Jó kaja

Nemrégiben megláttam egy sörrel párolt marharagu receptet Sajtkukacéknál, amit szokásom szerint elkészítésig egy böngésző fülön megnyitva tartottam. Hétvégén következett el az a pillanat, amikor nekiláttam. Igen ám, de a kukac megrághatta az adatbázisukat, napokig nem volt elérhető az oldaluk, nem tudtam újra átolvasni a receptet. Azért ez nem állta utamat, megcsináltam saját kútfőből, legfeljebb más lett. A lényege úgy is az, hogy sok zöldséget párolunk együtt kellő ideig a hússal, mindezeket sörrel berúgatva. Nagyon nagyot recept nélkül se lehet hibázni.

(tovább…)

Most nem azon menzás golyók receptje következik, amikre ráírhatnák a figyelmeztetést: nyomokban húst tartalmaz.

Ez szándékosan hústalan recept, akár böjtös napokra, akár annak szemléltetésére, hogy amikor még nem volt mindennapos a hús fogyasztása, akkor is megoldották az étkezést, sok leleménnyel.

(tovább…)

A húsleves. Az örökzöld húsleves, amit akkor se tol félre senki a családban, ha hetenként megfőzök egy kondérral. Szerintem inkább akkor néznének rám szemrehányóan, ha kimaradna.

Nem csoda egyébként, hiszen attól függetlenül, hogy alapvetően ugyanúgy készül, nagyon sokféle ízű tud lenni. Sok függ a zöldségeléstől, de talán még több attól, milyen húsból főzzük. A legjobb akkor lesz, ha valami csontos hús fő benne, lehetőleg sötét fajta. Nem véletlenül klasszikus a marhahúsból levese. Összemérhető vele a kacsa nyakából főzött is. A kacsa barnahúsú szárnyas, és a nyakában igazán akad csont szép számmal. Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy a kacsa gyakorlatilag egyetlen zsírtalan alkatrésze és még olcsó is, beláthatjuk, hogy nincs minden közmondásnak igaza – már ami a híg levét illeti.

(tovább…)

Akad dilemma a húsvéti sonka megvásárlásakor, már ami annak méretét illeti.

Az apró darabot nem jó megfőzni, mert a viszonylag sok lébe az összes íze kifő. A nagyot meg nem tudjuk annyi idő alatt megenni, amennyi a ráunáshoz kell.

Szerencsére a gondosan megfőzött sonkát nem csak magában ehetjük, esetleg rántotta alatt, de sok érdekes fogássá dolgozhatjuk fel. A különféle sonkás kiflik és pogácsák mellett meleg ételek is készülhetnek a félhasználásával.

(tovább…)

Ilyen az, amikor az ember harangszókor csap a homlokára, hogy még ebédet kéne főzni. Ha legalább vásárolni nem felejtett el, akkor egy óra múlva már lehet asztalhoz szólítani.

Mindehhez az eredmény szaftos, fűszeres sült csirke, amit akár rizzsel, akár tört krumplival lehet kínálni. Utóbbihoz érdemes felhasználni a sütőzacskóban összegyűlt szaftot, amivel nagyon ízes krumplikásává lehet törni a hajában főtt kolompért.

(tovább…)

A megunhatatlan juhtúrós pogácsát kissé átalakítottam, mert épp ilyen kedvem volt.

Nem kellett nyújtani, szaggatni, visszagyúrni, újra nyújtani…

Az asztalra terített sütőpapíron tenyérrel hengergettem a tésztarudakat, és a megcsomózott perecek egyből mehettek is a tepsibe. A receptben változtatás nélkül kicserélhető a juhtúró reszelt sajtra, de igyekezzünk valami markáns ízű fajtát venni hozzá, különben semmi íze se lesz.

(tovább…)

A dolgok nem mehetnek mindig simán, unalmas lenne az életünk.

Az ember lánya elhatározta, hogy valamit kezdeni fog a narancshéjakkal. Ahogy kell, alaposan megsikálva gyűltek a naponta cserélt vízben, valahol a hűtő aljában, egy üvegben. Közeledett a hétvége, amikor jut ideje ilyenekre, biztonság kedvéért vitt még haza egy hálónyival, kiegészítendő a készleteket. A nagy nap reggelén már csak az derült ki, hogy cukor nincs elég, de azért csak a sarkiba kellett elugrani. Az ihlet is megjött: dzsemet kéne főzni.

Igen ám, de az összes fellelhető recept úgy szól, hogy egyik nap beáztatjuk, másik nap megfőzzük. Márpedig erre nincs több nap, vagy ma, vagy soha. Kérdés feladva: mi légyen most?

(tovább…)

A csirkemell érzékeny lélek, kellő tisztelettel kell bánni vele. Ha nem nyerjük el tetszését, hamar megbüntet egy száraz, ízetlen fogással.

Ennél a gyönyörűségesen nyáridéző színű receptnél ez nem fordulhat elő olyan könnyen, hiszen bőséges szaftban úszik, és ennyi fűszerrel ízetlen se maradhat. A tüzességét ne bízzuk a borra, gusztusunk szerint pakoljunk bele a csípős fűszerekből is.

(tovább…)

Sajnos nem nehéz a boltokban rossz kenyeret kapni, de a toastkenyérből jót csak kivételes szerencsével foghatunk ki. Az előre szeletelt, leginkább fűrészporra emlékeztető valamiket nehéz jó szívvel kenyérnek nevezni. Ha pedig elolvassuk az apróbetűket is, még azon is elgondolkodunk, alkalmas-e egyáltalán emberi fogyasztásra?

Pedig a kenyérsütés igazán nem valami rendkívüli varázslat. Gondoljunk bele, hogy egykor minden valamire való eladósorba került leány meg tudta tanulni. Nyugodtan álljunk neki, és ne szegje kedvünket, ha az első nem úgy sikerül, mint ahogy elképzeltük. A sülő kenyér illata és a csúnyára sikeredett példányt is elkapkodók jelentsenek biztatást a továbbiakhoz.

Ez egy különösen jó recept, mert elég türelmesen viseli akár ügyetlenkedéseinket, akár kísérletező kedvünket is. A tejtől különösen rugalmas, könnyű lesz a tésztája, a maláta pedig segít lazítani, magasítani.

(tovább…)

A kukorica szerényen meghúzódik a búza árnyékában, ha nem az állatok takarmányozásáról van szó, hanem az emberekéről.

Ennek alighanem két oka lehet. Egyrészt történelmi beidegződésként a szegénységgel vált rokonértelművé, másrészt nem lehet ugyanúgy bánni vele, mint a sokkal lágyabb búzával. Nagyon száraz, sokkal több nedvesség kell az ételbe ahhoz, hogy megpuhulhasson, és ez tovább is tart.

Ez az egyszerűségében fantasztikus recept eddig még mindig sikert aratott, maradékot nem láttam belőle. Ebben a formájában már nem feltétlenül hóvégi vagy válságdesszert, de azért nem kell hitelt felvenni a bevásárláshoz.

(tovább…)