Jó kaja

Ha már fogytán van a tavaly befőzött dzsemkészletünk, és még megfizethetetlen az eper, most is főzhetünk különlegesen finomat. Érdemes megkóstolni pirított kalácsszeleten is.

1 kg bionarancs
2 nagyobb citrom
70 dkg cukor
10-15 dkg friss gyömbér

Folyó víz alatt, alaposan lekeféljük a gyümölcsök héját, majd gerezdekre vágjuk. Szorosan tálba tesszük és annyi vízzel öntjük fel, amennyi épp ellepi. Legalább egy éjszaka áztatjuk.

(tovább…)

Joggal vált népszerűvé az indiai konyháról világgá ment csípős-édes lekvárféle. A sok fűszertől nagyon gazdag ízű, a csípősségét mindenki saját ízlése szerint állíthatja be.

A recepthez képest most egyszerűbben készült, hiszen épp szilvadzsemet főztem be, abból vettem le a valamennyit a fűszeres változathoz.

(tovább…)

Ennek a lekvárnak nem csak a színe emlékeztet a nagy klasszikusra, a sárgabarack dzsemre, de a felhasználása is.

Ugyanúgy lehet sütibe tölteni, palacsintára kenni, de legfőképp vajas kenyérre. Érdemes a zserbót is kipróbálni vele.

(tovább…)

Idén sajnos ez nem átvitt értelemben használatos, a megtermett, ha épp le nem rothadt, szőlő sikerült igen savanyúra.

Egyik kedvenc szőlőmből, az otellóból láttam szép fürtöket a piacon, gyorsan vettem is egy zacskónyit. Itthon kellett rájöjjek, hogy szépségével nem arányos finomsága. A jellegzetes aromája megvolt ugyan, de – a borbírálók dumájával szólva – karakteres savgerinccel rendelkezett. Kárba veszni mégse hagyhattam, kerestem valami gyors hasznosítási módot hozzá.

(tovább…)

Nem volt jó éve idén a szilvának (sem). Többször is vettem szép, érettnek kinézőt, amiről otthon derült ki, hogy nem elég édes. Ezek többnyire főtt állapotban hasznosultak.

(tovább…)

A tavasz és az ősz találkozása. A rebarbarát általában tavasszal emlegetjük, akkor zsenge és a piacokon is akkor tünedezik fel.

Most mégis ősszel került hozzám egy szatyorral. Kaptam valakitől, aki ezzel nem kis meglepetést okozott. Valahogy nem is gondoltam másra, mint a lekvárfőzésre. Már csak azért sem, mert nem voltam teljesen biztos benne, nem lesz-e az őszi rebarbara túlzottan szálas, rostos. Most már tudom, hogy nem az.

A szilva édességét remekül egészíti ki a rebarbara fanyar savanyúsága. Üdítő, pikáns lekvár az eredmény, amit csodásan emel ki a vanília egzotikus illata.

(tovább…)

Ahogy tegnap ígértem, jöjjön most a töltött székelykáposztához készült káposzta savanyítása.

Így augusztusban már gyönyörűen megfejesedett káposzták kínálják magukat a piacon. A későbbiekkel ellentétben ezek még nem olyan tömör fejek, és nem is focilabdányi méretűek. Az én példányom nem volt másfél kiló se. Még a külső levelei is fényesek voltak, inkább csak azért húztam le egy réteget, hogy lássam, nincs-e sár alatta.

(tovább…)

Nagy kedvencünk a feketeribizli, ez a rendkívül aromás, sötétlila bogyótömeg.

Abból a 20 literes vödörbe vett ribizliből készül likőr, szörp és zselé is.

A kép címe: Tájkép csata közben – a szörpkészítés alatt mutatja a konyha fedőnevű csatateret.

(tovább…)

A szombati piacon vett feketeribizli egy részéből idén is likőr készül.

A recept a szokásos, rövid leírása még tavalyról itt.

Annyi az idei falrengető újítás, hogy csökkentettem a malacságot, amit a szemek szétnyomkodásával lehet előidézni.

(tovább…)

Ma komoly mennyiségű “göngyöleggel” felszerelkezve indultunk a piacra, a befőzni valók beszerzésére készülődve.

Eredetileg terveztünk egy kirándulást Nógrádba, hogy közvetlenül a termelőktől hozzuk el a befőzni valót. Sajnos időpont egyeztetési gondok miatt egyedül maradtunk erre a hétvégére, ennyiért pedig nem gazdaságos autóba ülni.

(tovább…)