tovább…)

Milyen jó is az, amikor a kedves kolléganő nem szereti a szürke, esős időt. Olyankor valami vidámságot hozó, színes sütésére szánja rá magát.

Ami most kikerült a keze alól, az mindezen követelményeknek a legfinomabb módon tesz eleget. Érdemes felkészülni a hét második felére, ismét esős idővel fenyegetnek.

(tovább…)

Egy családban kialakul mindenki ízlése, kedvencei, meg azok, amiket nem (szívesen) eszik meg. Az ember eleinte ettől legalább kétségbe esik és úgy érzi nem tud megfelelni a kihívásnak, hiába volt minden nevelési szándék. Aztán rájön, hogy tulajdonképp minimális leleményességgel és többletmunkával egy főzésből több étel is megvan, ami között mindenki találhat kedvére valót.

Ez a fogás még a kocsonyafőzéskor kezdődött. A csapat jó része csak a színhúsos változatot szereti, viszont a bőrös részek nem maradhatnak ki ha egyszer kocsonya fő, nem leves.

(tovább…)

Nem tartott sokáig az előző kenyér. Úgy tűnik mindenkinél sikert aratott, mert megkaptam a felhívást, hogy ugyanolyat süssek.

Ahogy magamat ismerem, tán még bele is betegedtem volna, ha változtatás nélkül megismétlem. Most egy adag zabpelyhet dagasztottam bele, hogy még több rost kerüljön bele, amivel rosszat biztos senkinek se teszek, és még finom is.

Nem teljesen eredeti az ötlet, máskor is sütöttem már kenyeret, amiben zabpehely volt, itt és itt.

(tovább…)