A fényképezhetetlen sült sajt
Lehet, hogy az ételek fényképezhetősége fordított arányosságot mutat finomságukkal?
A kép ugyanis csapnivaló, ellenben a vacsora remek volt!
A recept pofon egyszerű. Végy egy fadobozos camembert típusú sajtot. Vedd le a sajtról a papírt, fóliát és tedd vissza a fa dobozba. Állítsd tányérra, hogy ha kifolyna, ne a sütőt kelljen takarítani. Tedd be 180 fokra a sütőbe, mintegy negyed órára. Üld körül a többiekkel együtt és mártogassátok a finom, olvadt sajtot, friss kenyér héjával, zöldség rudakkal, bármivel. El ne feledd odakészíteni kedvenc borodat, de a azok se kapnak ki, akik sört isznak hozzá. Meglepően laktató, egy 20-25 dekás sajt bőven elég négy átlagos étvágyú embernek.
Egyet ne tegyél, a vacsorára sütött sajtot ne akard gyorsan lefényképezni. Kiváltképp akkor ne, ha a képen előforduló összes szín a sárgától a piroson át a barnáig terjed. A kép nem (csak) a színhibája miatt ilyen sárga. Sikerült a rúzspenészes típusú, tehát vöröses héjú sajtot, a sárgás fadobozában, barnás tónusú kerámia tányérra tenni, azt csuhé alátéten narancsos abroszra. Még a kenyér bele sem volt igazán fehér a lenmagliszttől. Ezt a képet tanítani fogják, elrettentő például.
Egyetlen mentségem, hogy a testi épségem került volna veszélybe, ha nekiállok tányért cserélni, kompozíciót kialakítani. 😉
Nekem tetszik a kép, látszik róla, hogy nagyon finom.Egyébként én sok elkészített kedvenceimhez tartozó étellel vagyok így, hogy csapnivaló képet tudok csak készíteni róluk.
Nekem is tetszik!
A színei miatt is. Éppen az ilyen képektől lesz igazán házias — és nem házi jellegű — az étel a blogon. Itt nem azt vállaltuk, hogy profi képeket teszünk föl a blogba, hanem azt, hogy használható recepteket.
Szerintem.
Az újságokban és a szakácskönyvekben is más főz, és más fotóz!!
Kivétel persze Dolce Vita.
Nekem néha már erőltetettnek, mesterkéltnek tűnik a képekkel való harc.
/ Nem lehet nálad olyan beállítást csinálni, hogy más hozzászólásokat jelezzen? Sokszor nem tudom, hová írtam és, hogy más mit szólt hozzá? /