Jó kaja

Vettem egy ananászt. Igazit, nem konzervdoboz formájút. Nem volt hatalmas, de a bébi-ananásznak így is a duplája, fele áron.

Aki még nem tette meg, kóstoljon meg egy igazi ananászt, ég és föld a különbség a konzervhez képest. Elég jól látszik rajta, hogy érett-e. Amikor már a pikkelyek közötti mélyedés is sárga, nem zöldes, akkor érdemes lecsapni rá.

Ha friss, ép a levélrózsa a tetején, kellő türelemmel legyökereztethető és jókorára megnöveszthető.

(tovább…)

Régóta készülök már egy sütőtöklevest kipróbálni, valahogy nagyon megindította a fantáziámat. A kísérlet tolódásának oka az, hogy a rajtam kívüliek szelíd ellenállásába ütköztem, amit most hagytam figyelmen kívül, amikor megláttam Dolce Vita almás, korianderes levesét. A kocka el volt vetve, a pénteki bevásárlás alkalmával minden hozzávalót megvettem, a hitelesség kedvéért még egy cserép koriandert is.

(tovább…)

Ez a kenyér forma elterjedt az egész Mediterráneumban és még azon is túl. Volt szerencsém egyszer Szamarkandban figyelni az utcai sütödét és kóstolni a frissen kivett lepényt. A maga egyszerűségében emlékezetes gasztro-élmény volt.

Mióta idehaza is népszerűvé vált a gyros, nem ismeretlen előttünk sem. Sajnos gyakori, hogy valami ki tudja mikor gyártott, ipari lepényt melegítenek meg a mikróban, és ebbe a rágós-nyúlós valamibe tömködik a többi hozzávalót. Érdemes odahaza nekiállnunk az elkészítésének, gyorsabban megvan, mint egy vekni kenyér és kevesebb a hibalehetőség. Igazából azon múlik a siker, hogy gyorsan dolgozzunk és ne égessük meg a tésztát, a rettentő forró sütőben.

(tovább…)

Szembejött egy tálca ceruzabab és nem bírtam ellenállni neki. Valószínűleg azért, mert ilyen vékony ceruza nincs is, csak mégis snassz lett volna golyóstoll-betét babnak hívni.

Nem is értem magam, nem szokásom szezonon kívül, a világ túlfeléről idefuvarozott zöldségeket venni, ezzel most mégis kivételt tettem – jöhetnek a kövek. Pedig igazán nem a szomszédban termett, nem tudom ettem-e már bármit is, ami Kenyából jött. Lelkiismeret megnyugtatásként hadd higgyem, hogy segítettem a harmadik világ mezőgazdálkodóin, ha már a hazaiakon nem mindig tudok.

(tovább…)

Ez az a leves, vagy egytálétel, amivel a megátalkodott, leveskerülő ifjakat is asztalhoz lehet csábítani. Természetesen nem kelt tészta lángoson tálaljuk, bár cipóban épp lehetne. Az íze, a hozzávalói hasonlítanak a pizza krémjére.

Van ám sajt is, anélkül nem is pizza a pizza, most nem a tetején, hanem benne, így csak akkor derül ki a szálhúzó turpisság, amikor az első kanalat belemerítjük.

(tovább…)

Gondolom, velem együtt sokan szeretik ezt a Skandináviából elszármazott kenyérfélét ropogtatni. Rengetegféle változata van, szinte mind finom, és jól beleilleszthető a fogyókúrás étrendbe, hiszen egy-egy szeletnek alig van súlya.

A képen is látható rusztikus változaton látható luknak hagyománya van. A messzi északon se sütöttek naponta kenyeret, ahogy a paraszti háztartásokban, Magyarországon is hetenként egyszer fűtötték be a kenyérsütő kemencét. Az ilyen kovásztalan kenyér pedig még tovább is eláll, mint a kelesztett társai. Száraz, szellős helyen tartva meg se penészedik, igazi ellensége csak az egér. A rágcsálók dolgát megnehezítendő rudakra fűzték és ezeket jó magasra felakasztották, így a cincogók vágyakozva nézhették.

Természetesen nem kötelező lukasra csinálni, mint ahogy kerekre sem. Ez a recept egy különösen finom, gazdag változat, könnyen függőséget okoz.

(tovább…)

Az ilyen édes semmiség úgy kezdődik, hogy csörög a ház cukrászának telefonja. A túlsó végén az alig édesszájú barátok jelzik, hogy mindjárt érkeznek. Aki ismeri már a barátait, az nyugodtan nekiáll egy ilyen 40 perces sütinek, ki is hűl az még addig a mindjártig.

Abszolút elronthatatlan és a kamra pillanatnyi készletei szerint szabadon alakítható.

(tovább…)

Mit tegyen az ember, ha valamelyik konyhai attrakciója nem úgy sikerül, ahogy azt elképzelte? Ha nem lett ehetetlen, akkor a legjobb, ha átkereszteli, és onnantól kezdve ilyenre akarta.

Ezek a hógolyók is vaníliás keksznek indultak. Nem lapítottam el kellőképpen, arra számítva, hogy majd sütés közben elterül. Ilyenkor persze ezt a szívességet nem teszi meg, nagyot akkor terült volna, ha túl közel teszem egymáshoz. Aztán a telefon is akkor szólal meg, nehezen letehető hívóval a másik végén, amikor  már ki kellene venni, ezért lettek kissé rozsdamarták ezek a golyók. Kicsi álcázni ezt a fiaskót havazódtak be. Mindez azonban nem rontotta el a nagyon roppanósan omlós állagát, csak úgy olvad a szájban (a kézben nem).

(tovább…)

Az úúúúúgy volt, hogy minap elindultam a hűtő felé (sőt, oda is értem). Igaz nem azért, hogy retro édességet gyártsak, hanem azért, mert kellett már valami a lábadozó gyomorba, ami hangosan tiltakozott a további üresen tartás ellen. A szemle eredményeképp találtam egy zacskóban finom házi túrót a piaci tejesünktől, ami el is döntötte a mit is egyek kérdést.

(tovább…)

Még a Nagy Karácsonyi Készletfeltöltés során vettem 3 csomag gesztenyemasszát, ami azóta is ott ült a fagyasztóban, mert akkor nem került sorra. Már nagyon kikívánkozott abból a hidegből, így az egyiket pár napja áttettem a normál hűtőbe, hadd olvadjon ki. A közbejött nyavalyakórság miatt erre bőven volt ideje, engem meg már evett a frász, hogy meg kéne csinálni. Nagyot sütnöm nem akaródzott, ezt a vadgesztenyét találtam Nagyanyám receptjei között. Érdekes megfigyelni, hogy vannak receptek, amik változatlanul élnek tovább, míg mások idomulnak a megváltozott életviszonyainkhoz. Tortát ma már nemigen állunk neki 24 tojásból sütni, ez viszont szinte változtatás nélkül készülhet ma is.

(tovább…)