Jó kaja

Kimaradt két tojásfehérje és nem akartam befagyasztani, amúgy is kifogytunk a csemegékből.

A tényleges munka megvan 10 percből, a többi a sütő felmelegedése, lehűlése és a sütés ideje.

Ne ijedjünk meg attól, hogy a sütési idő leteltével puhának látjuk. Kihűlés után keményedik meg a kérge, de a közepe szaftos marad. Ha túlsütjük teljesen kiszárad s az nem az igazi.

(tovább…)

Zacskóban sült csirkemellre szólt a családi rendelés. Engedve a kérésnek vettem mellet, bár a combot szaftosabbnak tartom. Kell némi szerencse ahhoz, hogy az elkészült hús tényleg szaftos legyen, ne száradjon ki.

Talán a szépen sikerült pirított burgonya köretnek köszönhetően is, soknak bizonyult ebédre, így aztán salátával kiegészítve még könnyű vacsora is lett belőle.

(tovább…)

Eleink míves nyelvezetű receptje, ma is könnyen elkészíthető. Érdekessége, hogy öreg barátunk, aki a konyhalistára küldte nekünk ezt a receptet, így március idusán különösen is aktuális történelmi nevet viselt: Gábor Áronnak hívták.

Összesen két fűszer van a receptben, ezek csak kiemelik a gomba aromáját, semmiképp se módosítják. Ez az egyszerűségében remek recept, tökéletesen beleillik  a mai, jóféle alapanyagokra koncentráló konyhai irányzatokba. Igazán nem vagyok a tejföl ellensége, de a recepttől eltérve nem főzöm bele. Mindenkire rábízom, hogy lágyítja-e a leves ízét vele, vagy markánsan gombaízűnek hagyja. Én inkább így szeretem, főleg ha szerencsém van pl. rókagombához jutni.

(tovább…)

Deák Ferenc – kit a haza bölcseként is tiszteltek – nem elsősorban forradalmi tevékenységével lett jelentős figurája XIX. századi történelmünknek. Jogászként elutasított mindenféle törvénytelen eljárást, ami egy forradalomban nem tartható be.

Szerepe igazán a kiegyezés kimunkálásában csúcsosodott ki. Ezt lehet többféleképp értékelni, az azonban biztos, hogy kezdetét és előfeltételét jelentette az ország példátlan ütemű felvirágzásának.

(tovább…)

Ez a recept Zilahy Ágnes remek szakácskönyvéből származik.

A könyvet az 1880-as években vetette papírra, amikor már nem kezdő szakácsnő volt. Nagyon sok olyan recepttel, technikával találkozunk, jó tollal megírt könyvében, amiket ma is nyugodtan használhatunk. Ugyanakkor az is látszik, hogy ma már egyértelműen egészségtelennek tartanánk egy nagy ebéd végigevését, ami után „a férfiakat a szivarra gyujtásra is minden esetben fel kell szólitani”.

Tudva azt, hogy a receptek sok generáción át öröklődnek, nem tűnik merész feltételezésnek az, hogy ilyennel már március ifjait is melengethették az önzetlen honleányok.

(tovább…)

Kossuth nevéhez is először a kiflit kapcsoljuk, hiszen az a legismertebb.

Pedig létezik Kossuth-kenyér, sőt Kossuth rostélyos is. Utóbbi egy szalonnás pörköltalapon párolt húst jelent, amihez köretként gombapéppel töltött krumpli jár.

Azon ne csodálkozzunk, hogy épp lazacból készül ez a halétel, hiszen Kossuth korában még nem űzte el a szennyezés a lazacot Európa folyóiból. Nem volt tehát szükség távoli vizeken történő halászatra ahhoz, hogy lazac kerülhessen az asztalra.

(tovább…)

Március 15. kapcsán Jókairól kevesebb szó esik, pedig Ő is tevékeny tagja a volt az Ifjaknak. Hosszú élete végére írófejedelemként tisztelték, ifjúkorának ez az eseménye kevesebb figyelmet kapott.

Jókai neve hallatán biztos, hogy mindenkinek a bableves jut elsőként az eszébe. Finom is az, de most lássunk egy tortát, ami az Ő nevét viseli.

A feljegyzések szerint ez nem csak az emlékét őrzi, hanem gyerekkori kedvence volt, még Komáromban, ahol született. Ha így van, akkor ez a recept legalább 180 éves, ami egy receptnél is tiszteletre méltó kor.

(tovább…)

Hálás alapanyag a nyelv. Finomrostú, nagyon ízes, gyakorlatilag zsírmentes hús, amin alig van hulladék. Mindehhez még csak nem is drága, akár hóvégi menübe is felvehető.

Először is lesz belőle egy erőteljes húsleves, majd a még mindig jóízű hús hamar beleforgatható valami finom mártásba. Lehet persze sütni, vagy akár rántani is.

(tovább…)

Petőfi állítólag szerette az ilyen módon készült szűzpecsenyét. Tudva azt, hogy élete során többet volt nélkülöző vándorpoéta, mint a földi jókban dúskáló polgár, a dolog felől lehetnek éppen kétségeink.

A híres emberek nevét megőrzött receptek gyakran nem is azok a fogások, amit az említett híres ember szeretett, sokkal inkább az emlékükre, tiszteletükre nevezték el róluk az ételt. Különösen is így volt ez olyan korokban, amikor a nevüket sem volt szabad kiejteni, márpedig a szabadságharc hőseinek ez is kijutott.

(tovább…)

Néhány napja láttam egy receptet, ami egyszerűségével is megfogott, no meg a kókuszosságával.

Egy darabig eltartott, amíg sikerült időt szakítanom az elkészítésére, így nagyon közel került tavaszi nemzeti ünnepünk. A kettő összekapcsolódott a gondolataimban, és már csak egy lépés volt ennek az ehető kokárdának a megsütése.

Az alap receptnél csak a színezéssel, formázással bonyolultabb, de háromnegyed óra alatt kisütéssel, fényképezéssel együtt meg volt.

(tovább…)