Jó kaja

Mit tegyen az ember, ha valamelyik konyhai attrakciója nem úgy sikerül, ahogy azt elképzelte? Ha nem lett ehetetlen, akkor a legjobb, ha átkereszteli, és onnantól kezdve ilyenre akarta.

Ezek a hógolyók is vaníliás keksznek indultak. Nem lapítottam el kellőképpen, arra számítva, hogy majd sütés közben elterül. Ilyenkor persze ezt a szívességet nem teszi meg, nagyot akkor terült volna, ha túl közel teszem egymáshoz. Aztán a telefon is akkor szólal meg, nehezen letehető hívóval a másik végén, amikor  már ki kellene venni, ezért lettek kissé rozsdamarták ezek a golyók. Kicsi álcázni ezt a fiaskót havazódtak be. Mindez azonban nem rontotta el a nagyon roppanósan omlós állagát, csak úgy olvad a szájban (a kézben nem).

(tovább…)

Az úúúúúgy volt, hogy minap elindultam a hűtő felé (sőt, oda is értem). Igaz nem azért, hogy retro édességet gyártsak, hanem azért, mert kellett már valami a lábadozó gyomorba, ami hangosan tiltakozott a további üresen tartás ellen. A szemle eredményeképp találtam egy zacskóban finom házi túrót a piaci tejesünktől, ami el is döntötte a mit is egyek kérdést.

(tovább…)

Még a Nagy Karácsonyi Készletfeltöltés során vettem 3 csomag gesztenyemasszát, ami azóta is ott ült a fagyasztóban, mert akkor nem került sorra. Már nagyon kikívánkozott abból a hidegből, így az egyiket pár napja áttettem a normál hűtőbe, hadd olvadjon ki. A közbejött nyavalyakórság miatt erre bőven volt ideje, engem meg már evett a frász, hogy meg kéne csinálni. Nagyot sütnöm nem akaródzott, ezt a vadgesztenyét találtam Nagyanyám receptjei között. Érdekes megfigyelni, hogy vannak receptek, amik változatlanul élnek tovább, míg mások idomulnak a megváltozott életviszonyainkhoz. Tortát ma már nemigen állunk neki 24 tojásból sütni, ez viszont szinte változtatás nélkül készülhet ma is.

(tovább…)

Nagyon egyszerű és mégis mutatós, meg finom sütemény. A megadott hozzávalókból 60 – 80 db keksz lesz, tehát meglehetősen kiadós.

A mintázásánál szabadon kiélhető az összes kreatív hajlamunk – már akibe jutott belőle. Mivel a sütőből kivett, még forró kekszek puhák, hajlíthatók, azt is megtehetjük, hogy egy lapáttal rátesszük a vékony nyújtófára, amitől íves lesz. Ezt csak akkor, ha nem akarjuk hosszabb ideg tárolni, mert annyi helyet foglalnak el, hogy nem győznénk süteményes dobozzal.

(tovább…)

Ezt a receptet is el lehet tenni a közelgő Valentin napra, de bármikor máskor is nagyon finom. Nem tudom a recept eredetét a szakácskönyvekben összegyűlt cédulák egyikén találta, eredet megjelölése nélkül. Elnézve a sok finomságot a hozzávalók listájában – különösen a liszt elhanyagolható mennyiségét – akár nagyanyáink korából is származhat, mindenesetre biztos nem háborús recept. Csak a tojás fehérje kell bele, alkalmas a készletek apasztására.

(tovább…)

Nagyon régi családi receptünk ez, Nagyanyám sokszor sütötte, mikor az unokáit várta.

A feljegyzés azonban az Ő édesanyjától származik, akit én nem ismertem, csak hallhattam Róla.

Nem bonyolult az elkészítése, hamar megvan, mégis nagyon finom, ropogós dióhabbal borított sütit kínálhatunk. Meglepően jól bírja a tárolást, főleg jól záródó fém dobozban. Egy hét meg se kottyan neki, feltéve, hogy megéri ezt a sütemények számára matuzsálemi kort. A hozzávalók a sütő nagy tepsijéhez valók, ahogy Nagyanyám írta, a nagy gáztepsihez.

(tovább…)

Ez egy igazi Nagymama recept, unokák kényeztetésére, barátosnék fogadására.

Rendkívül egyszerűen, gyorsan elkészíthető, és napokig friss marad, ha marad. A recept legnagyobb nehézsége az utolsó pontja, ritkán sikerül a teljes tepsire vonatkoztatni.

Nagyon diós, nagyon finom, diókedvelőknek egyszerűen kötelező. Ugye diétás is, elvégre egy szem lisztet se szórunk bele? 😉

(tovább…)

A pestoról legelőször a bazsalikom jut az eszünkbe, pedig sok más zöld és nem zöld fűszerféléből készülhet.

Ez kétszeresen sem szokásos, hiszen citromfűből készül és nem sósan, parmezánnal, hanem édesen, marcipánnal. A citromfű az egyik legfinomabb illatú fűszernövényünk, ami elég könnyen megnő a kert sarkában, vagy a virágládában is. Így télidőben ezeket nem tudjuk használni, viszont a legtöbb bevásárlóközpontban ilyenkor is kapni cserepekben. Egy csokornyi, cserépnyi elég is egy adaghoz, amivel vanília fagylaltot tehetünk különlegessé, de szerintem a legfinomabb egy rezgősen könnyű túrógombócon.

(tovább…)

Újonnan honosított ünnepnapjaink egyike a Valentinné ángliusodott Bálint nap, amikor is a szerelmet, szerető szíveket ünnepeljük.

A boltokat elöntő giccsáradat felvásárlása helyett (időnként az az érzésem, hogy az egészet a Giccsgyártók Nemzetközi Konzorciuma menedzseli) inkább egy ilyen édes szívvel okozzunk meglepetést.

Természetesen ehhez is kitalálták már a teljességgel nélkülözhetetlen konyhai eszközt, de ha minden ilyet megvennénk, Ferihegy valamelyik hangárjába költöztethetnénk a konyhánkat. Ha ilyen lecsöpögtetős szívformánk nincs is, valami másféle inkább akad, ha pedig végképp szívtelen a konyhafelszerelésünk, csináljunk. Ehhez alufóliából hajtsunk 4 -5 cm széles csíkot, jó sok rétegben, hogy legyen tartása. A két végét csavarjuk egymásba, nehogy kinyíljon, esetleg kívülről még cellux-szal / szigetelőszalaggal biztosíthatjuk is. Ezt a formát tegyük tálcára / tepsibe / tányérra, amire előtte több réteg konyhai törlőt, esetleg géz anyagot ettünk, ami majd felszívja a kicsöpögő levét.

(tovább…)

Téli vasárnapokra, családi összejövetelekre, de nem feltétlenül születésnapokra sütötte ezt a habos finomságot Nagyanyám.

Ahhoz képest, hogy az Ő receptjei között még bőven találni olyan tortákat, amik úgy kezdődnek, hogy végy 24 tojást, ez kimondottan egyszerű és gyors, kevés macerával készíthető. Alig több a munka vele egy muffinnál, és nyugodt szívvel nekiláthat bármelyik kezdő is, biztos eredményre számítva.

(tovább…)