Jó kaja

Minap beszédültem a szokott multihoz, ahol érdekességre leltem. Nem tudom a korszellem hatotta-e át a beszerzőket, vagy mi az oka, de megjelent a hűtött polcon a házi tej.

Csinos, a régiekre hasonlító, visszaváltható tejesüvegben van, még a címkéje is háziasan egyszerű. Azzal tisztában kell lennünk, hogy a házi fogalma „természetesen” nem Mari néni reggel fejt tejét jelenti. Nyilván (kis)üzem palackozza, hiszen van technológiájuk arra is, hogy kétféle zsírtartalmat állítsanak be, 2,8 ill. 3,5 %-ost palackoznak.

(tovább…)

Korábban rámenős nők sikerrel lobbiztak, hogy legyen az évnek egy napja, ami róluk szól. Komoly eredmény volt ez akkor, aminek a háttere mára már jócskán feledésbe merült. Az rendben van, hogy van egy nap az évben, de mi van a többi 364-gyel?

Kicsit sántítanak ezek a kijelölt napok, nem csoda ha az egyenjogúságukért viccesen zúgolódó férfiaktól nem egyszer hallani, hogy bezzeg férfiak napja nincsen.

Pedig ha lenne, pont a mai lehetne az. Miért?

(tovább…)

A VKF fordulóra készülve találtam ezt a süteményt. Tipikusan amerikai: kicsit giccses, nagyon édes.

Szerintem Aphrodité annak ellenére nem kínálná vele partnerét, hogy a sütemény neve: Aphrodité varázsitala cupcake.

(tovább…)

Miután belepillanthattunk Aphrodité varázslataiba, megleshettük milyen csemegét készít, ismerjük meg újabb oldalát, a gondosan készülő, részletekre ügyelő háziasszonyét. Aphrodité ugyanis nem csak szép és varázslatos, de okos nő is, aki tudja, hogy bájital ide, feltüzelő csemege oda, minden erőfeszítés semmivé foszlik, ha nincs meg hozzá minden megfelelő körülmény. Ezért hát a romantikusnak szánt estéket alaposan átgondolja, előkészíti. (tovább…)

Aphrodité, ez a kacér görög nőszemély, alighanem tudhatott valamit. Pontosabban nem is valamit, hanem sokat.

(tovább…)

Visszanézve a hét bejegyzéseit úgy tűnik, mintha bezártam volna a konyhát.

A hír csak részben igaz, tényleg keveset főztem. Ehhez persze az is okot adott, hogy napokig alig is ettem. Utóbbit, érthető okokból hasznos lenne egészséges napokon is követni. 🙁

(tovább…)

Ez a kopottságáról láthatóan igen öreg slusszkulcs ma bizony ilyen nemes szimbólummá lépett elő.

A napom a péntekenként szokásos módon indult, mentem a piacra. Nem a szokott kocsival és nem a szokott kulccsal voltam. Még önmagában ez nem rendkívüli eset, ami viszont ezzel a kulccsal megesett, az megérdemel egy bejegyzést.

(tovább…)

A dolog jellegéből adódóan, természetesen nem én öregszem, kizárólag a blog.

A nagy gyengélkedés közben szépen átsiklottam afölött, hogy hétfőn volt egy éve, hogy az első recepteket feltöltöttem.

Ennyit a híres precizitásomról 🙁

Azt a kutyafámat!

(tovább…)

Egy cikk nyomán több blogon is megjelent bejegyzés a magyar áruk kérdéséről.

A leghosszabb beszélgetés talán Eszternél alakult ki. Érdekes volt figyelni a sorjázó véleményeket, amik – bizonyos politikai színezetek áthallása ellenére – sokkal általánosabban szóltak szezonról, helyben termett árukról.

A hozzászólást írók egy sajátos metszetét alkották a táplálkozóknak, hiszen többségük maga is blogot ír, de legalábbis figyelemmel kíséri blogisztán történéseit. Akárhogy is van, a táplálkozásukkal szemben az átlagnál igényesebb, arra jobban odafigyelőkről van szó. Ennek ellenére éreztem a bizonytalanságot a már fogalmak értelmezésénél is. A szezonalitás és a regionalitás ma a gasztronómia fő sodrásában is kulcsfontosságú kifejezések, újra és újra belebotlunk, megkerülhetetlenek.

Mielőtt az értelmezésükkel foglalkoznánk, gondoljuk végig az eredetét.

(tovább…)

Ajándék ez a bögre. Nem tudom melyik fazekasnál vette az, Akitől kaptam, talán nem is érdekes.

Három süni tallózik a fűben, a másik oldalán pedig egy kis bagoly van. Lehet, hogy célzásképp választódott ki pont ez?

Pont kellemes vastagságú kerámia, még nem kényelmetlen inni belőle, de elég sokáig melegen tartja a beletöltött teát.

Ma főszereplővé vált, egyfajta tudományos léböjtöt tartok.

(tovább…)