Jó kaja

Ez akkor is függőséget okozóan finom, ha nem is pályázik a híressé vált Ladurée macaronok trónjára.

Arra viszont nagyon is alkalmas, hogy emlékezetes módon hasznosítsuk megmaradt tojásfehérjéinket. Az a kockázata meg lesz az akciónak, hogy a követeléseknek eleget téve, legközelebb tojássárga hasznosítására való receptek után fogunk kutakodni.

(tovább…)

Nagy kedvencünk ez a sós sütemény, ami neve ellenére nem hasonlít a megszokott pogácsákra.

Égetett tészta az alapja, ami ijesztően hangzik ugyan, de egyszerűen elkészíthető. A sütés közben szépen megdagad, a közepe üregessé válik, ezzel a szorgosoknak lehetőséget ad arra, hogy meg is töltsék. Anélkül sem száraz és önmagában is nagyon jóízű. Még sose öregedett meg valami doboz mélyén.

(tovább…)

Olyan  nagyon igazi, téli illatú, fűszerezésű finomság, akár Karácsonyra is készülhetett volna.

Akinél az először kóstoltam, tényleg inkább kekszféle volt. Ő kinyújtotta a tésztát, ráfektette a kinyújtott marcipánt, amit befedett a tészta másik felével. Én féltem, hogy sütés közben megolvad, kifolyik a marcipán, így hát inkább ilyen kis táskákat hajtottam belőle.

Akármelyik változatot is választjuk, készüljünk fel rá, hogy a kihűlési időt is alig éli túl, annyira gyorsan bír elpárologni.

(tovább…)

Vettem egy ananászt. Igazit, nem konzervdoboz formájút. Nem volt hatalmas, de a bébi-ananásznak így is a duplája, fele áron.

Aki még nem tette meg, kóstoljon meg egy igazi ananászt, ég és föld a különbség a konzervhez képest. Elég jól látszik rajta, hogy érett-e. Amikor már a pikkelyek közötti mélyedés is sárga, nem zöldes, akkor érdemes lecsapni rá.

Ha friss, ép a levélrózsa a tetején, kellő türelemmel legyökereztethető és jókorára megnöveszthető.

(tovább…)

A gesztenye türelmes. Tudja ezt mindenki? Még azt is elviseli, ha kísérletezem vele.

Tart még a Karácsony előtt feltöltött gesztenyemassza készletből, így a vadgesztenyék és a diós tekercs után még valamit ki kellett találjak. Karácsony, diós, innen logikus volt következő próbának a mákos. A maradék többször megolvasztott csokit is elhasználtam, felszabadult a kislábos, de azt hiszem ennél rasnyább csokimázat nehéz lenne előállítani.

(tovább…)

Bár egész évben kaphatunk fagyasztott gesztenye masszát, azért valahogy megmaradt téli finomságnak.

Nagyon jól illik hozzá ez a diós krém, amit nem sokat kell főzni, épp csak a forró tejjel nyakon önteni. Érdemes a gesztenye masszát fólián, sütőpapíron kinyújtani, mert azzal sokkal könnyebb felcsavarni és szebb lesz a roládunk.

Az ilyen nagyon finom édességekre mondta egykor Nagyapám, hogy bűnösen jó. Valóban könnyű vele bűnbe esni.

(tovább…)

Az almás sütemények ritkán szárazak, nyögvenyelősek, és így télidőben sok más friss gyümölcsöt nem tudunk használni.

Ez különösen is szaftos, finom az almaréteg alatt bujkáló tejfölös krémtől. Nem kötelező tartozéka a mandula vagy a dió, de az almás sütemények esetén nem hibázhatunk, ha kerül bele valamelyikből.

A kimaradó tojásfehérjéket, ha nem használjuk el pár napon belül, nyugodtan fagyasszuk be. Én csavarkupakos üvegbe szoktam bezárni, ráírom hány fehérje van benne (!) és oldalára fektetve fagyasztom meg. Ebben a helyzetben a megfagyó víz nem tudja elrepeszteni az üveget.

(tovább…)

Ez az abszolút 30 perces sütemény, de ebben már a sütési idő is benne van.

Az ötletet egy kedves ismerőstől kaptuk, aki amellett, hogy egy tüneményes kis srácot nevelget, próbálja haza ízekkel kényeztetni Katarból ideszármazott férjét.

Nem csak hamar megvan, de elég sokáig eltartható is lenne, ha már annyira feledékeny lennék, hogy nem tudnám, hol is a süteményes doboz. Ehhez persze még az orromat is be kéne fogni, mert olyan illata van, hogy nem csak nyomozókutya találja meg. Úgy látszik, nem nyomtam elég laposra, így ez most inkább a puszedli nevet érdemli ki, nem a kekszet.

(tovább…)

Belgiumban dolgozott rokonainktól származik a recept. A belga édességek, köztük a kekszek is, híresen finomak – nem véletlenül népszerűek annyira, hogy rengeteg a házilag utánozható recept.

Ennek az egyébként egyszerűen és gyorsan elkészíthető receptnek meghatározó összetevője a szirup. Flamand vidéken létezik egy mézhez hasonlóan sűrű, karamellás szirup, azzal készítve hasonlít legjobban az eredeti belga kekszekre. A beszerzési forrásaink és kísérletező kedvünk szerint érdemes többféle sziruppal kipróbálni, egészen a juharszirupig. Mindegyikkel más állagú és ízű lesz a végeredmény, egyben azonban biztosak lehetünk, egyik változat se fog a nyakunkon maradni. Lehet használni hozzá a keksznyomó kézi készüléket, de akinek nincs – én is ide tartozom – az nyugodtan sodorja hengerré, és hűtés után vágja szeletekre. Lehet különféle kiszúró formákkal díszítést nyomni bele.

(tovább…)

Az ilyen édes semmiség úgy kezdődik, hogy csörög a ház cukrászának telefonja. A túlsó végén az alig édesszájú barátok jelzik, hogy mindjárt érkeznek. Aki ismeri már a barátait, az nyugodtan nekiáll egy ilyen 40 perces sütinek, ki is hűl az még addig a mindjártig.

Abszolút elronthatatlan és a kamra pillanatnyi készletei szerint szabadon alakítható.

(tovább…)