Jó kaja

Újabb változat a „hogyan dobjunk össze negyed órán belül valami ebédet magunknak” témára.

Maradt egy kis maréknyi vegyes darálthús a cukkini lasagne után. Mivel a darálthús, még ha kétharmad részben marha is, könnyebben romlik, mint amit egyben hagytunk, el kellett használni, hogy inkább én egyem meg, mint a fene.

(tovább…)

Milyen is az, amikor a lökött konyhás nyaral? Természetesen főz is időnként.

Első nap belebotlottam egy adag szép, bőrös libahájba, amit kisütöttem. Amikor ez a szép császár kínálta magát a pultban, már tudtam, hogy ebben a zsírba konfitálva tudom elkészíteni. Ráadásul mindezt meg tudtam csinálni a diófa alatt, hogy ne fűtsem a konyhát a hosszú idő alatt.

(tovább…)

Az őrült konyhás képes a nyaralásból nyers hússal a hűtőtáskájában hazatérni.

Nem volt ez persze véletlen, tudhattam, hogy kevés idő és még kevesebb lelkesedés lesz a vasárnapi ebéd megfőzéséhez. Így az a szűzpecsenye épp megadta az alapot egy húszperces ebédkészítéshez.

A köret pedig fagyasztott zöldségkeverék átpárolásával állt elő.

(tovább…)

Ezért a brassóiért még hentes barátomtól se kapnék ki.

Ő ugyanis esküszik rá, hogy amiben a húson, borson, fokhagymán és a krumplin kívül más is van, az legfeljebb csak utánzat.

A meleg nyárhoz annyi köze van csak,  hogy megfelelő előkészítéssel hamar elkészül.

(tovább…)

Továbbra is hőségkaja, még ha nem is ez jutna elsőre eszünkbe a melegről.

Vettünk három csirkecombot, hogy majd valami könnyűt főzünk belőle. Végül is csirkéből igazán nehezet nem is lehet főzni, ez mondjuk félnehézsúlyú fogás lett.

Nagy előnye, hogy egy rezsón, egy serpenyőben, kint a diófa alatt meglehet főzni, hogy megőrződjön a konyha viszonylagos hűvössége. Félszuterén szinten van, jótékonyan hűvösen tartja a föld.

(tovább…)

Lehet, hogy van remény hentes fronton?

Ezt a darab kolozsvári szalonnát itt vettem a Balaton partján. Kisüzemi termék, nincs messze a falu, ahol készült.

Nem csak szép, igazán finom is. Omlós, nyersen is simán elrágható, az embernek nem a csúzligumi jut az eszébe, ha beleharap, pedig nem egy kétmázsás mangalicából származik. Kellő ideig lehetett sózva és pácolva. Igazi füstön füstölték, nem holmi aromás lével töltött kádban fürdették.

(tovább…)

Görögországból kaptuk ezt a receptet, valamikor régen, amikor még a levelezőlista volt a receptek cseréjének egyetlen módja, nem voltak blogok. Azóta már Ágninak is van blogja, izgalmas görög receptekkel.

Ahogy az lenni szokott, a sokszor megfőzött ételek már alig hasonlítanak eredeti receptjükre.  Ez is olyan viszonyban lehet a sztifadóval, mint sok Gulasch a pörkölttel. Lehet, Ágni már meg sem ismerné.

(tovább…)

Rég ettünk már oldalast, pedig szaftos, puha, jóízű pecsenyét lehet sütni belőle.

Tekintettel az agybuggyantó hőmérsékletekre csak olyasmit főzök mostanában, ami a nyárikonyhában is elkészíthető.

Az ottani felszerelésen csak a régi módszert lehetett elővenni, amivel a sparherd lapján remek pecsenyéket sütöttek Nagyanyáink.

(tovább…)

Amikor valaki beteg a családban, természetes módon igyekszik mindenki mindenki a kedvében járni, segíteni, hogy könnyebben legyen.

Mostanában épp nem jutott volna eszembe vadast főzni, pedig szeretjük is, de valahogy inkább télen készül. Elhangzott viszont, hogy ahhoz most lenne kedve és ez elég volt ahhoz, hogy nekilássak. Tulajdonképp érdekes, hogy mitől érzem inkább télies kajának, mikor itt a sok friss zöldség, amivel nagyon finom mártása lesz. Többek szerint az a vadas lényege, nem is a hús.

(tovább…)

A nagy megkönnyebbülés után kellett valami gyors, mégis emlékezetes vacsora.

Nem hazudtolva meg önmagam, kihasználtam az időt, amíg Párom várt a sorára az államvizsgán felfedeztem a gyöngyösi piacot. Érdemes volt. Roppant módon tudnék örülni annak, ha itt nálunk ilyen élénk piac lenne, ennyi alkalmi árussal, magántermelővel.

Az eddigi esős időjárás kevés hasznot hozott, talán egyedül a gomba nem bánta. A Mátra lábánál pedig hoztak a piacra bőséggel. Érdekes módon vargánya nem volt, rókagomba viszont annál több, fővárosi szemmel nézve egészen barátságos áron.

(tovább…)